DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt év utolsó előtti napján a Magyar Köztársaság Parlamentje meghozta szociális törvényét. Azért beszélek erről emilyen egyes szám harmadik személyben, mert nekünk, szabaddemokrata képviselőknek nem sok ráhatásunk lehetett erre a törvényre, mint annyi más ügyre sem. A törvény hatálybalépése 1993. február 26-án megtörtént. Azóta minden önkormányzat keményen dolgozik a törvény által előírt tennivalókon, munka folyik a helyi szociális ellátó rendszer megteremtéséért. Magam is részt veszek választókerületemben, Békéscsabán ebben a munkafolyamatban, de nem mondhatom, hogy a ránk testált feladatokat tisztességgel el is tudjuk végezni. Hetek óta próbáljuk felosztani az úgy tűnik, feloszthatatlant, rakosgatjuk egyik feladatról a másikra a rendelkezésre bocsátott pénzkeretet, de a mű csak torzó marad. Ha figyelembe vesszük a már beérkezett jogos igényeket, ha az elmúlt három hónap tendenciáit egész évre vetítjük, akkor a két legnagyobb költségigényű ellátási formára, a munkanélküliek jövedelempótló támogatására és a lakásfenntartási támogatásra egyszerűen jóformán nem marad semmi. Választani lehet ugyanis, vagy minden ellátási forma mélyen alulfinanszírozott lesz, vagy néhányra nem jut. Hogy csak egyetlen példát említsek, Békéscsaba város önkormányzata 178 millió forint szociális normatívát kapott, amihez képest ez évben szociális jellegű feladatokra előreláthatólag - legkevesebb - 310 millió forintot fog költeni. De mondhatnék nyugodtan más példákat is, tájékozódtam, egyéb helyeken sem más a helyzet. A fejtörések közepette azonban eszembe jutott, megkérdezem a pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter urakat, önök hogyan osztanák be az önkormányzatok szociális pénzkeretét? Teszem ezt azért is, mivel képviselői fogadóórámon egyre többen engem keresnek meg: mondjam el, hogyan lehet kijönni havi 5-6000 forintból egy embernek, mert ha van valamilyen jó tippem, azt biztosan megfogadják. Ilyenkor nem mondhatok mást: kell legyen egy olyan szociális ellátó rendszer, amely legalább a legalapvetőbb életfeltételeket biztosítja egyszerűen az élet jogán. A régi ellátó rendszer megszűnt, ugyanakkor azt nem sírja vissza senki, mert működésképtelen volt. De kiépül, kiépülhet-e helyette egy másik, ami jobb? Kérdésem aktualitását adja az is, hogy az önkormányzatok szociális tevékenysége nem egy egyszerűen értelmezhető önkormányzati feladat. Itt állami, kormányzati feladatok átruházásáról van szó törvényi megbízás eredményeképpen. Örömmel hallanám az elosztás elveit, de a konkrét példákra, a szociális törvényben meghatározott egyes ellátási formákra vonatkozóan is szívesen venném szakvéleményüket. Végezetül kérném önöket, csak azt ne tanácsolják, hogy pótolják a hiányt az önkormányzatok saját szabad pénzeszközeikből, mert ilyen nekik már nincs, hiszen arról már gondoskodás történt a személyi jövedelemadó-részesedés drasztikus csökkentése során. Kíváncsian várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)