Tartalom Előző Következő

DR. IVÁN GÉZA (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Interpellációm szövegét részint elnök úr kérésére, részint miniszter úr iránti udvariasságból egyharmadára csökkentettem - ezt olvasom fel. Nemzetgazdaságunk mélypontján a pénzügyminiszter úr és az arra illetékes kutatóintézetek felelős véleménye szerint kezdünk túljutni, és mindannyiunk őszinte reménye, hogy bizakodásunk megalapozott, és az év végén már érzékelhető lesz az élénkülés a termelőszférák legkülönfélébb területein. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy határozottan pozitív tendenciájú, és tartós fellendülést csak a legkorszerűbb tudományos alap- és fejlesztőkutatások eredményeinek az ipari és a mezőgazdasági termelésbe való beépítésével érhetünk el. A gazdasági mélypontból való kilábalás útja teljesen egyértelmű: korszerű, piacképes árut gyártó termelési tevékenység az egyetlen lehetőség. Ehhez nem nélkülözhető a színvonalas innovációs tevékenység, ami alatt én a tudós kutató, a mérnök és a közgazdász együttes céltudatos munkáját értem. Szeretném mindannyiunk figyelmét arra irányítani, hogy az innovációs tevékenység két lehetőséggel valósítható meg. Az egyik szerint piacképes terméket gyártó technológiákat, az ezekhez szükséges termelőberendezéseket, anyagokat, segédanyagokat vásárolunk, vagy ilyeneket gyártó közös vállalkozásokat létesítünk, illetve külföldi vállalkozókat hívunk és bátorítunk az országba. A másik lehetőség szerint magunk végzünk olyan kutató-fejlesztő tevékenységet, melynek eredménye lehet a megcélzott korszerű, gazdaságos új termék, amihez, mivel piacképes, a külföldi tőke ugyancsak megnyerhető. Ezért teljesen érthetetlennek tartom azt a hazai gyakorlatot, amely a törvények szigorú és szó szerinti betartásával kizárja a kutató-fejlesztő munkából azokat a képzett és óriási tapasztalattal rendelkező tudós kutatókat, akik elérték a törvényes nyugdíjkorhatárt, és ezért kötelességszerűen el is küldik őket a munkahelyükről. Ennyire azért nem vagyunk gazdagok. Jól ismert az ellentmondásokkal terhes helyzete a hazai kutató-fejlesztő és alapkutatási tevékenységünknek. Ennek egyik sajátossága, hogy kutatóink egyre növekvő hányada dolgozik külföldön. Igazi nemzeti kincsünk, a szürkeállományunk egy része nem itthon tevékenykedik. Így elhivatottságának, szorgalmának eredményei természetesen és jogszerűen nem a mi országunk épülését és gazdagodását, felemelkedését szolgálja. Mennyivel inkább meg kellene becsülnünk azokat a hazai kutatóhelyeken, egyetemeken, intézetekben dolgozó kutatóinkat, akik évtizedeken át vállalták a szerényebb körülményeket, az ebből következő nehezebb munkát és a fejlett országok kutatóival össze sem hasonlítható anyagi és erkölcsi elis- merést. Most, amikor égetően szükséges minden rendelkezésünkre álló lehetőség okos kihasználása, erőink összefogása, rettenetes bűn és a szellemi öngyilkosság egyik országos kihatású fajtája az, hogy egy tollvonással évről évre kizárjuk még a lehetőségét is annak, hogy a formálisan nyugdíjra jogosult, de kiművelt, nagy tapasztalatú, gyakorlott és tenni kész kutatók a közös ügyünkért tovább dolgozzanak. Kétszeres veszteség, egyrészt elveszítjük további munkájuk lehetséges eredményeit, másrészt eltartottakká tesszük őket. Sorsuk nyugdíjasként társadalmi szervezetekben, jó esetben közéleti vagy helyi szervezetekben+ (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) + már nem sok van+ (Derültség.)..., de nem a hivatásuknak megfelelő körülmények között zajlik. Ezzel szemben teljes szellemi erői birtokában közöttünk van, és adjon az Isten neki további sok jó egészséget, például Szentágothai professzor úr. De megemlíthetném Szent-Györgyi Albert nevét, Teller Edét és a többieket. Az ország jelenéért és jövőjéért felelősséget érezve ezt az ellentmondást nekünk kell feloldanunk. Kérésem és javaslatom az, hogy a tudományos kutatóknak tegyük lehetővé az ország érdekeiért való aktív munkálkodást a határidőn túl is, és a tisztes visszavonulás lehetőségét azzal, hogy ők maguk dönthessék el: képesek-e, akarnak-e tovább dolgozni hivatásuk területén. Kérdezem miniszter urat: Milyen törvénymódosító intézkedést lát szükségesnek a formálisan nyugdíjkorhatárt elért, de továbbdolgozni szándékozó kutatók munkaviszonyának folyamatos fenntartására? Egyetért-e miniszter úr, illetve államtitkár úr a javaslatommal? Igenlő válasza esetén mikorra, milyen törvényes intézkedéseket tervez? Én magam módosító indítványt kívánok majd beadni.