DR. JÓZSA FÁBIÁN belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államterületen mindenki alá van vetve az állam hatalmának, az ott tartózkodó külföldiek is. Az állam hatalma alá kerülő emberek egy részének, éspedig a zömének azonban különleges helyzete van. Ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik az államnak alkotóelemei, az állam tagjai, ezek teszik az államalkotó népességet, ők a honpolgárok. A honpolgári kapocs bensőbb, erősebb jogi kapocs, mint az, mely a külföldit az illető terület államához csatolja. (16.50) Ezzel a bensőbb, erősebb jogi kapoccsal fokozottabb jogok és kötelezettségek járnak az állam irányában. Az államtag - honos, honpolgár - jogi viszonya az államhoz nemcsak a területi szuverenitás alapján határozódik meg, mint ahogy ez a külföldire nézve a szabály. Az állampolgári viszony nem szűnik meg akkor sem, ha a honos elhagyja államának területét, s külföldre megy. Jogi alapstátusa a külföldönlét alatt is államának joga szerint bíráltatik el. Külföldön is élvezi államának védelmét, támogatását, viszont az államterület elhagyásával sem szabadul személyes jellegű kötelezettségeinek teljesítésétől. A közhatalom gyakorlásában az állam csak tagjainak enged részvételt, vagyis politikai jogai, választói jog, közhivatal-viselési képesség csak a honpolgároknak vannak. A magyar állam honosát az ország területéről soha ki nem utasítja. A magyar honost a magyar állam idegen államhatóságnak megbüntetés végett soha ki nem adja. Tisztelt Országgyűlés! Az idézett mondatok dr. Tomcsányi Móricnak 1926- ban kiadott híres munkájából, A magyar közjogból valók, s azt hiszem, ma is pontosan fejezik ki az állampolgárság mint sajátos jogviszony lényegét, s egyben választ is adnak számos kérdésre, amely a képviselőtársaim előtt heverő törvényjavaslat vitájában aktuális problémaként felvetődött. Az állampolgársági jogviszony, mint az államot és polgárát összekötő sajátos jogi kapocs, oly természetesen van jelen életünkben, hogy alig-alig veszünk róla tudomást. Az állampolgársági jogviszony tartalma, az állampolgári jogok és kötelezettségek kiterjedt rendszere pedig nem csupán a jogrendszert szövi át, hanem egész életünket is. Ennek legalapvetőbb szabályait hatályos alkotmányunk bő terjedelemben tartalmazza, részletszabályai pedig az egyes törvényekben nyertek kimunkálást, a választói jogtól a szociális jogosítványokig. Ezért e jogok rendszerezett összefoglalására, mintegy megismétlésére jelen törvényjavaslat nem vállalkozhatott. Vállalkozott viszont arra, hogy a kor követelményeihez igazodva szabályozza az állampolgárság megszerzésének és az állampolgári jogviszony megszűnésének módját, eseteit, feltételeit. E körben hangsúlyozottan juttatja kifejezésre az állami szuverenitást és az ebből fakadó igényeket, ugyanakkor meszszemenően tekintettel van az egyén önrendelkezési szabadságára. Tisztelt Országgyűlés! A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája előtt elmondott expozémban azt mondtam, hogy Magyarország felemelt fejjel állhat a nemzetek közössége elé annak alapján, ahogyan újra akarja rendezni polgárainak az államhoz fűződő viszonyát. A törvényalkotás végéhez közeledve úgy vélem, elmondhatom, hogy a beterjesztett törvényjavaslatomból a kormánypártok és az ellenzék képviselőinek együttgondolkodása alapján olyan törvény formálódott, amelyre érvényes a fenti megállapítás. A képviselők konstruktív javaslatokkal járultak hozzá egy európai formátumú, és egyben a magyarság kérdését korszerűen kezelő törvény megszületéséhez. Külön kiemelném azokat a javaslatokat, amelyek az állampolgár, illetve a leendő állampolgár számára fokozott jogbiztonságot jelentenek az eljárási rend szabályainak pontos meghatározásával. Rátérve a törvényjavaslat és a módosító indítványok egyes fontosabb kérdéseire, a beterjesztett javaslat a leszármazás elvére építi fel az állampolgárság keletkezését. Ellenzéki oldalról felmerült a vita során, hogy a leszármazási láncot indokolt lenne megszakítani a külföldön élő magyar állampolgárok esetében. Az erre vonatkozó javaslatot ilyen kategorikusan nem fogadtuk el, mert ellentétben áll a Kormány javaslatának szellemiségével, koncepciójával és a kontinentális jogalkotás rendszerébe beilleszkedő magyar állampolgársági jogi tradíciókkal. A kérdésre megoldást ad azonban az a javaslat, amely a több állampolgársággal rendelkező, külföldön élő magyar állampolgárt csak akkor utalja a magyar joghatóság alá, ha a törvény másként nem rendelkezik. A beterjesztett javaslat 2. � (2) bekezdésének módosításával pedig lehetőség nyílik arra, hogy ha a későbbiek során az Országgyűlés azt szükségesnek tartja, a törvényben az általánostól eltérő jogokat állapítson meg a külföldön élő magyar állampolgárok számára. Ezt azonban minden esetben konkrétan külön ki kell mondani. Nincs tehát olyan generális szabály, amely bármiféle megkülönböztetést tartalmazna állampolgár és állampolgár között azon az alapon, hogy Magyarország területén lakik-e avagy sem. Ez nagyon fontos garanciális eleme a törvénynek, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az állampolgárság honosítással, illetve visszahonosításával történő megszerzéssel kapcsolatban módosító indítványok szorgalmazták, hogy azok a magyar származású kérelmezők, akik korábban nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ne visszahonosítás, hanem kedvezményes honosítás útján szerezhessenek magyar állampolgárságot. Az előterjesztők érvei alapján ezt elfogadtuk. Azok a kérelmezők, akik magyar nemzetiségűnek vallják magukat, és felmenőjük magyar állampolgár volt, tehát kedvezményes honosítással válhatnak magyar állampolgárrá, ha Magyarországon telepednek le. A magyar származásúak honosításával kapcsolatban több módosító indítvány is elhangzott a vita során. Volt olyan javaslat, amely a letelepedés és a kérelem előterjesztése között hároméves várakozási időt szabott volna feltételül, szemben az eredeti tervezettel, amely e körnél egyáltalán nem kívánta meg a várakozási időt. Végül is kompromisszum született azzal, hogy az ellenzéki pártok - a Szabad Demokraták Szövetsége, a FIDESZ és a Magyar Szocialista Párt - közös javaslataként utóbb előterjesztett indítványt, amely e személyek számára egyéves várakozási időt ír elő, a Kormány elfogadja. Eredeti elképzeléseink ellenére igent mondtunk erre a javaslatra, elfogadva az ellenzéki pártok közös indokait azért, hogy e jelentős politikai engedménnyel is elősegítsük egy hosszú távra szóló, konszenzuson alapuló kétharmados törvény megszületését. Tisztelt Ház! A következőkben az állampolgárság megszűnéséről szeretnék röviden szólni. Ismételten felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét a javaslatnak arra az erényére, hogy a jelenleg hatályos törvényben szereplő elbocsátással szemben egy európaibb, a személy döntési jogát messzemenően elismerő korszerű megoldást hoz. Állampolgárságát a külföldön élő magyar állampolgár, ha ennek törvényi feltételei fennállnak, lemondással szüntetheti meg. Az állampolgársági státus megváltoztatásának különös jelentőségére tekintettel az állampolgárság megszűnését a lemondás elfogadásával a köztársasági elnök deklarálja. Az egyén döntési jogát méltányló rendelkezés az, hogy az eljárásra, azaz a feltételek fennállásának megállapítására a belügyminiszternek hat hónap áll rendelkezésére, és a feltételek hiányának megállapítása esetén e ténymegállapítás ellen nyitva áll a bírói út. Bár hangsúlyozom, az állampolgársági eljárás nem államigazgatási, hanem sajátos államjogi eljárás, a ténymegállapító határozatok ellen mind az állampolgárságról történő lemondásnál, mind az állampolgárság visszavonásának okait megállapító belügyminiszteri határozatnál, mind az állampolgársági státus fennállását vagy hiányát megállapító bizonyítványnál a polgári perrendtartásnak a közigazgatási perekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni az e törvényben foglalt kivételekkel. E szabályok pontosítása is a képviselők konstruktív együttműködésének köszönhető. Több indítvány tartalmazott olyan javaslatot, amely az állampolgársági eljárás rendjét további garanciális elemekkel egészítette ki. A vitában egy jól körülhatárolt, pontosan működő eljárási rend jegecesedett ki, amely az eljárás alanyai számára jogbiztonságot teremt. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét egy új jogintézményre, a honosítást megelőző vizsgára. Más államok állampolgársági jogában ez az intézmény régóta ismert. Nálunk most szerepel először a honosítás feltételeként. (17.00) A vizsga elnevezése és ezzel tartalma körül hosszas vita folyt. Az a véleményem, hogy maradjunk a törvényjavaslat eredeti megoldásánál, azaz az alkotmányos alapismereteket magyar nyelven számon kérő vizsgánál. Ez fejezi ki legjobban azt a célt, amelyet a vizsga beiktatásával el kívánunk érni. Méltányoltuk az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy a vizsgát a magukat magyar nemzetiségűnek vallók is tegyék le, és ezzel bizonyíthassák, hogy ismerik országunkat és annak alkotmányos rendjét. Végül még egy témát hadd ajánljak a tisztelt Ház figyelmébe. A törvényjavaslat 21. �-ában erkölcsi jóvátételt kívánunk adni azoknak, akiket az elmúlt évtizedekben magyar állampolgárságuktól megfosztottak, illetve akik arra kényszerültek, hogy az állampolgársági kötelékből való elbocsátásukat kérjék. A megfosztásra vonatkozóan: ezt már egy 1990-ben megalkotott törvény megtette, amelyet az új szabályozásba is beépítettünk. Képviselői javaslat alapján született az a Kormány támogatását is élvező rendelkezés, amely a kedvezményezett eljárást a Németországba kitelepített, német nemzetiségű személyekre is kiterjeszti. Ezzel a politikai gesztussal a demokratikus magyar állam mintegy jóváteszi az 1945 és 1948 közötti időszak kormányainak a szövetséges hatalmak nyomására végrehajtott sérelmes intézkedéseit. Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Azzal ajánlom a beterjesztett törvényjavaslatot szíves figyelmükbe, hogy a plenáris ülésen és a bizottsági vitákban elhangzottakat megfontolva, legjobb meggyőződésük szerint döntsenek, abban a tudatban, hogy a meghozott törvény reményeink szerint évtizedekre meghatározza majd a magyar állampolgárság megszerzésének feltételeit és az egész állampolgársági jogalkalmazást. Végezetül: a Kormány és a Belügyminisztérium nevében még egyszer megköszönöm képviselőtársaimnak a tevékeny és konstruktív együttműködést, mind az igen tisztelt ellenzéknek, mind a kormánykoalíció pártjainak. Azt hiszem, a közös munka igen eredményes volt. Köszönöm szépen. (Taps.)