DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném kifejezni azt, hogy egyetértek képviselő úrral abban a megállapításban, hogy valóban egy olyan súlyú kérdésről és jelenségről van szó, amivel foglalkoznunk kell. Örülök annak is, hogy a szóban előadott interpellációban pontosította képviselő úr, hogy mit ért a gyermekmunka fogalmán, mert hiszen az írott interpellációban ez ellentmondásos volt. De örülök, hogy abban egyetértünk, hogy a magyar jogban a 14. életév az az életkor, ameddig gyermekekről beszélünk mind polgári jogi, mind büntetőjogi értelemben, és ehhez az életkorhoz különböző jogosítványok kapcsolódnak. Nos, elöljáróban szeretném leszögezni és nagyon határozottan kimondani, hogy a Magyar Köztársaságban adottak a gyermekmunka tilalmát betartó jogszabályi normák, és adottak azok a jogszabályok - azok a különböző szintű jogszabályok -, amelyek tiltják a gyermekmunkát. Az előbb említett életkor a munkajog vonatkozásában speciálisan alakul, hiszen jól tudjuk, hogy a Munka Törvénykönyvének a 72. �-a kvázi a 16. életévhez köti a munkaviszony létesíthetőségét. Ugyanis arról beszél, hogy az a személy, aki tankötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ezt a kort nem töltötte be, munkaviszonyt nem létesíthet. Mint tudjuk, a magyar jogban a tankötelezettségi kor viszont azon esztendő végéig tart, amely évben a tanuló a 16. életévét betölti. Ha úgy tetszik tehát, a Munka Törvénykönyve 72. szakaszából egyenesen következik főszabályszerűen a munkaviszony nem létesítésének kötelezettsége, illetőleg nem létesíthetőségének kötelezettsége azon év végéig, amíg 16. életévét a tanuló be nem töltötte. Ez alól vannak kivételek a 14. és a 16. életév között, mégpedig a következő esetekben: 14. és 16. életév között a törvényes képviselő hozzájárulásával létesíthet munkaviszonyt a tanuló, ha tankötelezettségét felnőttek iskolarendszerű oktatásában vagy iskolarendszeren kívüli oktatásban való részvétellel teljesíti, továbbá, ha az alap-, illetve középfokú nevelési, oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet időtartama alatt létesíthet munkaviszonyt, és ezen életkorban munkaviszonyt létesíthet az a tanuló, akinek tankötelezettsége felmentés folytán megszűnt. (15.40) Ezek a jogszabályok vonatkoznak a fiataloknak nem munkaviszonyban, hanem munkavégzésre irányuló, egyéb jogviszonyban történő munkavégzésére is. Azt hiszem, hogy ezen szabályozási körből pontosan mérhető, hogy a Munka Törvénykönyve a 14-16 év közötti életkorban lévőkre nagyon precíz, konkrét szabályozásokat tartalmaz. A 14. életév betöltése előtt - ugyancsak a Munka Törvénykönyvéből következően - munkaviszony létesítésére egyáltalán nem ad lehetőséget, ami megint csak igaz nemcsak a munkaviszony keretében, hanem egyéb jogviszony keretében történő munkavégzésre is. Ez alól is van egy nagyon szűk körű kivétel: a művészeti tevékenység, illetőleg a tömegkommunikációs tevékenységben történő munkavégzés, ami szintén jogszabályilag jól körülbástyázottan és rendkívül szűk körben működhet - és működik is. Szeretném hangsúlyozni és kiemelni a fenti fő szabályozáson túlmenően azt, hogy a Munka Törvénykönyve egyéb rendelkezésekkel is korlátozza a fiatalkorúak munkavégzését, foglalkoztatását, akkor, amikor megtiltja - itt már a 14-18 év közötti fiatalok testi alkatára, fejlettségére tekintettel - a hátrányos következményekkel járó munkára való alkalmazást, amikor megtiltja a túlmunka alkalmazását, amikor megtiltja az éjszakai munkára való igénybevételt. Én azt gondolom, hogy ha nem is a teljesség igényével, de a jogszabályi normáknak ebből a fölsorolásából érezhető, hogy a jogszabályalkotás területén minden vonatkozásban eleget tettünk annak, hogy ez a gyermekmunka-tilalom érvényesíthető legyen. Az előzőkben fölsorolt munkaügyi szabályok betartását a munkaügyi ellenőrzés rendszere szolgálja. Az ellenőrzések részét képezi a fiatalkorúak, ezen belül a 16 évnél fiatalabb munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályok betartásának az ellenőrzése is. A munkaügyi ellenőrzés természetszerűleg - és ez nagyon fontos - a munkáltatókra terjed ki, hiszen a mi mozgásterünk adott esetben a munkáltatón keresztüli ellenőrzés körében valósítható meg. A munkaügyi ellenőrzéseink során - szeretném hangsúlyozni - a 14 életév alatti gyermekkorúak foglalkoztatása nem fordult elő. Ilyen esettel nem találkoztunk. Az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség jelentése szerint, amely az 1992. évre vonatkozik, 827 ellenőrzést végeztek - hangsúlyozom: 827-et -, ebből egyetlenegy olyan esetet sem találtak, ahol 14 év alattit foglalkoztattak volna. Ebből - a vizsgált esetek számából - 12 munkáltatónál találtak szabálytalanságot. A szabálytalanság formája 33 esetben az volt, hogy a fiatalkorú munkabére nem érte el a kötelező minimális bért, 41 esetben pedig a fiatalkorú esetében éjszakai foglalkoztatást, illetve túlmunkát tártak föl az ellenőrzések során. Az ezekre tett intézkedések: nyolc esetben szabálysértési bírság kiszabására, a többi esetben pedig azonnal a foglalkoztatástól történő eltiltásra került sor. Remélem, hogy ezek a konkrét esetek meggyőzik képviselő urat arról, hogy nemcsak a jogszabályi normák megalkotásánál fordítottunk és fordítunk kellő figyelmet a gyermekmunka tilalmára, hanem az ellenőrzési oldal működtetése során is. Itt természetszerűleg - mint ön is utal az interpellációban - kézenfekvő és törvényszerű a Népjóléti Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium együttműködése, amely jelen esetben kinek-kinek a hatósági területén folyó saját munkáról történő tájékoztatás, illetőleg bizonyos esetekben a gyámhatósággal való együttműködés az, amelyben a minisztériumok közötti kapcsolat fönntartható. Kérem tehát képviselő urat és a Házat, hogy a fentiek alapján az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)