DR. ZÉTÉNYI ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat szabályozási szándékával, a szabályozás módjával általában egyet lehet érteni és azt is komolyan hiszem, hogy egy nagyon értékes, jól kimunkált törvényjavaslat meghozására van lehetőségünk. A törvényjavaslat nagyon komoly és magas színvonalú kodifikációs munkát tükröz. Vitatható azonban a törvényjavaslat nagyvonalúsága, egyes részek tekintetében mondom ezt, ugyanígy vitatható bizonyos megoldási módok liberalizmusa. Nem kívánok kitérni a törvényjavaslat azon részeire, amelyekkel egyetértek, az alábbiakban csupán azon részek tekintetében teszek megjegyzéseket, amelyek véleményem szerint koncepcionálisan egy általános vitába tartoznak és átgondolandók, illetve újrafogalmazandók. Például a törvényjavaslat elfogadása esetén a külföldiek Magyarországra való beutazása, magyarországi tartózkodása és bevándorlása könnyebbé válik még a jelenleginél is, tekintettel arra, hogy a beutazások engedélyezésével kapcsolatos hatáskörök nagyon megoszlanak, a vízumok kiadása, a tartózkodási engedélyek megadása olyan megengedő szabályok alapján történik, amelyek lehetővé teszik a legtágabb jogértelmezést azok számára, akik a nagyszámú külföldi beutazók részére kívánnak lehetőséget adni. Helyes a szabályozás azon koncepciója, hogy a volt magyar állampolgárokat több területen előnyhöz juttatja, megfeledkezik azonban arról, hogy ez a megkülönböztetés kevés, mert a magyar nemzetiségű állampolgárok számára kellene ezt a biztosítékot megadni, illetőleg magyar állampolgárok számára. Ellenkező esetben például Romániából, ha nemcsak magyar nemzetiségűeket veszünk figyelembe, 2, 2 és fél millió cigány nemzetiségű élhet a törvény adta kedvezményekkel. Ilyen tömeg eltartására, megfelelő, civilizált szinten való befogadására nem alkalmas az ország. További megjegyzésre ad okot a bevándorlási engedélyek feltételeit meghatározó 17. � (1) bekezdésének a) pontja, ahol az kerül meghatározásra, hogy bevándorlási engedélyt milyen külföldi kaphat. Tehát azt mondja, hogy legalább három éven át jogszerűen Magyarországon tartózkodó külföldi kaphat ilyet. Szerény felfogásom szerint elfogadható ugyan, semmiféle alkotmányos elvbe nem ütközik ez a szabály, de mégis a 8-12 éves időtartamot lenne célszerű meghatározni. Ez bizonyos nyugat-európai országok gyakorlatával megegyezik. Ugyanígy azt kell mondjam, hogy "a bevándorlási kérelem esetében érdemi vizsgálat nélkül elutasítható", tehát ez a megengedő kitétel átalakítható lenne, illetőleg szükséges lenne annak kimondása, hogy ha nincsenek meg a bevándorláshoz megfelelő feltételek, tehát a kérelemhez nem csatolták az előírt igazoló iratokat, akkor el kell utasítani a kérelmet. Ugyanígy elmondja a törvény, hogy mely esetben kaphat felmentést a külföldi a bevándorlási feltételek bizonyítása alól. Meglehetősen nagyvonalúan fogalmaz, mert azt mondja, hogy "aki a bevándorlást családegyesítés céljából családtagként kérelmezi". Ez olyan kiskaput jelent, hogy tömegével teszi lehetővé a bevándorlási kérelmek kedvezményes elbírálását. Nem folytatom ezt a felsorolást, pusztán a kiutasítás időtartamára vonatkozó szabályokkal kapcsolatban jegyzem meg, hogy nagyon sajátos az a szabályozás, legalábbis nem vitathatatlan, hogy a kiutasítást határozott időtartamra kell elrendelni. Ez még nem volna baj, de egy évnél rövidebb és 10 évnél hosszabb nem lehet - mondja a törvény. (12.20) Felfogásom szerint minimum 10 évesnek kell lennie, és maximum 25 évre kell kiterjednie a kiutasítás tartamának. Súlyosabb a helyzete egyébként a 34. � (2) bekezdése esetében az érintettnek, amely lehetővé teszi, hogy a kiutasított külföldi számára külön engedéllyel lehetővé váljék az országba való beutazás. Ezt a bekezdést - ezt a külön engedélyt - mindenképpen törölni kellene, mert kétségeket ébreszt a szándék komolyságát illetően. Másfelől nagyon jól látható a kijárási tendencia, és az, hogy a diszpozitív jogkörök esetén bizony személyenként is változó az, hogy milyen kapcsolatok alapján élnek a hatóságok ezzel a megengedő jogkörrel, kit utasítanak el és kinek adnak engedélyt. Amikor ezeket a részletes megjegyzéseket előrebocsátottam, akkor az a megfontolás vezetett, hogy a bevándorlás szabályozásánál legalább három tényező veendő figyelembe, ezeket nem biztos, hogy a törvény kellő súllyal képviseli. Az egyik az emberi jogok figyelembevétele, amelyekre nagyon helyesen utal a jogalkotó, a másik Magyarország földrajzi helyzete. Magyarország földrajzi helyzete olyan, hogy Magyarországtól nyugatra demokratikus államok helyezkednek el, és számíthatunk bizony ezen államok részéről - vannak komoly jelek erre - olyan intézkedésekre, hogy nem fognak tőlünk beengedni, nem fognak átengedni bevándorlókat, mert demokratikus országokból nem látnak okot arra, hogy bevándorlást tegyenek lehetővé. Tehát ilyen értelemben, bevándorlási szempontból a nyugat védőbástyái vagyunk, mint egy átmeneti szállás, amely szerepet Ausztria is betöltötte egy ideig. A harmadik, de nem sorrendben az utolsó, hanem az első érdekek közé tartozik, tehát mint egy primus inter pares: a magyar nemzet védelme, ha úgy tetszik valakinek, akkor az itt élő magyar lakosság megfelelő életfeltételekhez való joga. Ez nyilvánvalóan egy jelentős gazdasági nehézségekkel, szociális feszültségekkel küzdő országban különös figyelmet érdemel, figyelemmel az előbb említett földrajzi sajátosságokra, tudniillik arra, hogy a tőlünk nyugatra lévő országok igen határozottan védik a saját bevándorlási terrénumukat olyan értelemben, hogy a lehető legszűkebb körre szorítják ezt a lehetőséget. Ilyen körülmények között pedig nekünk nem lehet enyhébb feltételeket bevezetnünk. Ami végül a külföldi magyarok helyzetét illeti, tehát különösen a Kárpát- medencében élő magyar nemzetiségű személyek helyzetét illeti, itt az állampolgársági törvénnyel összefüggésben lévő szabályozásról van szó. Azt mondja a szabályozás, hogy aki az állampolgárságról szóló törvény rendelkezései szerint magyar állampolgárságát visszahonosítás címén kérelmezhetné, az felmentést kaphat a bevándorlási feltételek alól egyébiránt. Ez egy előre nem látható, nagyon súlyos nemzetpolitikai válságnak, egy konfliktusnak az árnyékát vetíti előre. Én merem közvetíteni azokat az üzeneteket, amelyeket a Kárpát-medencében élő értelmiségiektől kap az ember nap mint nap, akik szóvá teszik azt, hogy miért kapnak könnyített, és most már egyre inkább és egyre jobban könnyített betelepedési lehetőséget azok a magyar értelmiségiek, akik a kisebbségi sorban élő magyarság szellemi vezetői, életének fenntartói, élete folytatásának a biztosítékai. Tehát ha orvosok, pedagógusok és mások áttelepülhetnek, és nagyon könnyen megtehetik, és nem is kell nagy távolságot megtenniük, abban az esetben bizony számolnunk kell egy olyan erős szívóhatással, hogy a Kárpát-medencei magyarság itt, mint egy kanálison át, eltűnik majd. Ha ezt vízuálisan ábrázolnánk, akkor egy egyre szűkülő foltot kellene látnunk, és ez a folt egyre inkább a jelen Magyarország határai közé szorul. Történik ez fogyó népesség viszonyai között, ráadásul elleplezve azt a tényt, hogy egy haldokló vagy legalábbis nagyon erősen fogyó és önpusztító népességről van szó, amelynek a fogyása leplezett, hiszen jelentős mértékben kiegyenlíti ezt a fogyást a betelepülés, ellenkező esetben sokkal jelentősebb lenne a fogyás mértéke. Tehát különösen ezt a kérdést ajánlom a törvény alkotóinak és mindazon képviselők figyelmébe, akik módosító indítványokról döntenek, hogy egyfelől a mérlegelési hatásköröket szűkítsük a lehető legkisebb mértékre, mert a mérlegelés mindig könnyítéseket tesz lehetővé, a mérlegelési hatáskör mindig azt jelenti, hogy megenged a hivatal valamit, nem azt jelenti, hogy megtagad. Másfelől legyünk egy kicsit keményebbek a magyar nemzetiségű polgárokkal szemben a tekintetben, hogy ne az ő egyéni érdekeiket nézzük, hanem a határon túl élő magyarságnak mint kollektívumnak az érdekeit nézzük! Tehát amikor egy ilyen magyar értelmiségi ügyében dönt a hatóság, akkor arra gondoljon, hogy lehet, hogy egy egész falu veszíti el az orvosát vagy a tanítóját akkor, amikor megengedik, hogy ide áttelepüljön. Ráadásul diszpozitív szabály alapján eltekintenek számos, egyébként szükséges feltételtől. Mire kell vélni egy olyan megengedést például általában is, hogy el lehet tekinteni attól, hogy hat négyzetméter lakóterület rendelkezésére áll-e a bevándorlónak? Milyen feltétel az, amikor hat négyzetméter lakóterületet sem igazol valaki? Azt hiszem, hogy ezek nem túlzó igények, és mindezek figyelembevételével feltétlenül jónak, hasznosnak tartom ezt a törvényt, azonban óvok attól, hogy a túlzott megengedés irányába menjünk el. Itt, ebben az országban számos tekintetben lehet megengedést gyakorolni, de ebben a tekintetben, azt hiszem, nem, tehát ez a mi közös felelősségünk. És a módosító indítványaimmal a későbbiekben abban próbálok segíteni, hogy minél inkább a szigorú szabályozás - a szigorún azt értem, hogy a pontos szabályozás - feltételei meglegyenek, a humanizmus és a nemzeti kollektivizmus összhangjának a szem előtt tartásával. Köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalról.)