DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a felszólalás lehetőségét napirend előtt, és köszönöm frakciótársaimnak, illetve a független képviselőtársaknak is. Tisztelt Országgyűlés! 1990. május első napjaiban a tisztelt Ház az 1990. március 25-i és április 8-i választás értelmében - mely, mint köztudott, keresztény, nemzeti és demokratikus választási győzelmet hozott - ellenzékével teljes egyetértésben törvényt hozott arról, hogy 1956 forradalom és szabadságharc. Olyannyira fontosnak tartotta tisztelt Ház e törvény megalkotását, hogy a hat párt közös megegyezése értelmében a Parlament benjáminja, Glattfelder Béla képviselő úr jelentette be a törvény megalkotásának a tényét. Ezek után történik, hogy Für Lajos honvédelmi miniszterelnök úr+ (Mozgás és zaj.) Parancsol? Elnézést kérek a tévedésemért! ...honvédelmi miniszter úr miniszteri parancsban rendelkezett, hogy az 1956-ban többedmagával felkoncolt Méhes Attila honvédet posztumusz őrnaggyá léptette elő. Ennek bevezetésével teljesen érthetetlen számomra a tisztelt Háznak azon következetlensége, ahogyan 2 év 1 hónap és 3 nap időtartamban, korábbi döntésével, állásfoglalásával, szavazásával teljesen ellenkező szavazati arányokat és döntést hozott. Történik ez a 9781-es számon benyújtott alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság jelentésének az értékelésénél, illetve a jelentés meghallgatása utáni szavazásnál. (10.10) 1991. március 5-én Szabó Lukács képviselő úr meginterpellálta A decemberi terrorsortüzek elkövetőinek felkutatása és számonkérése címen a legfőbb államügyészt, Györgyi Kálmán urat. Az ügyészi választ a Parlament annak ellenére nem fogadta el, hogy az a szakember válasza volt, aki elmondta, a tisztelt Ház tudtára adta, hogy a jelenlegi körülmények között ez nem tárgyalható, és a tisztelt Ház az Országgyűlés feladatát törvényalkotásban jelölte meg. Ezek után a törvényalkotás megszületett, a Zétényi-Takács-féle törvény, a megfelelő szakmai előkészítés után, amelyet az igazságügy-miniszter személyében és a miniszteri apparátusával előkészített. A törvény megalkotásában a Parlament alkotmányügyi bizottsága teljes szakértelmével, tekintélyével részt vett, és a tisztelt Ház meghozta a törvényt. Ez a törvény egy laikus határozmány alapján egy szál hajszállal, köztársasági elnöki szinten az Alkotmánybíróság elé utaltatott, és az Alkotmánybíróság a törvény rangjáról lerúgta ezt a törvényt, amelyet a tisztelt Ház törvényként megszavazott. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a törvény előkészítésében szakszerűen részt vett az Igazságügyi Minisztérium, személyes tekintélyével az igazságügy- miniszter. A tisztelt Ház különféle bizottságainak, képviselőinek és képviselőcsoportjainak munkáját különösképpen kiegészítette az alkotmányügyi bizottság szakszerű és felelősségteljes munkája. Az alkotmányügyi bizottság is végestelen-végig támogatta a törvényjavaslatot - ez egyes tagjainak szavazásából is zömmel kitűnik. Ezek után érthetetlen, hogy két év egy hónap és három nap eltelte után - a tisztelt Ház korábbi , 1991. március 5-i szavazásával 129 nemmel, 37 tartózkodással, 45 igennel vetette el a legfőbb ügyész interpellációra adott válaszát, ugyanakkor most, amikor az alkotmányügyi bizottság jelentését értékeljük, akkor kiderül, hogy 112 igennel, 48 nemmel és 50 tartózkodással elfogadta a Ház azt a képtelen jelentést, amit az alkotmányügyi bizottság korábbi meggyőződése, tiszte, hovatartozása, felelőssége, szakértelme, jogi tudása alapján a tisztelt Ház elé terjesztett. A kérdésem az, hogy mi történt a két év egy hónap és három nap alatt, hogy a tisztelt Ház teljesen szembekerül önmagával, teljesen szembekerül azzal az első törvényalkotással, amely végső soron választáson szerzett legitimitását is igazolja. Ez a kérdésem a tisztelt Házhoz, és az, hogy vonja le a kozekvenciákat, hiszen ezt a törvényjavaslatot - pardon: ezt a törvényt, miután megkezdődött ez az alkotmánybírósági hacacáré, egy olyan szakember is méltatta, és jogosnak és törvényesnek találta, mint Simon Wiesenthal úr Bécsből. Tekintettel arra, hogy az előttem lévő felszólalás, amit a KDNP jeles képviselője tett, teljes egészében ezt az ellehetetlenülést tárta a tisztelt Ház elé, szíveskedjenek megtekinteni az általam idézett szavazási kimutatásokat, és a Ház vonja le a következtetést, egyenként minden egyes képviselő, képviselőcsoportonként, bizottságonként, hogyan kerülhetett erre az ingoványos talajra, hogy megválasztásával, szakmai tekintélyével, korábbi szakmai érveivel szemben teljesen ellenkező módon foglalt állást. Kérem a tisztelt Házat, etikai szinten értékelje ez ügyben való viselkedését, beleértve a magamét is. Elnök úr! Köszönöm a szót. (Szórványos taps.)