ZSUPOS LAJOS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Rajkai Zsolt által elhangzottakat szeretném egy kicsit értelmezni. Ugyanis az, hogy a meliorációt különválasszuk - hogy egy része az, ami csak a helyreállítást jelenti, a másik a termőképesség fokozását - szakmai értelemben, úgy érzem, erősen vitatható dolog, mert ma a meliorációs beavatkozásokon mindazokat a tartós hatású beavatkozásokat értik, amelyek a termésfokozást jelentik vagy a termés biztonságának a fokozását jelentik a mezőgazdasági területen. Tehát nem hiszem, hogy szerencsés volna kettéválasztani ezt a dolgot, hiszen egyébként is ezek erősen összefüggnek. Egy drénezett elvezetésű, lecsapolt terület erősen összefüggésben van azzal, hogy hogyan, milyen hatékonysággal lehet például az öntözést alkalmazni. A másik dolog, ami miatt célszerű árban mégiscsak különbséget tenni e között a földerületek között: nyilvánvaló, hogy az ilyen beruházásban részesült területek sokkal biztonságosabban és nagyobb terméseredményt tudnak hozni, tehát értékesebb területnek számítanak. Ha árban nem teszünk különbséget, tehát azonosnak tekintjük a nem meliorizált területet a meliorált területtel, akkor gyakorlatilag olyan igazságtalanságot osztunk szét a leendő tulajdonosok között, amit a jövőben nem nagyon lehet orvosolni. Állandó feszültségforrás lehetne már eleve a hozzájutás vonatkozásában is, mert nyilván mindenki azon a területen szeretné visszakapni a tagi vagy kárpótolt földjeit, ahol ez a beruházás végbement. Én a magam részéről a Pelcsinszki-féle javaslatot el tudom fogadni; fogadjuk el azt, hogy a szövetkezeti üzletrész számítson fizetőeszköznek. De azt semmiképpen nem tudnám elfogadni, hogy azonos értékűnek tekintsük a meliorált és a nem meliorált területeket. Köszönöm.