DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Tisztelt Államtitkár Úr! Jól emlékszem arra, hogy 1956-ban - mert éppen katona voltam - pár hét alatt nemzeti egyenruhába tudott öltözni a hadsereg. Azt is tudom, hogy egy ruhatárat örökölt a magyar kincstár, ezt el kell viselni, és a szegénység nagy úr, takarékosság, egyebek. Mégis az a véleményem, hogy három év elteltével időszerű visszaállítani korszerűsített formában a régi magyar egyenruhát. Természetesen mindennek eltörlését én sem kívánom. Mert például az usankának és egyéb meleg ruháknak a fenntartását kívánatosnak tartom. Továbbá - ha már nálam van a szó - a díszelgésnél nem szerencsés ez a bizonyos surranó. Igenis keményebb talpú lábbelire van szükség, vagy bakancsra vagy csizmára, mert abban lehet igazán vágni a díszmenetet. (Derültség.) Márpedig a díszmenethez ez hozzátartozik. (Derültség. - Zaj.) Én azt is elmondanám, tisztelt államtitkár úr, hogy a régi magyar középosztálybeli családoknak a háztartásához hozzátartozott az extra ruha, a csákó és a kard. Ez minden középosztálybeli családnál ott volt, és miután mi arra törekszünk Nagyatádi Szabó István szellemében is, hogy a társadalmat a középosztályok szintjére emeljük, a középosztály szokásai nem lehetnek számunkra idegenek. És végül megjegyezném... (Zaj.)