BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nagyon sajnálom, hogy ennek a fontos törvénynek a tárgyalásánál a Kormány tisztelt képviselője nincs jelen. A vasútról szóló, előttünk fekvő törvényjavaslat általános indoklásában olvasható: "A javaslatban a magyar jogrendszer keretébe illesztve lényegüket tekintve megjelennek az Európai Közösség vasútjainak fejlesztésével kapcsolatos irányelvek (91/440.EEC), amelyek érvényesülése az EK joganyagával való harmonizáció megteremtésének alapvető feltételét képezi. Az irányelvek minden elemének a javaslatba való beépítése nem lehetett reális cél, hiszen a jogharmonizáció hosszabb folyamat, amely a fejlettebb nyugati országokban is legalább 5-10 évet igényel." Nos, mint tudjuk, az ördög a részletekben lakozik, ez esetben a részleteket a többféleképpen értelmezhető, tartalmában tág határokat feltételező szavak jelentik. A "lényegüket tekintve" szófordulat jelentheti akár az alig néhány ponton való érintőlegességet, egészen az azonos konkrétumok soráig. Unos- untalan hivatkozunk Európára, aztán még a szomszédba sem sikerül eljutnunk egy jó, netán követendő példáért. Hogy ne rébuszokban beszéljek, mondanék erre egyet: az Osztrák Köztársaságban 1992-ben megalkották a szövetségi vasúttörvényt. Sokkal konkrétabb formában szabályozza az Osztrák Szövetségi Vasutak jogviszonyát, feladatait, infrastruktúráját, szervezeti felépítését, közszolgáltatási feladatait, a szövetségi gazdasági és közlekedési miniszter feladatait, pénzügyi, beruházási és racionalizálási terveit, a haszon és veszteség összevetését, a vagyonátruházás lehetőségét és tiltását. És halljanak csodát: az átmeneti rendelkezésekben pedig az átállásra vonatkozó szabályokat hozták meg. Kimondták tehát a jelszót: csatlakozunk Európához, de azt is, mi történjék, amíg odaérünk. Ez a törvényjavaslat az irányelvek figyelembevételére hivatkozik, ugyanakkor figyelmen kívül hagytak készítői néhány nagyon fontos EGK- rendeletet, amelyek segítségével a finanszírozási kérdések megoldásához közelebb lehetett volna kerülni, illetve a törvény elfogadásával a mindenkori kormány és felelős miniszterei kötelezettségét pontosabbá lehetett volna tenni. Néhány példát hadd említsek: Az 1017/68. EGK-számú rendelet a versenyszabályok alkalmazásáról intézkedik, többek között a vasúti közlekedés területén. Az 1191/69. EGK-számú rendelet a tagállamok eljárását szabályozza, a vasúti közlekedésben nyújtandó közszolgáltatások területén. Az 1192/69. EGK-számú rendelet a vasúttársaságok számlái normalizálásának, szabványosításának közös szabályairól intézkedik, ami magyarra fordítva arról szól, hogy a vasúttársaságok hogyan érvényesítsék követeléseiket az állammal szemben, milyen kiegyenlítési gyakorlat érvényesüljön. Az 1107/70. EGK-számú rendelet a vasúti közlekedés állami támogatásáról, a 75/327. EGK-számú határozat pedig a vasúttársaságok és az államok pénzügykapcsolati előírásainak összehangolásáról és a vasúttársaságok szanálásáról szól. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat 4. fejezete a 7. �-ban rögzíti, hogy a vasúti pályát és tartozékait az állam nevében a miniszter szerződéssel átadja a pályavasút, illetve a vasúti társaság használatába. (17.40) Hiányzik a javaslatból az a rész, amely konkréttá tenné a szerződés tartalmát. Az imént felsorolt EGK-rendeletek teljes körű, részletes útmutatást adnak a törvényjavaslat készítőinek. Nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy egy ilyen laza kerettörvény elfogadásával teljesen szabad kezet adunk a mindenkori miniszter számára a szűk látókörű fiskális szemlélet érvényesítéséhez, ezzel pedig a vasút teljes tönkretételéhez. A törvényjavaslaton végigvonul a koncesszió bevezetésének általános megoldást hozó gondolata. Arra gondolt-e valaki, hogy a jelenlegi magyar gazdasági helyzetben, amikor nincs mit szállítani, ki akar a vasútra koncessziós alapon tőkét befektetni? Másrészt, aki a tőkebefektetés gondolatával játszik, szeretné előre tervezni az állam viselkedését, de ezt nem tudhatja, mivel a törvény olyan irányelveket nem tartalmaz, amelyekből a díjak, hozzájárulások megbecsülhetők. Hölgyeim és Uraim! A vezérszónokok közül többen említették, hogy a MÁV átalakulása jelentősen megelőzte a törvényjavaslatot, amely nem tesz említést arról, hogy a létrehozott, illetve a jelenleg átalakítás alatt lévő cégek melyik fogalomhoz fognak tartozni: az állami tulajdont képező pályavasúthoz vagy a vállalkozói vasúthoz. Nem utal arra sem, hogy a későbbiekben hogyan kell létrehozni a vasúttársaságokat kiszolgáló cégeket - vagy ezt teljes egészében a koncessziós fejezet szerint kívánja kezelni? A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.-nél 20-25%-os osztrák állami, illetve tartományi tulajdon jön létre. Sopron környékén beruházásokat finanszíroznak meg, és ezek aktivizálása után lehet alaptőkét emelni, a részvényeket érvényesíteni. Most, a vasútról szóló törvényjavaslat tárgyalása során tisztázni kellene azt a kérdést is, hogy a GYSEV Rt. részvényeinek egy jelentős részével miért a MÁV rendelkezik. A MÁV 100%-os állami tulajdonú cég, így az állam nemcsak a kormányrendeletben meghatározott 25% plusz egy szavazattal rendelkezik, hanem a MÁV-részvényekkel is. A napi kereskedelmi gyakorlatban pedig a két vasút - Győr-Hegyeshalom, illetve Győr-Sopron viszonylatban - egymásnak üzleti vetélytársa. Képviselőtársaim! A vasútról szóló törvényjavaslat előzetes egyeztetése során mindenütt megjelent a drasztikus létszámcsökkenés rémképe. Nem lehet véletlen, hogy a végleges létszám egyik megfogalmazója Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter úr volt. Ez számomra elsősorban azt jelenti, hogy az állami költségvetés vélt vagy valós lehetőségeihez idomítanák, karcsúsítanák a MÁV létszámát. Világos: a költségvetés állapota nyomós érv - de ennél sokkal fontosabb a vasúti közlekedés biztonsága, az utasok és az ügyfelek kiszolgálása. Az is elfogadhatatlan számomra, hogy pénzügyi okokra és dekonjunkturális helyzetre való hivatkozással kívánják indokolni a drasztikus létszámleépítést. Ha hihetünk a kormányzati előrejelzéseknek, melyek a gazdaság már idénre várható fellendüléséről szólnak, akkor jogos a kérdésem: ha nyakló nélkül szélnek eresztik a speciálisan képzett munkaerőt, talán az utcáról pótolják őket, amennyiben ismét lesz utas és fuvaroznivaló? Mi lesz akkor a forgalom biztonságával, az utasok kényelmével? Még mielőtt valaki a gombjához kapkodna, hogy megfeddjen az elmúlt negyven év rombolásaiért és ezeknek a MÁV állapotában játszott szerepéért, hallgassa türelemmel utolsó példámat: A GYSEV, mint tudjuk, ugyanolyan szállítási tarifákkal dolgozik, mint a MÁV - igaz, nemcsak hazánkban, hanem Ausztriában is. Ajánlom szíves figyelmükbe a Győr-Sopron közötti vasútvonal állomásait: rend van és tisztaság, az utasok kulturált kiszolgálása. Nézzék meg például a reggel 6 óra 32 perckor induló expresszvonat vagonjait indulás előtt, amelyek - a körülményeket is figyelembe véve - ragyogóan tiszták. Hogy aztán Budapestig mi történik, az már egy másik történet+ Lehet tehát a dolgot így is művelni - sőt, csak így szabad művelni. Jellemző a több lábon állás - tudniillik a GYSEV-nél -, a vállalkozás, az új, gazdaságos megoldások keresése. Mindemellett a GYSEV Rt.-nek van ereje és figyelme Sopron városa és - többek között - a sport támogatására is. Tisztelt Ház! A vezérszónokok között, ismereteim szerint, mindössze egyetlen igazi vasutas található: az MDF szónoka. Ennek tudatában, a többiek és a magam véleményének ismeretében, nehezen értem beszéde végének egy részét - idézem: "Így és csakis így érhetjük el, hogy a vasúti közlekedés megfelelő alternatívája legyen a közútnak, és a légi közlekedésnek, ezzel is segítve környezetünk védelmét. A törvényjavaslat elfogadása minderre lehetőséget ad, és ezért is kérem a tisztelt Háztól annak jóváhagyását." Nem tudom, a dolgok ilyetén megítélése múló szakmai feledékenység, egyszerű lojalitás vagy a szülőanya érthető ragaszkodása félresikerült gyermekéhez+ Hölgyeim és Uraim! Irodalmiasan szólva mondhatnám: temetni jöttem, nem pedig dicsérni - nem mondom, mert a vasútról szóló törvényjavaslatot nem temetni kell, hanem teljes átdolgozásra visszavonnni. Nem tudom ugyanis elfogadni azt a sokszor hangoztatott elvet, hogy egy rossz törvény is jobb, mint a jelenlegi szabályozás. Miközben tehát - csatlakozva Tóth Sándor igen tisztelt kereszténydemokrata képviselőtársamhoz - a javaslat visszavonására kérem miniszter urat, megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)