DR. HAJDU ISTVÁNNÉ, a független kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A magyar szakképzés hosszú történelme során számos változáson ment keresztül, belső ellentéteket és külső kényszerítő hatásokat is elviselve fejlődött. Voltak időszakok, amelyekre méltán büszkék lehetünk: a századfordulón a magyar iparoktatás Európa élvonalába tartozott, az 1890-es párizsi világkiállításon például a nemzetek nagydíjával tüntették ki; vagy említhetnénk Európa első gazda- és gazdaszszonyképző intézetét, amely 1779-ben Szarvason született meg. Napjainkban nagy feladat hárul ránk, hiszen a szakképzés területén is új fejezetet kezdtünk. A most tárgyalás alatt álló törvénytervezet alapelképzelései megítélésünk szerint megállnák helyüket a világ bármely demokratikus országában is. De ne felejtsük el, hogy minden törvény csak annyit ér, amennyi megvalósítható belőle. Ahhoz, hogy szakképzésünkben ismét előrelépjünk, nagy munkára és társadalmi méretű együttműködésre van szükség. Jövőnk érdekében félre kell tenni részérdekeinket, és hovatartozástól függetlenül a fiatalok képzésének racionális és leginkább eredményes útját kell megkeresni. Egyáltalán nemcsak szólam, hogy Európához való felzárkózásunk, gazdasági növekedésünk - és benne egyéni boldogulásunk - egyik legfontosabb tényezője az iskolai végzettség és benne a szakképzettség. A törvényjavaslat e felismerés szellemében született. Igyekszik a társadalmi-gazdasági folyamatoknak és ezen belül a változó munkaerőpiac szükségleteinek megfelelő, az érintettek számára egységes garanciát nyújtó, ugyanakkor rugalmas és differenciált szakképzési rendszert kialakítani. A törvénytervezet kerettörvény jellegű. Ez biztosítja nyitottságát, rugalmasságát, aminek értelmében lehetővé válik az iskolák közötti átmenet, valamint a sokszínű képzési rendszer kialakítása - ugyanakkor több esetben a részletek kidolgozásakor, a megvalósítás során bizonyos kérdésekben definiálatlan. Ez utóbbit a következőkkel szeretném érzékeltetni: A javaslat lehetőséget nyújt speciális képzési szükséglet kielégítésére, egyrészt az iskolarendszeren kívüli szakképzés, másrészt az országos képzési jegyzékben nem szereplő szakképesítés révén. E formák szabályozásának azonban indokolt lenne részletezőbb kapcsolódási pontokat teremtenie a szakképzési rendszer egészéhez. Ezt egyrészt gazdaságossági okok, másrészt az egyes eltérő rendszerek közötti átjárhatóság kellő tisztázottsága indokolja. Például a munkaerő-fejlesztő és -képző központok - amelyek a 2. � szerint nem minősülnek szakképző iskoláknak - irányítási és funkcionális illeszkedése a teljes szakképzési rendszerhez nem megfelelően kidolgozott. Vagy: az országos képzési jegyzékbe új szakképzettség felvételére vonatkozó javaslattételi jog sem egyértelműen szabályozott. A szakképzési rendszer kialakításánál végső soron két alapvető szempontot kellett figyelembe venni. Az egyiket már említettük: a gazdasági szféra változását, amelyhez a képzési rendszernek alkalmazkodnia kell a sokrétű képzési, továbbképzési, illetve többszöri átképzési feladatok ellátásával. A másik a közoktatási rendszer, amelyre épül, és amelyben működik a szakképzés is. (19.00) A szakképzési törvény alapját a közoktatási törvény jelenti. Több helyen hivatkozik is rá, ezért sem elkészítése, sem megtárgyalása nem képzelhető el nélküle. A két törvény két minisztériumban készült. A szakmai és társadalmi viták során mindkettő jelentősen módosult, ezért - bár igyekeztek a törvény-előkészítők szorosan együttműködni - az összhang több ponton nem teremtődött meg. Most nem térek ki ennek részletezésére, konkrét példákkal történő illusztrálására. A jelentkező átfedések, illetve ellentmondások kiküszöbölése módosító javaslatokkal megoldható. Ezzel úgy gondoljuk, megvalósítható és egyértelművé tehető a közoktatás és a szakképzés között a feladatok és hatáskörök ésszerű megosztása, meghatározása. A párhuzamosság problémáit és az együttműködés összhangjának fogyatékosságát mutatják a szakképzési rendszeren belül az ifjúságiiskola- rendszerű és a felnőttiskola-rendszeren kívüli képzésre, át- és továbbképzésre vonatkozó elgondolások is. A munkaerő-fejlesztő és -képző központok a többi oktatási intézménytől, képzőhelytől függetlenül, indokolatlanul centralizált hálózatként, a szakmailag felelős kamarák, ágazatok, egyéb szakmai szervezetek ráhatása nélkül működnének a törvénytervezet szerint. A felnőttképzés, az iskolarendszeren kívüli képzés számára külön intézményi rendszert tartanának fenn. Hiányzik a törvényjavaslatból az ifjúsági és a felnőttképzés összhangja, a közös munkára való törekvés. Pedig figyelembe kellene venni, hogy sajnos, a demográfiai mélypont felé közeledünk, és ennek következtében is jelentős kapacitások szabadulnak fel a szakmai iskolák hálózatában is. Már ma is jelentkezik ez a gond, hogy jó néhány iskola - érdeklődő hiányában - nem tud teljes kapacitással működni. Sok problémát okozott a gyakorlóhelyek megszűnése is. Szerencsére a Munkaügyi Minisztérium időben észlelte ezt a jelenséget, és erőfeszítései révén kialakult több szakképző intézmény mellett saját tanműhely. A gyakorlóhelyeket azonban nemcsak egy képzési feladatra, hanem az iskolarendszeren kívüli képzésre is fel lehet és fel kell használni. Röviden: a meglévő személyi és tárgyi feltételek ésszerű, együttes hasznosításának lehetőségét nem teremti meg a törvényjavaslat ezen a téren. Az ifjúsági és az iskolarendszeren kívüli képzés egyaránt a gazdaság érdekében kell, hogy működjön. A szakmai intézményrendszer nem önmagáért van, nem lehet független a társadalom gazdasági viszonyaitól, a termelést koordináló és irányító szervezetektől. A szakmai fejlesztésben érdekelt és felelős szervezetek, kamarák, ágazati érdekvédelmi szervezetek döntése nélkül képzés nem folyhat. Különösen figyelni kell abban az esetben, ha a képzés közpénz felhasználásával folyik. A törvény az iskolarendszerű képzésnél komoly szakmai jogokat biztosít az érdekképviseleteknek, a nyugati demokráciákhoz hasonlóan alakuló kamaráknak. Ugyanezt a szakmai jogkört az iskolarendszeren kívüli képzés keretében is meg kellene teremteni. Ez annál is inkább fontos, mert a felnőttképzésben részt vevők azonnal a termelés részeseivé válnak. Természetesen csak akkor, ha olyan szakmai felkészítést kapnak, amelyre a társadalomnak, a gazdaságnak szüksége van. A törvény előnyeként szeretném megemlíteni, hogy a jövendő kamarák tevékenységével számol. Igaz, hogy jelenleg még nincs kamarai törvény, de helyes megoldásnak tartjuk, hogy a kamarák kialakulásáig későbbi feladatukat a minisztériumok látják el. A szakképző hálózat feladata, hogy a gazdaságot olyan szakemberekkel lássa el, akik a munkát el is tudják végezni, vagyis nem elég elméletben megtanulni ismereteket, hanem az oktatási idő alatt kell a tényleges gyakorlathoz is jutni. Külföldi példák során látjuk, hogy a különböző országokban különböző formában valósítják meg ezt a feladatot. A sokat emlegetett német példa, a duális oktatás csak egyik lehetősége a felkészítésnek. Súlyos hibát követnénk el, ha a magyar gazdasági viszonyok között egy nálunk sokkal fejlettebb gazdaság képzési rendszerét próbálnánk mechanikusan másolni. Európában és Amerikában is egyaránt működnek az oktatási intézmények mellett tanműhelyek, tanüzemek. Itt kerülhet sor részben az alapgyakorlatok lebonyolítására, részben pedig a bemutató, korszerű üzemek létesítésével a legújabb eljárások megismertetésére. Magyarországon elsősorban a kisipar területén jelentős előrelépés történt, hiszen külföldi, adaptált tantervek alapján indultak új képzési rendben szakmunkásosztályok. Vannak azonban olyan területek, ahol ma nincs lehetőség duális képzésre. A törvény előnye, hogy megengedi a különböző helyi adottságoknak megfelelő gyakorlatszervezést. Így az iskolai és az üzemi gyakorlat egymásra épülésével képzelhető csak el a gyakorlati felkészítés. A törvényjavaslat egyik kritikus része a 4. és az 5. �, amelyben a szakképzés irányítási rendszere szerepel. Egyes vélemények szerint a jelenlegi állapotot konzerválja, mely szerint a népjóléti és a földművelésügyi miniszter a szakképzésben kiemelt hatáskörrel rendelkezik. Szerintük a szakképzés irányítási rendszere megfelelő, az általános képzésért felelős Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a szakképzés-koordinálásért felelős Munkaügyi Minisztérium mellett eltérő, nagyobb kötelezettségeket ró a Népjóléti és Földművelésügyi Minisztériumra, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztériumra. Ez a megosztás lehetővé teszi a jelentősen eltérő területeken a célszerű működtetést, megfelel több európai ország államigazgatási rendjének. Az 5. � (4) bekezdése lehetővé teszi a feladatok megosztását, a gyors alkalmazkodást a gazdaság fejlődéséhez. A törvényben rögzített megosztásra a szakképzés eltérő tartalma, eltérő szervezési lehetőségei és a nemzetközi kapcsolatrendszer miatt is szükség van. Érvként saját területünket említem konkrétan. A mezőgazdaság jelenlegi átalakulása, a rugalmas reagálás igénye, a termelés ciklikussága, a termelési folyamat hosszabb megtérülése és az a sajátosság, hogy a munka tárgya élő anyag, igényli az eltérő szabályozást, az FM kiemelt szerepét. Végül röviden a finanszírozás kérdésére térek ki. Az iskolák működésének alapvető feltétele a pénzügyi ellátottság. A törvényjavaslatban rögzített finanszírozási formával elvileg egyetértünk, de a gyakorlati kivitelezés sok gondot okoz. A szakképzés működtetéséért az iskola fenntartója, a legtöbb esetben a helyi önkormányzat felelős. A központi normatív támogatás mellett a fenntartó anyagilag nem tudja, de nem is akarja sokszor segíteni az iskolát, nem vállalja a többletkiadást, mivel a szakképző intézetek zömében nem helyi, hanem nagyobb terület, több esetben megyényi terület érdekeit, szükségleteit elégíti ki. Pedig a szakmai iskola, bár pénzt visz el, de jelentős segítséget nyújthat a település fejlődéséhez. Összefoglalva: a törvényjavaslat a magyar viszonyoknak megfelelően a piacgazdaság követelményeihez, az Európai Közösség országaiban bevezetett szakképzési rendszerekhez csatlakozik. Az egyes nemzetgazdasági ágazatok differenciált igényét szolgálja, és lehetővé teszi a gazdasági átalakuláshoz szükséges személyi feltételrendszer kialakítását. A sokrétű szakképzési, tovább- és átképzési feladatok ellátásához megfelelő keretet biztosít. A szükséges módosító javaslatokkal kiegészítésre, elfogadásra ajánljuk. Köszönöm. (Taps.)