SZABÓ LUKÁCS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági társaságokról szóló törvényt 1988-ban hozták. Azóta többszöri módosításon esett már át - viszont a 200. és a 290. �-a nem került módosításra. Azóta az élet bebizonyította, hogy ez a két paragrafus a bűn melegágya lehet - és már volt is. Engedjék meg, hogy csak egy pontot emeljek ki az általam módosítani szándékozott két paragrafusból. A gazdasági társaság vezetője, eltérő megállapodás híján, nem lehet azonos tevékenységi körön belül működő más társaságnak a korlátlan felelősségű vezetője - mondta ki az 1988. évi VI. törvény 200. �-a. Itt a kulcsszó a "korlátlan". Mi történt ugyanis? Az állami vállalatnak a vezérigazgatója egy hasonló tevékenységi körön belül működő magántársaságot hozott létre, és mivel ő ott korlátlan felelős nem lehet, beültette oda a nagymamát. (11.00) A nagymamának persze semmije sincs, nem is ért hozzá, nem is ő végezte a feladatot, csak a Cégbírósághoz ez lett benyújtva, és máris törvényesen lehetett kirabolni az állami vállalatot. Ezt, mikor a Munka Törvénykönyvét megszavaztuk, beláttuk, és a Parlament módosította a 191. � során, miközben kimondtuk azt, hogy nemcsak korlátlan felelősségű tagja nem lehet, hanem tagja sem lehet, tehát 1% tulajdona sem lehet benne. S emellett kimondtuk azt is, hogy a közeli hozzátartozók úgyszintén nem lehetnek. Sajnos, akiknek a törvények egyeztetése lett volna a feladatuk, nem végezték ezt el, és az a paradox helyzet állott elő, hogy miközben a Munka Törvénykönyvében tiltottunk valamit, ugyanazt a valamit a gazdasági társaságokról szóló törvényben pedig megengedtük. Nyilvánvaló, hogy egyszerre, egy dologra két törvény hatályos nem lehet, a cégbíróságok a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, és a Legfelsőbb Bíróság pedig döntött, hogy a kettő közül a megengedőbbet, vagyis a gazdasági társaságokról szóló törvényt kell figyelembe venni. Mi pedig, képviselők, nyugodtan ülhettünk a babérjainkon, hogy ezt a kérdést megoldottuk, miközben a vállalatok - és többnyire az állami tulajdonú vállalatok, illetve társaságok - kirablása zavartalanul és törvényesen, változatlanul tovább folyik. Én sürgősséget nem kértem, tekintettel arra, hogy úgy tudom, hogy például a III/III-as törvény sürgősséggel három éve vár arra, hogy ez a Parlament végül is tárgysorozatába vegye. Tehát ezért nem kértem. Azért nem kértem, mert már +92-ben belátta a Parlament, hogy ez tarthatatlan helyzet, és ezen változtatni kell. Tehát nem kívánom a sürgősséget, mert ez már tavaly és 1990-ben is késő lett volna. Én bízom a házbizottság bölcsességében, és abban is bízom, hogy a lehető legrövidebb időn belül, ahogy lehetőség nyílik rá, ez a törvénytervezet napirendre kerül. Viszont, hogyha nem szavaznánk meg a napirendre vételt, úgy természetesen most már valamenynyiünk felelőssége lenne egy olyan helyzetnek a fenntartása, ami az állami vagyonnak a napról-napra történő, hogy úgy mondjam illetéktelen eltulajdonítását eredményezné. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)