SZABÓ LUKÁCS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos a legfőbb ügyész urat távollétében nincs módom üdvözölni. Mint ahogy elnök úr is említette, több mint két évvel ezelőtt nyújtottam be ezt az interpellációt, és az el nem fogadása után magam sem hittem, hogy ilyen hosszú ideig kell várni arra, míg a tisztelt alkotmányügyi bizottság megvizsgálja ezt a kérdést. Az alkotmányügyi bizottság által megállapítottakkal egyetértek, vagyis az ez év februárjában meghozott igazságtételi csomagba tartozó törvények rendelkeztek az én általam felvetettekről is. Viszont sajnálattal kell megállapítanom, hogy az igen tisztelt bizottság egyáltalán nem foglalkozott a tisztelt legfőbb ügyész úr által elmondottakkal. Ugyanis - sajnos - a legfőbb ügyész úr megtévesztette a Parlamentet, megtévesztette az egész országot, amikor az általam felvetettekre reagált. Mit mondott a legfőbb ügyész úr? A háborús és az emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó törvényi rendelkezések, amelyek el nem évülésére utalt a képviselő úr, a salgótarjáni sortűz kapcsán nem alkamazhatók. Majd így folytatta: 1956 decemberében is hatályban voltak a háborús bűncselekményekre vonatkozó rendelkezések úgy, ahogy azokat az 1945. évi VII. törvény szabályozta. Ezeknek a büntethetősége mind a mai napig nem évült el, de a háborús bűncselekmények mind az 1939-ben kezdődött háborúval kapcsolatosak. Majd úgy folytatja, hogy hadd részletezzem. Tehát a tisztelt legfőbb ügyész úr azt ígérte és igyekezett is az ígéretének megfelelni, hogy teljes körben fel fogja vázolni azt, hogy milyen jogi lehetőségek vannak a terrorsortüzek elkövetőinek a megbüntetésére. Legnagyobb sajnálatomra a legfőbb ügyész úr az 1945/VII. törvénynek a 13. �-a g) pontjáról megfeledkezett. Ugyanis arról van szó, hogy - mint ahogy ő is mondta - ez a 45/VII. törvény az elmúlt háborúra vonatkozott. Viszont a g) pont - ami sajnos elkerülte a legfőbb ügyésznek a figyelmét - nem visszamenőleges volt, hanem előremutató. Így hangzik: "Háborús bűnös az is, aki bármilyen formában olyan tevékenységet fejtett vagy fejt ki - tehát a jövőbe mutat -, illetőleg mozdított vagy mozdít elő - tehát ismét a jövőbe mutat -, amellyel a népek háború utáni békéjének vagy együttműködésének megnehezítésére, vagy más megbontására, avagy nemzetközi viszály előidézésére alkalmas." (15.10) Ebből már nyilvánvaló, hogy a legfőbb ügyész úr, bár azt ígérte, hogy részletesen és minden vonatkozásban ki fog térni a büntethetőségre, illetve nem büntethetőségre, viszont ez a g) pont, ami a jövőbe mutatott volna, és ami hatályban volt 1956-ban is, és az egész 45/VII. törvényről maga a legfőbb ügyész úr nyilatkozott úgy, hogy "Ezeknek a büntethetősége mind a mai napig nem évült el." Tehát ebből az következik, hogy az említett bűncselekmények elkövetőivel szemben már 1990. május 2-án meg kellett volna indítani a büntetőeljárást. Mindez nem történt meg. Ebből az következik, hogy nincs módomban elfogadni az alkotmányügyi bizottság jelentését. Szükségesnek tartom, hogy vizsgálják meg azt, hogy mi motiválta a legfőbb ügyészt a válaszának a megadásában, mert az egyik lehet az, hogy nem találta meg, ekkor intellektuális alkalmatlanság kérdése vetődhet fel. A másik pedig az, hogy politikai motiváció miatt nem akarta megtalálni. Ebben az esetben pedig a politikai alkalmatlanság kérdése vetődhet fel. Én nem akarok prejudikálni, ezért az alkotmányügyi bizottságot kérném fel, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést is, mert nem mindegy, hogy a törvényeink fölött ki fog a jövőben őrködni. A legfőbb ügyész úrtól pedig azt kérem, hogy a jelen szavazást tekintse bizalmi szavazásnak is. Köszönöm szépen. Nem fogadom el természetesen. (Taps.)