DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Rögtön elöljáróban szeretném megerősíteni képviselő úr azon állítását, hogy szó sincs első, másodrangú munkavállalókról. Egész egyszerűen, mint mindannyiunk előtt ismeretes, az új Munka Törvénykönyve óta különböző jogszabályok szabályozzák a munkavállalók meghatározott körét, így a Munka Törvénykönyve a köztisztviselők, illetőleg a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény kapcsán. Képviselő úr helyesen utalt arra, hogy a köztisztviselők belföldi napidíjára az 1992. évi XXIII. törvény, illetve ennek végrehajtását szolgáló kormányrendelet alapján 220 forint állapítható meg. Nem ilyen pontos azonban a képviselő úr utalása az egyéb, tehát a köztisztviselői körön kívüli munkavállalókra vonatkozó jogszabályok mikénti értelmezését illetően. Valóban a 71/1991-es kormányrendelettel módosított 23/1989-es, még korábbi minisztertanácsi rendelet beszél erről a kérdésről, azonban kétféle napidíjról beszél. Az egyik az, amit a képviselő úr említett: a napi átalánydíj, ami valóban 110 forintban van maximálva. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy nem munkajogi értelemben jelent ez az összeg maximumot, hanem adóalap tekintetében. Az egyik lehetőség tehát az úgynevezett napi átalányban történő megállapítása a napidíjnak, a másik lehetőség pedig ugyanezen rendelet alapján, amikor nem átalánydíjat állapít meg, hanem a tényleges költségeit, amit számlával igazolni tud, ténylegesen elszámolhatja, tulajdonképpen mindenféle összegbéli felső korlát nélkül. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy ha nem tételes számla szerinti elszámolásról van szó, hanem átalánydíj-számításról, akkor is a Munka Törvénykönyve 13. � (3) bekezdése alapján lehetőség van arra, hogy a 110 forintnál magasabb összegű átalány kerüljön megállapításra. Önnek kétségtelenül ott van igaza, hogy az adóköteles jövedelembe viszont csak a 110 forint nem számít be, az a fölötti összeg adóköteles, míg a köztisztviselői karnál ez az adóköteles összeg 220 forint. Tehát egyfajta eltérés kétségtelenül van, bár ez - még egyszer szeretném hangsúlyozni - nem az ön által említett összegszerűség, hanem ennek az adóalapba mikénti beszámíthatósága vonatkozásában. Ezzel együtt is szeretném önnek elmondani, hogy a napokban folyik a minisztériumban e kormányrendelet felülvizsgálata többféle, egyéb szempontból is, hogy harmonizáljon egyéb hatályos jogszabályokkal, és amennyiben a Pénzügyminisztériumnak sem lesz ellenvetése, hiszen itt nem egyébről van szó ebben az esetben, mint bizonyos fajta adócsökkentésről, mi nem leszünk ellenzői annak, hogy összegszerűségen túlmenően az adó vonatkozásában is egyenjogúsítás történjék a kétféle alanyi kör között. Minderre tekintettel kérem válaszom tudomásulvételét. Köszönöm szépen.