NÉMETH ZSOLT (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A FIDESZ álláspontját szeretném kifejteni néhány pontban ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Három pontot szeretnék aláhúzni. A FIDESZ számára meglehetősen fontos az, hogy a hat parlamenti párt között meglegyen a konszenzus mind a határkérdésben, mind pedig a határon túli magyarok kérdésében. Ez a konszenzus az elmúlt időszakban a hat párt között, a kormányzat között és a határon túli magyarok szervezetei között fennállt. Ennek a konszenzusnak az alapvető elemei úgy néztek ki, hogy a határon túli magyarság autonómiaköveteléseit támogatták a magyarországi politikai erők, leszögezték számtalan alkalommal, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései a szomszédos országokkal szemben. Ugyanakkor a kétoldalú relációkban fenntartotta bizonyos relációkban a maga számára a külügyi kormányzat azt a lehetőséget, hogy az alapszerződések tekintetében, illetve a közvetlen kapcsolatokban a helsinki formulát fenntartsa. (18.10) Én úgy vélem, hogy ez a három pilléren nyugvó külpolitikai konszenzus mind a mai napig fennáll. Akkor is fennáll, hogyha egyes független vagy egyes MDF- képviselők ettől eltérő álláspontot fejtenek ki, és én döntőnek tartom leszögezni, hogy nem változhat meg az elkövetkezendő időszakban ez a hatpárti konszenzus. Ez a magyar külpolitikának és Magyarország stabilitásának ma az alapvető ereje. Hogyha ezzel kapcsolatban eltérő helyzet alakulna ki, úgy érzem, ezt rögzítenünk kell, ezt tudomásul kell venni, de én az elmúlt időszakban ebben a hiszemben folytattam akár kisebbségpolitikát, akár külpolitikát. A második kérdés, amelyet szeretnék aláhúzni, hogy három megfontolást kell egy ilyen alapszerződés aláírásakor végiggondolni. Az első kérdés az, hogy egy ilyen aláírás hogyan hat a határon túli magyarságra. A második szempont az, hogy hogyan hat a kétoldalú kapcsolatokra, a harmadik kérdés pedig az, hogy hogyan befolyásolja Magyarország nemzetközi megítélését, hogyan befolyásolja az ország régióban elfoglalt, viszonylag stabil helyzetét. Ami az első kérdést illeti, hiába mondja bárki, hogy mondjon le magyarságáról az a határon túli magyar, aki ezt az alapszerződést támogatja, a határon túli magyaroknak van jelenleg legitim szerveződése, vannak legitim szervezeteik. Nem egy egyesületről van szó, vagy egy olvasókörről, vagy egy tánccsoportról, hanem legitim szervezetekről. Kárpátalján ez a szervezet a KMKSZ, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége. Ez képviseli legitim módon a kárpátaljai magyarok véleményét, és a kétoldalú relációban is ennek a szervezetnek a legitimitása elismerést nyert azátal, hogy a kétoldalú vegyes bizottságban a KMKSZ-nek vannak képviselői. Ez az, amit - tudtommal - követel a jelenlegi magyar külügyi kormányzat, hogy minden relációban adják meg a legitimitását a határon túli magyar szervezeteknek. Ez Kárpátalján megtörtént, egyelőre Kárpátalján történt meg egyedül. Romániában nem ismerik el az RMDSZ legitimitását mint a romániai magyarság képviselőjét, Szlovákiában értelemszerűen bonyolultabb a helyzet, a VMDK-ét sem ismerik el Jugoszláviában. Szeretném, hogyha ilyen értelemben nem vonnánk kétségbe ennek a szervezetnek itt mi a legitimitását azzal, hogy kijelentjük, hogy bárki bármit mondhat. Nem, Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke ebben a minőségében jelentette ki számtalan alkalommal az elmúlt időszakban, hogy ne kövessen el a magyar Parlament őrültséget azzal, hogy nem írja alá. A jelenlegi helyzetben, amely kialakult, hogy bizonyos MDF-es körök megpróbálják ezt az alapszerződést megtorpedózni, úgy vélem, hogy ez a kárpátaljai magyarok képviselői által hivatalosan vallott álláspont ellenében történik. Mindenféleképpen jó tudatosítanunk, hogy ezt az alapszerződést maximálisan támogatja a kárpátaljai magyaroknak ez az egyetlen legitim, hivatalos szervezete. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy nem lesz nagy öröm Ukrajnában akkor, amikor végig fogják nézni a megfelelő biztonsági szervek és külügyminisztériumi hivatalnokok ezt a vitát, ami itt elhangzik. Nem lesz nagy öröm. Minden egyes szó, ami ebbe az irányba, a kétoldalú kapcsolatok irányába elhangzik és romboló, az hosszú távon fog kihatni Magyarország egyik legvirágzóbb regionális kapcsolatára, a magyar- ukrán relációra. Ennek a relációnak a jelentősége, azt hiszem, az, hogy 1990. december 1-jén, amikor létrejött Ukrajna, Magyarország volt szinte a legelső bába, aki odaállt ehhez a bölcsőhöz, innen indult, és ez odáig haladt, hogy kétoldalú kisebbségi szerződés, hogy vegyes bizottság, és most itt vagyunk az alapszerződésnél. Ezt a relációt veszélyeztetni politikai kalandorság. Azt hiszem, nem kell külön magyarázni senkinek, hogy miért kiemelten fontos az ukrán-magyar reláció, aki tudja azt, hogy mi a nagy politikának és a hatalmi politikának a jelentősége jelenleg a régiónkban. A harmadik szempont pedig a Nyugat. Nyugat számára az, hogy régiónkban háború dúl, hogy olyan feszült a politikai helyzet, amilyen, annak a gesztusnak a helyi értéke, hogy két ország meg tudja egymással oldani a saját problémáját, az egy hihetetlen precedensértékű jelzés. Ez a két ország, úgy tűnik, hogy meg tudta oldani, valóban, nemcsak zászlókat lengethetnek a határon túli magyar községekben, hanem a magyar címer is ki van téve, az összes szimbólumot lehet használni, és komoly előrelépés és remény van arra, hogy a kisebbségi autonómia is hamarosan meg fog valósulni, és igenis, erre van utalás az alapszerződésben. Szeretném, hogyha mindezek alapján a tisztelt Házban mind hangvételében, mind pedig politikai orientáltságában próbálnánk letompítani a fennálló vitákat, hogyha nem úgy fordulnánk rá a választási kampányra, hogy a határkérdésben, a kisebbségi kérdésben, ezekben az ügyekben, amiben konszenzus van, megszakadna és vége lenne ennek a konszenzusnak. Én is szeretném, ha Romániával és Szlovákiával is - meg Szerbiával is - alá lehetne ilyet írni, de erről nincs szó. Ennek a realitása középtávon is kétséges azért, mert mindannyian tudjuk, hogy ezekben az országokban a kisebbségek pozíciója mennyivel rosszabb és hátrányosabb, mint Kárpátalján. Ugyanakkor sokkal nagyobb a realitása annak, hogy Horvátországgal vagy Szlovéniával ilyen jellegű megállapodások - akár rövid távon is - megszülessenek, és azt hiszem, hogy ez a szándéka jelenleg a külügyi kormányzatnak is, és ez maximálisan élvezi a FIDESZ támogatását. Tehát leszögezem még egyszer az álláspontunkat: ennek az alapszerződésnek az aláírását a FIDESZ parlamenti frakciója a jelenlegi formájában támogatja. Köszönöm figyelmüket! (Taps.)