DR. INOTAY FERENC (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A részletes vitában csak egy részhez kívánok hozzászólni, nevezetesen ahhoz, hogy a statisztikai törvény hatályon kívül kívánja helyezni a Büntető Törvénykönyvnek azon részét, amely szerint a hamis statisztikai adatszolgáltatás nem büntetendő. Ha ezt a jogszabályt megszüntetjük, a Büntető Törvénykönyvnek ezen passzusát, akkor korlátlanul és szabadon lehet hamis statisztikai adatot szolgáltatni. Negyvenéves statisztikai múlt után profi lettem a hamisstatisztika-készítésben. Kétféle hamisstatisztika-készítés volt: az egyik, amikor az adat igaz, csak a konzekvenciák mások; a másik, amikor valóban hamis, hazug adatot szolgáltattunk azért, mert olyan minimális volt a büntetési tétel, hogy az ezt a kockázatot megérte. Mind a kettőre egy rövid példát! Az egyik példa: 1951-ben megjelentettük azt a gyönyörű számsort, hogy a gyermekruházat milyen szépen emelkedik Magyarországon. Felhasználtuk még a Gyáriparosok Országos Szövetségének +38-as adatait is, gyönyörű számok jöttek ki - és a számok igazak voltak. A kereskedelmi forgalomba beszámított még a 400 forintos csecsemőutalvány is. És a Szabad Népben - a lap ma is megvan -, majd itt a Parlamentben, ezen az emelvényen Rákosi Mátyás is felolvasta az adatokat, és bizonyította, hogy milyen gyönyörűen emelkedik az életszínvonalunk. Holott fészkes fenét; nem erről volt szó! Hanem arról volt szó, hogy a gyermekek születtek, és a gyermekét mindenki igyekezett ellátni, még akkor is, ha zsíros kenyeret evett. Tehát az egyik csalás az, amikor a szám igaz, de a konzekvencia, a kiértékelés félrevezető és hazug. Ezt büntetőjogilag megfogni nem lehet, mert mindenki úgy kommentál, ahogy akar. A másik adat, ahol effektív hamis számokat adtunk; a jól felfogott, józan észre hallgatva. Konkrét példát mondok; volt egy olyan őrület ebben az országban, amikor az év végén előírták, hogy egy vállalatnak mennyi készlete lehet egy adott cikkből; tehát a raktárkészletet, és büntették a vállalatot, a vezetőt, közvetve még a beosztott dolgozót is, ha az állam által kiagyalt készletértéket túllépte. Ha egyes cégek betartották volna az értékhatárt, akkor az történt volna, hogy januárban állt volna az egész cég, a vállalat és a dolgozók a bérükért a köldöküket vakarhatták volna, mert nem volt nyersanyag. A hiánygazdálkodásban igenis be kellett spejzolni! Ha viszont a szükséges készlettel rendelkezett, akkor meg azért volt büntetés, mert túllépett. Mit csináltak a statisztikusok? Egyszerű volt kérem szépen; elő volt írva - például mondom, házszámot mondok, nem tényszámot, de az arányok jók -, hogy a cégnek, mondjuk, egymilliárdos készlete lehet. Számítástechnikai gépen kihoztuk, hogy akármit teszünk, egymilliárd- ötszázmillió a készlete. Semmi probléma nem volt; az utolsó oldalt a számítástechnikai kimutatásokban újranyomtattuk, kívülről bevittük a szükséges öszszeget. Tudtuk, hogy csaltunk háromnegyed milliót; anynyit elhazudtunk. Márciusig szépen visszacsaltuk ezt. Ez a félrevezetés - és vagy 30-40 ehhez hasonló esetet tudok mondani - juttatta többek között a gazdaságot oda, hogy elhitték az illetékes vezetők is azt, amit jelentettünk nekik. Kérem, nem szabad megszüntetni a statisztika hamisításának a büntetőjogi szankcióját. Ez egy lényeges dolog, mert akkor becsapásra kerül a társadalom; a lehetőség meglesz arra, hogy az illetékes vezetők a hamis információ alapján helytelen döntéseket hozzanak. Köszönöm szépen. (Taps.) (12.20)