DR. NAGY TAMÁS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy vélem, hetekkel ezelőtt, amikor a Parlamentbe érkeztem, talán senki nem csodálkozott volna azon, ha szót kérek abban a kérdésben, amely a magyar agrárágazattal van szoros összefüggésben. Nem tettem ezt, mert pontosan tudtam, hogy néhány hét múlva - az elmúlt hét keddjén - megtartja éves közgyűlését a Magyar Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Tanácsa, és biztos voltam abban, hogy olyan új információkhoz fogok jutni, amelyeket önökkel talán érdemes lesz megosztani. Ez a szokásos éves közgyűlés nem volt egy szokásos éves közgyűlés. Olyan tények, olyan számok, olyan adatok kerültek napvilágra, amelyek, azt gondolom, mindannyiunkat el kell hogy gondolkodtassanak, hiszen a magyar mezőgazdaságról, az agrárágazatról és az ebben élő közel egymillió ember sorsáról van közvetlenül szó. A termelők úgy ítélik meg helyzetüket, hogy válságos, mielőbbi segítségre szorulnak az Országgyűléstől, a felelős politikai erőktől, és nyilvánvalóan a Kormánytól. Engedjék meg, hogy mindazokat a szavakat, amelyeket eddig elmondtam, néhány gondolattal, néhány számmal alá tudjam támasztani. A magyar mezőgazdasági termelés 1988. évéhez képest az elmúlt években 68%- ára zsugorodott. A foglalkoztatottak éves állományi létszáma 53%-ra esett vissza, mára 160000 munkanélkülivel kell együtt éljünk. A lakosság élelmiszer- vásárlása 35-40%-kal csökkent. Az elmaradott termelésfejlesztési ráfordítások 200 milliárd forint összegre halmozódtak, a mezőgazdasági beruházások 18%-ról 1992-ben 1-2%-ra zuhantak vissza. Az elmaradt bevételek után és az aszály miatt előállt jövedelemhiány, a meg nem térült befektetések, az árdiszparitás, az elmúlt öt évben mintegy 250 millió forinttal rontotta a mezőgazdasági termelők pozícióit. Az ágazatban foglalkoztatottak átlagbére 30%-kal elmarad az országos átlagtól. A költségvetésen keresztül az agrárgazdasági jövedelemelvonás mértéke, éves növekedése elérte a 10-20 milliárd forintot. Úgy gondolom, ha megnézzük, hogy milyen szektorokat érintenek ezek a számok, akkor ismételten van min elgondolkoznunk. Az elmúlt év végére 593 mezőgazdasági és 63 élelmiszer-ipari vállalkozás állt a csőd szélén. Ha megnézzük, hogy a magántermelők milyen helyzetbe kerültek, akkor a számok ugyanilyenek, közel 300000 magángazdálkodás ment tönkre az elmúlt évek alatt. (10.20) Tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ezek a tények önmagukért beszélnek, és talán mindannyian érzékeljük, hogy nagyon sürgős intézkedésekre lenne szükség, és bízom abban is, hogy erre mindenképpen lesz valamiféle megoldás. Fel lehet tenni a kérdést, hogy mára ezek a jövedelempozíciók mit jelentenek az agrártermelők számára. Azt kell mondanom, ha végigvesszük, hogy a mezőgazdaságban milyen pénzeszközökkel rendelkeznek a termelők, akkor azt a számot közölhetem önökkel, hogy 65 év alatt tudnák visszafizetni tartozásaikat, ha ez idő közben fejlesztésekre egyáltalán semmiféle forrásokat nem vennének igénybe. Figyelemre méltó, hogy ez a szám 1989-ben még csak öt esztendő volt. Egy másik szám, amely megmutatja az ágazat státusát, azt hiszem, szintén figyelemre méltó: a magyar mezőgazdaság az elmúlt két-három évben változatlanul a nemzetgazdaság stabilizáló ágazata volt, hiszen 1988-ban az egész élelmiszer-vertikum 46 milliárd forinttal többet fizetett be a költségvetésbe, mint amennyit onnan kapott. Ez folyamatosan, változatlanul most is így van. 1992-ben már 110 milliárd forintot, 1993-ban pedig várhatóan 130 milliárd forintot. Érdemes lenne végigvennünk azt is, hogy mi okozta e válságot. Azt gondolom, tagadhatatlan, hogy itt nagyon súlyos, örökletes gondokkal kell megküzdenünk. De ezen túlmenően számos olyan kérdés van, amit talán elhibáztunk, talán még módosítani van lehetőségünk. Mindenekelőtt úgy gondoljuk, hogy az alapirány megválasztása helytelen volt. Nem lehet a magyar mezőgazdaságot kizárólagosan a minigazdaságokra alapozni, hanem igenis a kisgazdaságok, a családi gazdaságok és a szövetkezetek együttélését kell megvalósítani, és a Kormány agrárpolitikájának ezt kell tükröznie. Úgy gondoljuk, hogy ebben az időszakban sem a szövetkezetek, sem a kisgazdaságok nem kapták meg azokat a segítségeket, azokat a segélynyújtásokat, amelyek a beinduláshoz elengedhetetlenül szükségesek lettek volna. Meggyőződéssel állítom, hogy a kisgazdaságok az újonnan megkapott földtulajdonnal rendelkező magyar állampolgárok jogosan várhatták volna el, hogy kezdeti lépéseikhez legalább minimális segítséget kapjanak. Ha ez megtörtént volna, akkor mára ez a háromszázezres szám talán lényegesen mérsékelhető lett volna. Úgy véljük, stratégiai melléfogás volt, hogy a kormányzat szavakban ugyan letette a voksot az Európai Közösséghez való csatlakozás és az exportra termelő mezőgazdaság mellett, ennek azonban a legnyilvánvalóbb követelményeit sem volt hajlandó vállalni a kellő közgazdasági környezet megteremtését illetően. Nagyon fontos kérdésnek tekintjük a privatizáció ügyét. Tisztelt képviselőtársaim, a mezőgazdasági termelők felelősséggel állítják, hogy egy történelmi lehetőséget mulasztottunk el akkor, amikor a magyar mezőgazdasági termelők nem kaptak kellő súlyt az élelmiszeripar és a kereskedelem privatizációjában. 1990-ben szinte minden politikai erő megegyezett abban, hogy nem lehet a mezőgazdasági termelést csak a termelés szintjén tartani, a vertikális integrációt végre kell hajtani, és a privatizáció ehhez kellő lehetőséget nyújtott volna. Mára elmondhatjuk, hogy az élelmiszer-ipari vállalatok, a kereskedelmi vállalatok döntő része értékesítésre került, döntően külföldi, nagyon sok esetben multinacionális társaságok kezébe került, és tulajdonképpen százalékban alig kimutathatóan szereztek tulajdont magyar állampolgárok, magyar vállalkozások. Azt kell mondanom, hogy ez a kérdés annál is súlyosabb, mert mindazokat az egységeket, amelyek döntően jövedelmet tudtak termelni, mára értékesítették, és úgy vélem, mára lehetőségként a magyar termelők számára azok az ágazati egységek maradtak meg, amelyek sem rövid, sem középtávon jelentős vagy szerény jövedelmet nem tudnak realizálni. Ennek dacára azt kérem, azt kérik a mezőgazdasági termelők, hogy a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari privatizációban történjék jelentős elmozdulás az eddigiekhez képest. Nagyon fontosnak tartunk két kérdést. Az egyik: azoknak a kérdéseknek az azonnali elintézése, amelyek nem tűrnek halasztást. Mindannyiunk számára világos a helyzet, valószínűleg egy újabb súlyos aszállyal kell szembenézni és ez 800000-1000000 ember viszonylatában nem lehet mindegy. Tehát melyek azok a kérdések, amelyekre azonnal, sürgős intézkedéseket várnak a mezőgazdasági termelők? Mindenekelőtt a hároméves aszálykár mérséklését szolgáló kedvezményes hitelek még fennálló állományát és terheit azonnal el kell törölni. Az ez évi várható újabb aszálykárok csökkentésére, illetve ellentételezésére a Kormány soron kívül készítsen elő intézkedési csomagot. A folyó évi betakarítási munkákra, valamint az 1994. évi termelést megalapozó őszi-tavaszi munkák költségfedezetére valamennyi termelő kapjon az érintett teljes területre kiterjedő dotációt és állami garanciafedezettel nyújtott kamatkedvezményes hitelt. Az új föld-magántulajdonosi helyzet miatt felül kell vizsgálni a kedvezőtlen földalapú támogatások jelenlegi rendszerét annak érdekében, hogy ne a települések besorolása, hanem a konkrét földterület minősége alapozza meg a támogatást. Sürgősen tűzze napirendre az agrárválság kezelését, és terjesszen elő intézkedési csomagot a magyar Parlament. Tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, a termelők nemcsak kéréseket tolmácsoltak ezen a közgyűlésen, hanem letették az asztalra azokat a javaslatokat, amelyekről úgy gondolják, hogy a jelenlegi helyzetükből, legalábbis szerény mértékben, de elmozdulást eredményez. Ennek a csomagnak a lényege, hogy a jelenlegi agrárprogramot felül kell vizsgálni, ezt a felülvizsgálatot haladéktalanul meg kell tenni, és egy politikai konszenzuson nyugvó, új nemzeti agrárprogramot kell mihamarabb az Országgyűlés elé terjeszteni. Úgy gondolom, ennek az új nemzeti agrárprogramnak az alkotásában természetesen minden szakértő, érdekképviselet és politikai erő készséggel rendelkezésre áll. Ennek lényege az, hogy ne szenvedjen halasztást, hanem a tisztelt Ház minél előbb meg tudja tárgyalni. Azt hiszem, sokkal beszédesebb és sokkal inkább nyomatékot ad a szavaimnak, ha minden képviselőtársam elolvassa azt az anyagot, amelyet a mezőgazdasági termelők május 25-ei közgyűlésükön kiadtak, és amelyet talán pár órán belül az asztalon mindannyian olvasni tudunk. Tisztelettel kérem önöket, képviselőtársaim, hogy ezeket a kérdéseket fontolják meg, gondolják meg, és nyújtsanak segítséget a magyar mezőgazdasági termelők számára. Köszönöm figyelmüket! (Taps.)