DR. BECKER PÁL pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Az ön kérdésfeltevéséből, de általában az önkormányzatokkal meglevő napi tapasztalatainkból is kitűnik egy örvendetes tény, nevezetesen, hogy a szociális törvény elindított egy új folyamatot: a helyi szociálpolitika új alapokon történő újrafogalmazását. Ez persze módszertanilag is új megoldásokat kíván, elsősorban szakmai szempontból. Így az önkormányzatok helyett nem tudok a feltett kérdésre válaszolni, csak arról tudok önnek tájékoztatást adni, hogy az úgynevezett szociális normatíva országos nagyságrendjének meghatározásakor milyen arányban és hogyan vettük figyelembe az új ellátási formákat, vagyis hogyan osztottuk le - csúnyán mondva - az önkormányzatok részére biztosított normatív állami hozzájárulást. A kérdés felvetéséből, sajnos, nem derül ki, hogy Békéscsabán a szociális jellegű feladatokra betervezett 310 millió forintnak mi a konkrét feladattartalma. Hiszen az önkormányzatok által működtetett szociális ellátások köre jóval szélesebb, mint amelyekhez a szociális normatíván keresztül a központi költségvetés hozzájárul, mert például a szociális intézmények fenntartása, támogatása az intézményi normatívákon keresztül történik. A differenciált szociális normatíva a pénzbeni és természetbeli ellátásokhoz, valamint a személyes gondoskodás körébe tartozó alapszolgáltatásokhoz történő állami hozzájárulás. Békéscsaba város vonatkozásában a szociálpolitikai feladatokra jutó normatív állami hozzájárulás 77 millió forinttal, vagyis 76%-kal több, mint a tavalyi úgynevezett inaktív normatíva volt. A fentiek nem jelentik és nem is jelenthetik, hogy a lakosság minden szociális gondja, problémája orvosolható a rendelkezésre bocsátott pénzkeretből. De fedezetet teremt arra, hogy a helyi ellátó rendszerek a korábbinál szélesebb körben nyújtsanak támogatást. És most néhány gondolatot a két új ellátási forma önkormányzati megtervezésének módszertanához. A munkanélküliek jövedelempótló támogatása vonatkozásában célszerű a munkaügyi központokkal együttműködve olyan szociális térképet csinálni, ami idősávokra bontva tartalmazza a munkanélküli-ellátásból kikerültek számát. Az ebből adódó ellátási kötelezettség tehát egy következmény, egy szakmai determináció, melynek pénzügyi fedezetét csak ezek tisztázása után szabad meghatározni. Itt hívom fel a figyelmét, hogy az 1993. évi költségvetési törvény kifejezetten erre a jogcímre hivatkozva emelte meg a szociálpolitikai normatív állami hozzájárulást 2 milliárd 850 millió forinttal, és ugyanennyit biztosított az önkormányzatok által kifizetett támogatások 50%-ának a központi költségvetésből történő visszaigénylésére. (14.30) Ez az összeg többszöröse annak, amelyet az állam a feladatra 1992-ben ténylegesen költött. A lakásfenntartási támogatás keretszabályai pontosan arra szolgálnak, hogy a helyi lakhatási és szociális, demográfiai viszonyok alapján a testület alakítsa ki azokat a lakásnagyságot jelző kategóriákat és ezzel összefüggésben a jövedelemszinteket, melyekhez differenciált támogatási összegek kapcsolódhatnak. Mindkét témakörben ez idáig szociálpolitikai, szakmai kérdés: a részletek kidolgozásakor a képviselő-testületnek kell felvállalnia a szükséges döntéseket, az e tekintetben várható konfliktusok kezelésének a módjait. A támogatási mértékek, összegek meghatározása a dolog természetéből adódóan ez után következik, mint a szükségletek és források ütköztetéséből adódó optimalizációs eljárás. Köszönöm a figyelmet!