DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A debreceni Tanítóképző Főiskola ügye nem először kerül a Parlament elé. Jómagam kb. fél évvel ezelőtt egy önálló képviselői indítvány kapcsán már szóba hoztam ezt a kérdést. A főiskola esetében engem akkor sem és most sem az egyház szerepe érdekelt ebben az ügyben, hanem a kormányzat szerepe. A fő kérdés számomra mindig is az volt, hogy ebben a régióban megőrizhető-e az állami tanítóképzés. A kérdés most különösen aktuális, hiszen több tanítóképző neve is felmerült azóta, amelyet szintén át kívánnak adni egyházaknak. De fontos azért is, mert az Alkotmánybíróság egyik legutóbbi határozata új helyzetet teremtett ebben a kérdésben. Most azonban kissé megdöbbenve látom, hogy Kálmán Attila államtitkár úr kíván válaszolni erre a föltett kérdésre. Megdöbbenve látom, hiszen közismert, hogy Kálmán Attila milyen szerepet játszott a debreceni ügyben. Közismert, hogy politikai államtitkárként döntő szerepe volt a tárgyalások felgyorsításában és a szerződés végleges formába öntésében. Ugyanakkor az is közismert, hogy ő fontos világi tisztségviselője annak az érintett egyháznak, amely végül is megkapta ezt a főiskolát. Nem kívánok vádaskodni. A közvélemény szemében azonban úgy tűnhet a dolog, hogy Debrecen esetében Kálmán Attila politikai államtitkár a debreceni tanítóképzőt és ingatlanait átadta Kálmán Attila egyházkerületi főgondnoknak. Ilyen körülmények között aligha várható elfogulatlan válasz tőle ebben a kérdésben. Így kérdezem elnök urat, hogy a házszabálynál fogva jogom van-e mindaddig elhalasztani a kérdést, amíg a miniszter úr nem válaszol rá.