DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretnék helyesbíteni: nem hogy mit tegyen a két Paláddal, hanem mi legyen a két Paláddal. A Paládság - régiesen Palágyság - kis táj a Palád-patak mentén a Szamosközben, a történeti Szatmár északnyugati, Ugocsával határos részén. Területéhez mindössze három helység tartozik: Botpalád, Kispalád, Nagypalád, de jelenleg csak az első kettő magyar állami terület. Mindmáig egyik legszebb mikrotája az országnak, a két Paládon azonban már hosszú idő óta nem honol béke, hanem sírás-rívás és fogaknak csikorgatása, évtizedek óta legneuralgikusabb pontja a Szamosköz vidékének. Nem tudtak belebékülni abba a sorsba, amit a mezőgazdaság szocialista átszervezésével szabtak ki rájuk, a két falu lakossága felére csökkent, de a mostani fordulat se ütött ki számukra szerencsésen. Még a pártállam utolsó időszakában, 1989. június 27-én történt, hogy a csődbe jutott Újbarázda Tsz teljes vagyonát 10 millió forintért vásárolta meg az akkoriban alakult Szatmár Szakszövetkezet. Az új alakulásba mindössze 63-an léptek be. A többinek le is út, fel is út. Nem részesültek vagyonnevesítésben, és eddig a 30 aranykoronás földeket se kapták meg. A két Paládon azóta keserves világ van. Érthető, ha nem hozsannáznak, nem vetik le felsőruhájukat és nem lengetnek pálmaágat, hanem ellenkezőleg, ugyancsak emlegetik a magyarok istenét. Többször is próbáltam segíteni, de eleddig eredmény nélkül, holott már akkor is késő volt, amikor hozzám fordultak. Nem állhatom meg, hogy hozzá ne tegyem a fentiekhez: az ilyen és hasonló esetekért nem a nép, hanem azok felelősek, akik elnézéssel, aktatologatással, nemtörődöm, langyos, lassú ügyintézéssel teszik lehetővé, hogy ma is zavartalanul űzhessék kisded játékaikat a falu tegnapi urai, és büntetlenül űzhessenek csúfot a lakosságból, visszaélve végsőkre jutott türelmével. A két Palád torkig van az aktatologatással, és gyakorlati intézkedéseket vár. Köszönöm. (Taps.)