DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A cukorbetegek támogatására a képviselő úr által idézett egészségügyi miniszteri rendelet a cukorbetegek egy részének biztosított már akkor is valójában minimális támogatást. Ez az első és második rokkantsági csoportba tartozó 70 éven felüli nyugdíjas, valamint a vakok személyi járadékára jogosult hadigondozott, illetve központi szociális segélyben részesülő és a rendszeres szociális segélyben részesülő cukorbetegekre vonatkozik. Ezt az ellátást ma mintegy 50000 fő kapja, éves költsége 60 millió forint, melyből ötvenet a társadalombiztosítás fizet. A rendeletben világosan keveredik két szempont, megvonja a rászorultsági kört, másrészt a juttatás alapja egy egészségkárosodás, nevezetesen a cukorbetegség. Valójában a rendelet célja az akkori húsáremelés részleges ellentételezése volt, és ily módon egyes szociális ellátások mértéke került rendezésre. A mai helyzetben a szociális támogatásainkat két szempont vezérli, az egyik az érintett, illetve családjának szociális helyzete, a másik valamilyen esemény, károsodás negatív anyagi hatásának mérséklése. Ez utóbbi lehet elvben független a családok szociális helyzetétől, ilyen például a családi pótlék, amely abból indul ki, hogy bármely jövedelmű emberről van szó, ha gyermeke vagy újabb gyermeke születik, többletkiadásai lesznek, ezt mérsékli ez a bizonyos családi pótlék. Újra meg újra fölmerül azonban, hogy a rendkívül magas közkiadások lehetővé teszik-e az ellátásoknak a tényleges jövedelmi helyzettől független folyósítását. Van néhány terület, ahol nem célszerű figyelembe venni a család anyagi helyzetét, és ilyennek tartjuk az egészségkárosodásokat. Ezeket hosszabb távon is érdemes fönntartani. Ha azonban oly módon történik a dolog, hogy kiemelünk egy-egy egészségkárosodott csoportot, mint ahogy itt a cukorbetegek esetében is történt, vagy azon belül vonunk meg köröket, akkor roppant feszültségeket viszünk a rendszerbe, hiszen a cukorbetegségen kívül más olyan betegség is van, például a lisztérzékenység, amelyben szenvedők joggal tarthatnak igényt hasonló központi támogatásra. Éppen ezért a szociálpolitikai rendszerek hoszszabb távú átalakítására vonatkozó országgyűlési határozattervezet, melyet 6899-es számon kaptak kézhez képviselőtársaink, egy általánosabb megoldást javasol, nem kiemelten a cukorbetegeket, hanem az egészségkárosodottakat szeretné támogatni. Igaz, és ez tulajdonképpen válasz a képviselő úr reálisan feltett kérdésére, hogy ezt távlatokban reális számítások szerint 1995-re ütemezve képzeli el. Úgy gondolom, hogy a kérdésnek ma már nem szabad tűzoltó jellegű megoldásait keresni, mert lehet, hogy egyik károsodott csoport, egyik rész érdekében tudunk valami jót tenni, eközben mások hátrányba kerülnek, illetve még inkább rászorulóvá válnak az ellátásokra. Célszerű tehát, ha az Országgyűlés, illetve a Kormány akkor nyúl ezekhez a kérdésekhez, amikor rendszerszerű megoldásokat tud kínálni, hiszen valójában a rendelet eredeti célja megváltozik, nem a régi húsáremelés kompenzálásáról, hanem egy tényleges, reális egészségkárosodás méltányos kompenzálásáról kellene beszélnünk. Erre pedig az 1993-as, de talán még a +94-es kondíciók között pénzügyi szempontból aligha lesz lehetőség. A jövő évi költségvetés tervezésekor természetesen - mint ahogy eddig is minden évben - igyekszünk megnézni, hogy meddig lehet elmenni, azonban az a menetrend, amit fölvázoltunk, remélem, határozattá emelődik, és rendet tesz a képviselő úr által és általam is fontosnak tartott kérdésben. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) (15.30)