DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a +80-as évtized végén a KGST szétzilálódása megkeződött, illetve ténykérdéssé vált, akkor Magyarország számára is egyértelművé lett, hogy gazdasági integrációs kapcsolatainkat újjá kell értékelni. Különböző dilemmák vetődtek fel a gazdasági együttműködéssel kapcsolatban és ennek különböző lehetőségei voltak, amelyek közül időbe tellett, mire eldöntöttük és végérvényessé tettük, hogy milyen irányt fogunk követni. Lehetséges főbb alternatívák voltak: az Európai Közösség irányába történő elmozdulás, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás irányába történő elmozdulás, illetve regionális szabadkereskedelmi megállapodások kötése. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy voltak azonban, akik egy újfajta KGST feltámasztásában vagy a KGST újraszervezésében vélték megtalálni azokat az előnyöket, amelyek a gazdasági integrációhoz kötődnek. A rendszerváltáskor a KGST még létezett, ezért a fő feladat az volt, hogy ennek a számunkra előnytelen együttműködésnek a megszüntetése bekövetkezzen, mégpedig lehetőleg ne úgy, hogy mi egyoldalúan kilépünk belőle, hanem az egész integráció szűnjön meg. Ez szerencsére időben megtörtént, és ezért teljes mértékben az új gazdasági együttműködések kialakítására fordíthattuk az energiánkat. 1990 végén, illetve 1991 elején közel egy időben tárgyalások kezdődtek az Európai Közösségekkel és az Európai Szabadkereskedelmi Társulással a gazdasági együttműködés megteremtéséről. Akkoriban az Európai Szabadkereskedelmi Társulás vezetői gyakran hangoztatták azt, hogy Magyarországnak el kellene döntenie, milyen integrációs politikát kíván folytatni, és el kellene döntenie azt, hogy az Európai Közösségekben vagy pedig az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban látja a gazdasági együttműködés jövőjét. A 10. forduló után az Európai Közösséggel sikerrel megkötött társulási megállapodás, az úgynevezett Európai Megállapodás tényként szögezte le Magyarországnak azt a törekvését, hogy ezt a társulási szerződést egy állomásnak tekinti az Európai Közösségek felé való teljes integrálódáshoz, és ez a vita eldőlt. Ez azonban nem zárta ki azt, hogy más irányokban is a számunkra lehetséges kínálkozó előnyöket ne használjuk ki. Ezt a célt szolgálja ennek a szabadkereskedelmi társulásnak a megkötése. A szerződést csak ez év márciusában sikerült aláírni, de a szerződő felek megegyeztek abban, hogy amennyiben a magyar Parlament ratifikálja azt, úgy 1993. július 1-jén hatályba lép, így élvezhetjük a szerződésből számunkra kínálkozó előnyöket. A szerződés értékelésénél figyelembe kell vennünk az alábbiakat. Elsősorban Magyarország társulási szerződését az Európai Közösségekkel, majd az európai gazdasági térség létrejöttét, egy 370 milliós nagypiac kialakulását, melyből Magyarország nem szeretne kimaradni és ezt kívülről szemlélni; illetve annak az igénynek az érvényesítését, hogy Magyarország egyenrangú partnerként bejuthasson a létrejött 370 milliós nyugat-európai piacra. Az Európai Közösségek felé történő elkötelezettségünk tehát nem jelent más irányba történő bezárkózást, sőt tudatos, átgondolt és Magyarország érdekeit szolgáló gazdasági együttműködési rendszer alakult ki annak eredményeként, hogy nemcsak az Európai Közösségekkel és az EFTA-val, hanem a visegrádi országokkal is hasonló szerződést írtunk alá. Nem állhatom meg, hogy ne ejtsek szót arról, amit úton-útfélen lehet tapasztalni. Nevezetesen azt a késztetést a nyugati országok részéről, amely egy részről kapacitálja a magyarokat, Magyarországot, hogy lépjen be az EFTA- ba, kérje felvételét az Európai Szabadkereskedelmi Társulásba; másrészről, hogy bővítse ki a visegrádi országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodását - amit ők az EFTA-hoz hasonlóan el is neveztek CEFTA-nak, Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak - Romániával és Bulgáriával. Önként adódik - ha nem is teszik hozzá -, hogy majd a balti államokkal, Belorussziával, Ukrajnával, Oroszországgal, és ha így haladunk tovább, akkor sikerrel újból létrehozhatjuk a KGST-t. Ezek a kapacitációk véleményem szerint egy célt szolgálnak: azt, hogy ezeket az országokat parkolópályára állítsák, hiszen nagyon el vannak foglalva egymással, kimondottan és jelenleg a társulási együttműködés elmélyítése és nem a kiszélesítése a cél. Amikor ennek a kiszélesítése napirendre kerül, akkor is elsősorban a jelenlegi EFTA-tagországokkal kívánják az Európai Közösségeket kiszélesíteni. Véleményem szerint tehát ezért nem tehet eleget Magyarország ezeknek a kéréseknek, nem szabad beugrani semmiféle ilyen csábításnak. Magyarországnak mindenekelőtt saját érdekeit kell figyelemmel kísérni és egy szabadkereskedelmi megállapodási rendszert létrehozni, aminek eredményeként Magyarország minél több ország piacán egyenrangú félként vehet részt. Az eredeti kérdésre visszatérve: tehát milyen gazdasági együttműködés szolgálja a legjobban Magyarország érdekeit? A helyes válasz véleményem szerint az, hogy Magyarország érdekeit olyan gazdasági együttműködési rendszer szolgálja, melynek célja először Magyarország teljes jogú tagsága az Európai Közösségekben. Másodszor: Magyarország szerződésileg biztosított bejutása az európai gazdasági térség piacaira. (11. 40) Harmadszor: regionális szabadkereskedelmi együttműködés a visegrádi országokkal; negyedszer: kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások révén további kölcsönös külkereskedelmi előnyök biztosítása a közép-kelet-európai térség országaival, és ötödször: nem elhanyagolható a regionális szabadkereskedelmi övezetek létrehozása ugyancsak ebben a térségben. Tekintettel arra, hogy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás és Magyarország között megkötött szerződés és a hozzá kapcsolódó levélváltások a fenti célokat szolgálják, magam részéről az előterjesztést elfogadásra ajánlom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)