DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésemben fel szeretném hívni az ön figyelmét egy olyan visszás helyzetre, amely a Magyarországon termelő és termelésükhöz importálni kényszerülő hazai és külföldi vállalatokat hozza hátrányos helyzetbe. A problémát konkrétan a Nagykőrösi Carnaud Metal Box konzervipari fémdobozokat és fém üvegtetőket, lapkákat gyártó vállalaton keresztül mutatnám be. (14.40) A cég egyébként 100%-ban külföldi tulajdonú. A fenti termékek gyártásához az összes alapanyagot - így az ónozott lemezt, a lakkot, a tömítőanyagot és festéket - importálni kell, mert ezeket hazánkban nem gyártják. Ezekre a tételekre az alábbi importadókat, vámokat kell fizetni: lakokkra 15%, festékre 10,4%, higítószerekre 8,9% és ónozott lemezre, tömítőgumira pedig 0%. Ezenkívül az összes importra 2% vámkezelési költséget és 3% statisztikai illetéket kell fizetni, ami összesen még további 5%. A vevők - az amúgy is nehéz helyzetben lévő konzervgyárak - vagy hazai, vagy import fémdobozt, illetőleg tetőt vásárolnak. Namármost, ha ezek a vállalatok az említett termékeket közvetlenül importálják, akkor 9,8% vámot, illetve a már említett 2% vámkezelési költséget és 3% statisztikai illetéket kell hogy fizessenek. Összesen tehát 14,8%-ot. Amennyiben a megtöltött dobozokat - tehát a készárut, ezeket a konzerveket - exportálják, akkor ez a 14,8% az államtól visszaigényelhető. A hazai piacokon forintért megvásárolt tetők és dobozok esetében már ez a vám és a járulékos költségek nem igényelhetők vissza a felhasználó üzemek részéről. Ez a tény így a hazai gyártású termékeket export esetén mintegy 5%- kal drágítja. Ezzel a hazai gyártó vállalatok hátrányos helyzetbe kerülnek a külföldiekkel szemben, ami több szempontból is kedvezőtlen: drága hazai csomagolóanyag, az élelmiszeripari export versenyképességének romlása, bérezési problémák stb. A hazai munkaerőt foglalkoztató vállalatok helyzetét véleményem szerint nem lenne szabad ezzel az örökölt gyakorlattal rontani, hiszen nem lehet mindig elsődleges cél a szűken értelmezett költségvetési bevétel növelése. A teljes gazdasági folyamatot kellene vizsgálni, és nem annak egy kiragadott elemét. Más szavakkal: ez a rendelkezés a hazai munkaerőt és az azt foglalkoztató vállalatokat - a magyar ipart - különbözteti meg hátrányosan. Természetesen számtalan más ipari példát is lehetne mondani - például a papíripari termékek és egyéb csomagolóanyagok. Kérdéseim tehát a következők: Mi ennek a szabályozásnak az oka és magyarázata? Mikorra várható ennek az ellentmondásnak a feloldása? A meglévő szabályozás esetleges módosítása nem ütközik-e az egyéb gazdasági közösségekhez - Közös Piachoz, GATT-hoz - való közeledésünkkel? Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát, köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)