SZELÉNYI ZSUZSANNA, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az elmúlt évek során a régiónkban lejátszódó politikai és gazdasági átalakulás a század legnagyobb migrációs hullámát indította el, amelyben Magyarországra új szerep hárult. Míg a korábbi évtizedekben egyértelműen kibocsátó ország voltunk, addig a 80-as évek óta egyre inkább befogadó országgá váltunk. A demokratikus változásokkal felélénkült a turizmus, egyre inkább meghonosodik a munkaerő-vándorlás Magyarországról kifelé és befelé egyaránt, egyre több magyar fiatal tud külföldön tanulni, de száz és száz külföldi diák tanul a magyar egyetemeken is. Szaporodnak a határokon túlnyúló közös gazdasági vállalkozások, az együttműködésnek mind gazdasági, mind kulturális, oktatási területen örvendetes változatossága fejlődött ki. Mindemellett Magyarország relatív fejlettsége révén a bevándorlás egyre közkedveltebb színterévé vált. Az elmúlt öt-hat év során Magyarország több tízezer menekülőnek nyújtott menedéket, akiket legutóbb a délszláv háború borzalmai üldöztek el otthonukból. Mindezen események fényében elengedhetetlen, hogy a magyarországi migrációs és menekültügyi folyamatok rendezett és ellenőrzött keretek között folyjanak. Csak alaposan átgondolt, körültekintő migrációs politika képes arra, hogy ezt a sokrétű és bonyolult rendszert úgy szabályozza, hogy kihasználja a benne rejlő, a fejlődést segítő lehetőségeket, de gátat szab a visszaéléseknek, és elejét veszi az ellenőrizhetetlen migráció révén kialakuló feszültségeknek és türelmetlenségnek. Örvendetes, hogy a kormányzat benyújtotta az előttünk fekvő nagy jelentőségű törvényjavaslatot, amely az állampolgárságról szóló javaslattal együtt nagymértékben járulhat hozzá a fenti folyamatok egységes szabályozásához. Az országok közötti mozgást szabályozó nemzetközi normák közül legfontosabb az Európai Emberi Jogi Egyezmény negyedik kiegészítő jegyzőkönyve, amelynek vezérelve az országok szabad elhagyásának joga. A helyváltoztatás szabadságának ezt az alapelvét valamennyi európai állam elismerte az 1990 novemberében elfogadott Párizsi Chartában, hangsúlyozva, hogy a szabad mozgás és az állampolgáraik közötti kapcsolatok kulcsfontosságúak a társadalmak és a virágzó kultúrák fenntartása és fejlesztése céljából. Az országok elhagyásának szabadsága azonban nem feltétlenül jelenti egy másik országba való belépés szabadságát. A szabad belépés nem alapvető emberi jog. A törvényhozás feladata az, hogy egyensúlyt teremtsen a szabad mozgás joga és az állami szuverenitás elvéből következő korlátozások között. Egy szigorú, következetes és előre kiszámítható bevándorláspolitika fogadható el számunkra, amely érvényesítése során maximálisan figyelembe veszi az emberi jogokat. Magyarország egyértelműen elkötelezte magát az európai fejlődés iránt, és az ország mindennapi érdekei is azt kívánják, hogy az Európa-szerte érvényesülő szabályozás irányadóvá váljék számunkra is. Az európai újraszabályozási folyamatok meglehetősen sokrétűek. Az Európai Közösség tagállamai egymás között rendkívül liberális politikát valósítanak meg, a nemzeti szuverenitásból fakadó jogaikat együtt gyakorolják, a szabad bevándorlás más tagországokba csaknem teljesen megvalósult. Könnyítések tapasztalhatók a bevándorlás, illetve a munkavállalás terén az Európai Közösség és a csatlakozásra készülő EFTA-országok között is, és bizonyos mértékig egyszerűsödik az Európai Közösség tagországaiban való munkavállalás és vállalkozásalapítás a társulási szerződést kötő országokkal, így Magyarországgal is. A tagországok nemzeti bevándorláspolitikája a nem tagországokkal, elsősorban az Európán kívüliekkel szemben viszont gyakran szigorúbbá válik. A bevándorláspolitikák bonyolult rendszerében azonban egyértelműen eligazítást nyújtanak a világos törvényi keretek. A magyar bevándorláspolitikának követnie kell ezt a rendszert. Nem ellenségtől félő, bezárkózó szemléletű politika óvhatja meg az országot a rendezetlenségtől, hanem a nyitott, lehetőségeivel élni tudó, okosan tervezett és ellenőrzött politika alkalmas arra, hogy Magyarország érdekeit szolgáló folyamatok menjenek végbe. (11.30) Nem a bevándorlási törvény feladata, hogy megvédje az országot a nemzetközi bűnözéstől és a gazdasági visszaélésektől, hanem a Büntető Törvénykönyv célszerű módosítása, a nemzetközi bűnmegelőzést szolgáló európai egyezményekhez való csatlakozás, és ezen intézményekkel való korszerű együttműködés. A FIDESZ álláspontja szerint a jelen törvénynek egyértelműen ki kell mondania, vannak-e olyan embercsoportok, melyeknek bevándorlása és letelepedése Magyarországon kívánatos, körültekintően és világosan meg kell határoznia a hazánkba érkező és tartózkodó külföldiek jogait, meg kell erősíteni a nemzetközi egyezményekben garantált emberi jogaikat, és hatékony módszerekkel kell biztosítani a törvények tiszteletben tartását. A prioritásokat illetően úgy vélem, tovább kell bővíteni a turizmus formáit és lehetőségeit, valamint az oktatási csereprogramok skáláját. A vendégmunkások szakmai szempontból kívánatos csoportjai számára minden lehetőséget biztosítani kell, hogy törvényes és kielégítő körülmények között vállalhassanak munkát, a feketemunkát alkalmazó munkáltatókat ellenben szigorú szankciókkal kell sújtani, hogy a feketemunka visszaszoruljon és sikerüljön eloszlatni a belőle fakadó jogos társadalmi rossz érzéseket. A bevándorlásért folyamodók közül feltétlenül támogatjuk azok letelepedését, akiknek családi kapcsolatai, Magyarországon befektetni kívánt tőkéje vagy speciális szakértelme ezt indokolttá teszi. Ezen elsőbbségek megállapítását az ország valóságos érdekein túl indokolttá teszi több nemzetközi egyezmény családegyesítésre vonatkozó szakasza, illetve az Európai Közösséggel kötött társulási szerződés megfelelő rendelkezései is. A magyar kisebbségek bevándorlása a szomszédos országokból nem politikai cél. A cél az, hogy országainkban megfelelő körülmények között éljenek. A Kormánynak vállalnia kell azt, hogy nyílt, nyilvános, a nemzetközi gyakorlatban elfogadott eszközökkel, de azok mindegyikével előmozdítja a határokon túli magyar kisebbség kulturális, etnikai önazonosságának megtartását, gazdasági életképességének megőrzését, illetve javítását. Ha azonban a külföldön élő magyar kisebbségek emberi jogi helyzete súlyosan sérül, úgy a kormányzatnak esetenként kell mérlegelnie, hogy milyen módon keljen védelmükre. Lássuk, mennyiben szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat a fent vázolt célokat, mennyiben elégíti ki egy átfogó migrációs politikára épülő törvény alapkövetelményeit. A javaslat a jelenleg hatályos bevándorlási törvényhez képest kétségkívül óriási előrelépésnek tekinthető az európai rendszerhez való közelítés, a nemzetközi normák követése és a jelen magyar helyzethez való alkalmazkodás szempontjából. Mégis elkerülhetetlen, hogy néhány kritikus észrevételt tegyek. A javaslat egyik legszembetűnőbb hiányossága, hogy egyáltalán nem nevez meg preferált csoportokat. Számos belépést és bevándorlást kizáró okot felsorakoztat ugyan, de ebből nem bontakozik ki semmiféle pozitív szelektív politika. Mindez komoly következményekkel járhat. Az Európa Tanács egyik legutóbbi jelentése beszámol arról, hogy a több évtizedes befogadó tapasztalattal rendelkező európai országok közül csak azokban volt sikeres a bevándorlók integrációja, ahol az előzetes tervezés során a letelepedők célcsoportjait jól körülhatárolták. Egészséges bevándorláspolitika nem tekinthet el attól, hogy számoljon azzal, milyen hatása van külföldiek letelepedésének 10-20 év távlatában. Milyen az ország munkaerő-piaci helyzete, tűrőképessége, jó esélyei vannak-e az integrációra, vagy még évtizedek múltán is feszültséggel terhesek a helyi közösségek? Úgy tűnik, ez a megfontolás - a magyar nemzetiségű külföldieket nem számítva - teljességgel hiányzott a törvény készítőiből. A javaslat másik hibája, hogy egyáltalán nem szerepel benne a végrehajtói intézményi rendszer leírása és pontos feladatköre. A Kormány az 1993. évi 43. kormányrendelettel másfél hónappal ezelőtt címzetes államtitkári vezetéssel létrehozta a Menekültügyi és Migrációs Hivatalt, amelynek feladatkörét mikor, ha most nem, a migrációs politikát alapvetően szabályozó törvény kapcsán illenék megszabni. Feladatkörének meghatározása nélkül vajon mennyiben lesz képes ez az új, kibővített hivatal végrehajtani a rá váró nagy jelentőségű munkát? A koncepcionális problémákon túl néhány fontos tartalmi problémát is fel kell vetnem. Elsőként két alapelvet fontos leszögezni. Egyik, hogy demokratikus államokban csak nagyon rendkívüli esetben képzelhető el olyan cél, amelynek emberi jogokat alá lehetne vetni. A másik, hogy a jogbiztonság a jogállamiság alapvető fontosságú feltétele. Ezekre az alapelvekre fokozottan ügyelnünk kell e törvényjavaslat megvitatása során is. A javaslat maga is említi, hogy az idegenrendészeti őrizet, illetve a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelése szabadságkorlátozó rendelkezés. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlatából ismert Guzzardi ügy szintén megerősítette, hogy a kényszerlakhely kijelölése még kevésbé korlátozott formában is szabadságelvonásnak tekintendő. Az emberi jogi konvenció egyik alapvető cikke, nevezetesen 5., nagy alapossággal körülbástyázza a szabadságelvonás feltételeit és módozatait, ez az egyébként szükséges szabályozás tehát részünkről is nagy óvatosságot kíván. Az 5. cikk (1) bekezdésének f) pontja a kényszerlakhely kijelöléséhez megköveteli, hogy kiutasítás legyen folyamatban. A tartózkodási tilalom esete tehát önmagában nem elég még ehhez. A szabadságkorlátozás esetén különös figyelmet kell fordítani a jogorvoslat lehetőségének megteremtésére, hogy a szükséges garanciális elemek ne szenvedjenek csorbát. Ebből a szempontból kifogásolható, hogy a sértett személyek számára a bírói fellebbezés lehetősége nem adott, csupán felülvizsgálat kérhető. A javaslatban szereplő jogorvoslati megoldásokat illetően más esetben is aggályok merülnek fel. A méltányos eljárás minden nemzetközi dokumentum fontos elve, méltányos eljárás pedig nincsen jogorvoslat nélkül. A bevándorlási vízum igénylésének elutasítása után például egyáltalán nincs lehetőség jogorvoslatra, így előfordulhat az a megdöbbentő helyzet, hogy bevándorlási vízum hiányában nem utazhat be valaki, aki már megkapta a bevándorlási engedélyt. Erősen vitatható a jogorvoslat formarendszere is. A javaslat bizonyos pontjain bizonytalanság van abban a tekintetben, hogy a döntő szerv hatóságnak számít-e vagy nem. Ez a kérdés merül fel a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése esetén a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatban. Helyesebb volna, ha egyértelmű módon véleménynyilvánítási joggal bírnának, de a döntést hatóság mondaná ki. A jogorvoslat garanciáinak helyenkénti hiánya nemcsak a méltányos elbánás elvét sérti, hanem a gyakorlatban is bonyodalmakat okozhat. A javaslat legtöbb pontjában megfelelőképpen ügyel az emberi jogok tiszteletben tartására és a garanciák beépítésére, de az elv végigvitele nem eléggé következetes, amint azt a fenti példák is mutatják. Végezetül meg kell említenem, hogy a törvényjavaslat elfogadásával egy sor újabb feladat hárul a tisztelt Házra. Bár a javaslat a külföldiek alapjogairól többnyire rendelkezik, az alanyi jogaikról rendelkező törvények, amelyek például vagyoni, családjogi, egészségügyi, oktatási helyzetüket meghatározzák, e törvény elfogadásával számos módosításra szorulnak. Célszerű volna, ha a javaslat a záró rendelkezések között ezen további törvények elfogadásának határidejét is kitűzné. Tisztelt Ház! A FIDESZ parlamenti képviselőcsoportja elfogadhatónak tartja a törvényjavaslat szigorú hangvételét, amennyiben az világos és kiszámítható, és az eljárási garanciákat hatékonyan építi be a törvény szövegébe. Az említett hiányosságok pótlása és további pontosítások beiktatása mellett a javaslatot frakciónk el tudja fogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)