DR. KÁLMÁN ATTILA művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Egy hónappal ezelőtt hangzott el az interpelláció, de gondolom, nem merült a feledés homályába, tekintettel arra, hogy több mint száz alkalommal foglalkozott vele írásban, szóban vagy képben az újság, a rádió, a televízió. De gondolom, nem értünk egyet azzal a régi megállapítással, hogy ha valamit, ami nem pontosan így van, százszor megismétlünk, akkor utána mindenki elhiszi. Ezt, gondolom, ezután sem fogjuk mindnyájan elhinni. Itt három kérdés merült fel, hogy vajon törvényes volt-e ennek az alapítványnak a létrehozása, a Művészeti és Szabad Művelődési Alapítványé. Azt hiszem, nem illethet senki elfogultsággal, ha Marschall Miklós álláspontját olvasom fel, a fővárosi önkormányzat főpolgármester-helyetteséét, ami a Magyar Nemzet április 6-i számában jelent meg: "A vitatott alapítvány létrehozását egyébként jogszerűnek tartom, és alapvetően a céljával is egyetértek. Helyesnek tartom a Vigadó Iroda bevitelét az alapítványba, mert így biztosítható, hogy a beruházás után megvalósuló haszon visszafordítható legyen a kulturális szférába. Azzal is egyetértek, hogy a kultúrfinanszírozási döntéseket vigyék ki a minisztériumból, és bízzák szakértő testületekre, alapok vagy alapítványok kuratóriumaira". Természetesen van jó néhány kérdés, amivel Marschall főpolgármester- helyettes úr nem ért egyet, de azt hiszem, ez is mutatja, hogy a törvényesség kérdésében, a szándék kérdésében és a kivitelezés jóindulatának kérdésében senkinek nem lehetnek fenntartásai. Nyilván vitatható minden kuratórium összetétele. 27 szakmai bizottság véleményét kérdeztük meg, ezek országos bizottságok voltak. Elképzelhető természetesen, hogy még többet is meg kellett volna kérdezni. A kulturális területen egyébként ebben konszenzus van, hogy államtalanítani kell, a bürokrácia kezéből ki kell venni a pénzosztást, és szakmai szervezeteknek kell átadni. A Parlament kulturális bizottsága megegyezett ezekben az alapelvekben, a konstrukcióban, és abban, hogy szakmai önkormányzatokra kell bízni. Tegnap elmondtam már, de hadd ismételjem meg a lényegét, hogy demokráciában minden egyes eljárásnak megvan a maga helye. Ha az alapítvány vagy az alapító okirat nem felel meg a jogi követelményeknek, akkor a független bíróság megtagadja annak a bejegyzését. Ez nem történt meg. Ha pedig a működésével kapcsolatban van bárkinek fenntartása, ügyészséghez fordulhat. A másik kérdés, amit felvetettek, hogy nem volt elég nyilvános. A bírósági bejegyzést bárki ellenőrizheti, és a kormányszóvivő bejelentette nyilvánosan a sajtónak a rádió, a televízió és az újságírók jelenlétében. Feljelentés is érkezett ebben a kérdésben az egyik szakszervezeti vezetőtől. Kivizsgáltattuk: minden egyes állítás megalapozatlan volt. Még néhány dolgot szeretnék róla mondani. A 70 tagú szakkuratórium tagjai közül egyetlenegy akadt csak, aki visszautasította a felkérést, a többiek elfogadták. Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy a csúcskuratórium a második üléséről, amelyen minden tag jelen volt, a következőt üzente: A szakszervezeti intézmények pályázatát áttekintették, a szerződéskötések jó ütemben haladnak a jóváhagyottak szerint. A közművelődési pályázatleadások határideje lezárult, több ezer pályázat érkezett. A számítógépes feldolgozás folyamatban van. A Vörösmarty téri épület hasznosítására külön bizottságot küldenek ki, és a legkedvezőbb megoldást keresik. A kuratórium örömmel nyugtázta, hogy a sajtókampány ellenére a felkért kuratóriumi tagok közül 70-ből csak egy szakkuratóriumi tag mondta vissza a megbízatást. És végezetül annyit szeretnék mondani, hogy a csúcskuratóriumban is és a többi kuratóriumban is többségében akadémikusok, tudósok, kiváló alkotóművészek vannak, az ő nevükben is a lehető leghatározottabban visszautasítom, hogy a pénzekből bármi is politikai célra folyna. Ezt feltételezésnek, megalapozatlan feltételezésnek tartom. Ha esetleg nem ebben vagy bármelyik kulturális alapítványnál ilyesmi előfordulna, mi lennénk az elsők, akik az ügyészséghez fordulnánk. Köszönöm. (Taps.)