DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szólni kívánok azon képviselőtársaim védelmében, akiket úgymond túlbuzgó hazafiúi aggodalommal, személyes indíttatású szerepléssel, érzelmi politizálással, irredentizmussal és a határok megváltoztatásának a szándékával, bűnös és kalandor politikával vádoltak meg más képviselők. Hamis ez a beállítás, mivel a mai, nagyon szoros törvényhozói munkában a legtöbb képviselő tanácsadók, szakértők, egyesületek, szövetségek segítségére szorul, és sem elégséges idővel, sem elégséges jogi tudással nem rendelkezik ahhoz, hogy egyénileg járjon utána az indítóokoknak és a kívánatos megoldásnak. Természetesen a képviselőnek kell döntenie, de segítség nélkül felelős elhatározás meghozatalára nem képes. Ebben a kérdésben a legilletékesebb társadalmi szervezet a Magyarok Világszövetsége. (Közbeszólás a FIDESZ padsoraiból: Miért?) Remélem, hogy a továbbiakban senki nem minősíti a Világszövetség döntését irredentának, kalandornak, háborúra uszítónak, mint ahogy ez ma már áttéttelesen elhangzott. A világ magyarságának tavaly augusztusban demokratikusan megválasztott küldöttei állást foglaltak ebben a kérdésben is. (Tirts Tamás: Botrányos volt! Minket meg sem hívtak.) Minden részletre kiterjedő tájékozódás és vita előzte meg tehát a Magyarok Világszövetségének a döntését. A Világszövetség elnökségi ülése ellenszavazat nélkül, egyetlen tartózkodás mellett a szerződés inkriminált részének a módosítása mellett döntött. (20.10) Az alig egy hónapja tartott választmányi ülésen a világ minden sarkából - Ausztráliából, Dél-Amerikából, Kanadából és Dél-Afrikából is - ideutazó választmányi tagok felelősen, hosszú időt erre a kérdésre szentelve vitatták meg a szerződés szövegét, és egyetlenegy küldött sem akadt, aki támogatta volna a szerződés szövegváltoztatás nélküli aláírását. Az alapszerződésben leginkább érintett küldött tartózkodott, és magatartását ezzel a mondattal indokolta, hogy "Az Istenért, értsék meg: ebben a kérdésben nem nyilvánítok véleményt." Tartózkodását mindenki tudomásul vette, megértették, hiszen az elmúlt évtizedekben a kisebbségi magyarság választott vagy kinevezett képviselői számtalan esetben érezhették magukat túsznak, olyan szereplőnek, akinek nincs módja őszintén véleményt nyilvánítani. Ez a tartózkodó magatartás rávilágít egy magyar alkotmányjogi probémára is. Ismeretes, hogy az Alkotmány már a bevezető, első fejezetében - tehát nem a második, a Parlementet illető, és nem a hetedik, a Kormányt illető fejezetében - kijelenti, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos kötelessége törődni, felelősséget vállalni a kisebbségi sorban élő magyarság sorsáért. Nem ruházhatja át ezt a felelősséget sem a kiszolgáltatott helyzetben lévő kinti magyarság képviselőire, és nem is mondhat le erről a felelősségről. A felelősség nemzeti szinten egyetemleges és oszthatatlan. Nem bújhat ki ez alól sem a Parlement, sem a kormányzat. (Közbeszólás a FIDESZ soraiból: Így van!) Felelős külpolitika tehát nem hagyatkozhat olyan távoli, kint élő kisebbségi állásfoglalásokra, amelyeknek kényszernélküliségét vagy a helyi küldöttek által megszavazott legitimitását nincs módja ellenőrizni. Sajnos, a szerződés aláírásánaval legtöbbször kapcsolatba hozott kisebbségi szervezet választmánya, úgy tűnik, nem döntött ebben a kérdésben, azaz mindmáig nem foglalt állást, sem pró, sem kontra. Tudom, hogy az effajta legitimitást nagyon nehéz innen, Budapestről ellenőrizni - ezért is emlékeztetek mindenkit a magyar Alkotmányból ránk háruló és másokra tovább nem hárítható felelősségünkre, és felvetem azt a kérdést is, hogy vajon ennek a törvényhelynek a megszavazásához kétharmados többség szükségeltetik-e. Természetesen a Parlament nem köteles figyelembe venni a társadalmi szervezetek ajánlásait, így szembehelyezkedhet akár a Magyarok Világszövetségének a döntésével is. Bárki, aki közülünk reálpolitikus, beláthatja, hogy a szerződést a képviselők többsége valószínűleg meg fogja szavazni, hiszen nagyon sokan közülünk még a Világszövetség legitimitását is kétségbe vonják, míg mások csak a szövetség költségvetési támogatását helytelenítették. Azt javaslom, tanuljunk a történtekből, és valamikor az év végén vizsgáljuk meg: teljesültek-e a ratifikáció elénk tárt előnyei? Hiszen vannak óvatosságra figyelmeztető jelek: az Ukrán Köztársaság nem írta alá a korábban kilátásba helyezett atomsorompó-egyezmény reá háruló kötlezettségét, és mind ez idáig úgy néz ki, hogy nem kívánja figyelembe venni a kárpátaljai ukrán, ruszin és magyar lakosság túlnyomó többsége által óhajtott területi autonómiát vagy a magyar lakosságnak a volt Bereg és Ugocsa megyékre korlátozódott autonómiaigényét sem. Belátva tehát a többségi szavazás elkerülhetetlenségét, arra kérem képviselőtársaimat, ne hesegessék el maguktól az Alkotmány által rájuk rótt kötelességet, és valamikor az év végén vagy a parlamenti ciklus végén számoltassák be a Kormányt: teljesültek-e a szerződés által remélt előnyök. Ezzel az igénnyel fejezem be a hozzászólásomat. Köszönöm (Taps. - G. Nagyné dr. Maczó Ágnes szólásra jelentkezik.)