DR. MÁDL FERENC művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nem vitás, hogy általános, országos, nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy tapasztalt, bár nyugdíjkorú kutatók, oktatók, egyetemi tanárok minél hosszabban bent maradjanak, minél hatékonyabban a tudományos értékteremtés folyamatában. Ahhoz is hasonló érdek fűződik, hogy ebbe a folyamatba minél gyorsabban, minél nagyobb számban lépjenek be tehetséges fiatalok a ciklus, a folyamat egészséges alakulása érdekében. Nem is hiszem, hogy ezt a két érdeket szembe lehetne állítani. A valóság sem egészen ez. Bár vannak jelek és jelenségek arra vonatkozóan, amiket Iván képviselő úr mondott, az általános mégis az, hogy nő a nyugdíjkorban lévő, tapasztalt kutatók, egyetemi tanárok munkában maradásának aránya. Jobban nő, mint a fiatal tehetségek belépése. Az utóbbi a sajnálatos, nem az előző. A számszerű arányokat most nem akarom elmondani, de ez ma a tendencia. A kutatás szempontjából és az egyetemi oktatók ebbeli helyzete szempontjából fontos, hogy a már benyújtott felsőoktatási törvénytervezet igazából a 70 éves korhatárt fogja nyugdíjkorhatárként ajánlani - ha nem is zárja el a korábbi nyugdíjaztatás lehetőségét. Be fogja vezetni, ugyancsak kváziüzenetként ennek a közegnek a javára és a magyar kutatás értékteremtő feltételeinek javítása javára ajánlani fogja a professzor emeritusnak, a nyugdíjazott professzornak, mint sajátos intézménynek a bevezetését, ami jogi, szervezeti, formális lehetőséget teremt arra, hogy a professzort továbbra is a tanszékhez vagy a kutatót az intézményhez kössék, és részt vehessen annak oktató-, kutatómunkájában. Azt lehet mondani tehát: azért nem jellemző az a jelenség, amit a képviselő úr mondott. A jogszabályok - általában is ismeretes - nem köteleznek egyetlen munkáltatót sem, hogy a 60 éves kor betöltése után küldje nyugdíjba az alkalmazottját. Mégis adminisztratív eszközök, tehát valamiféle törvényi parancsnak a bevezetése vagy más adminisztratív intézkedés bevezetése avégből, hogy elzárják az adott intézményt, egyetemet, kutatóhelyet attól, hogy a nyugdíjaztatást kezdeményezze az esetek egy részében magának az érintett személynek a közreműködésével, egyetértésével - ezt a lehetőséget nem volna szabad kizárni, mert azért végső soron valahol gátja annak a kívánalomnak, hogy minél többen a fiatal tehetségek lépjenek be ebbe a körforgásba, ebbe a biológiai körforgásba a tudományos értékteremtést illetően. (16.00) Amit inkább helyeselni kellene, az a minőség védelme. A versenypályázati rendszer a tudományos kutatómunkát illetően szinte általánossá vált ma már az országban, és ezekben a versenypályázati folyamatokban a nyugdíjasok is részt vehetnek, kapcsolódva valamely intézményhez, amely a pályázatban szintén részt vesz. Se szeri, se száma eme forma példájának. Azonkívül a versenyhelyzet arra is készteti az egyes intézményeket, kutatóhelyeket, egyetemeket, hogy az igazán értékes, tapasztalt kutatóikat, professzoraikat benntartsák tevékenységük körében, hiszen ez teremti meg ma számukra azt a lehetőséget, hogy a maguk funkcióját, a maguk kutatási célkitűzéseit a leghatékonyabban teljesítsék. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy végső soron rá kellene bízni ezt a konkrét kutatóközösségekre, intézményekre, kutatóhelyekre, az azokban dolgozó, tapasztalt, nyugdíjkorú kutatókra, kettejük együttműködésére, hogy ebben a minőségi versenyhelyzetben végül is hogyan döntenek. Mint jeleztem, a jogszabályi ajánlások a hetvenéves korig tartó kutatómunka értékelését jelzik, ezt az üzenetet hordozzák, de azt nem tervezi a kultuszkormányzat, illetve a kormányzat általában, hogy egy törvényesen megállapított nyugdíjhatárral elzárja a kutatóhelyeket, egyetemeket attól, hogy mégis kezdeményezzék az előbb említett folyamat részeként a nyugdíjkorú kutatók nyugdíjazását. Mindazonáltal az említett olyan kisegítő módszerekkel, amelyekkel ők változatlanul bennmaradnak a tudományos értékteremtő folyamatban, ami kívánatos az ország és a magyar tudomány javára. Hát, kérem szépen, ezeket tudnám mondani. Kérem megfontolni és válaszomat elfogadni. (Gyér taps.)