VÁRKONYI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Őszintén megvallva nem reméltem, hogy ma én itt szóhoz jutok, tekintettel arra, hogy olyan hosszú és mélyreható vita bontakozott ki a közoktatási törvénnyel kapcsolatban, hogy egészen szkeptikussá váltam, amikor esetleges felszólalásomat latolgattam. Tisztelt képviselőtársaim! Több felszólaló nagyon ügyesen a közoktatási törvénnyel összekapcsolva a szakképzési törvényről is szót ejtett. Bennem is fölmerült, megmondom őszintén, hátha én ma szót kapok. A viccet félretéve, számomra ez is bizonyította azt, hogy igenis, rendkívül szoros összefüggés van a két törvényjavaslat között. Szakértői csapatunk, szakértőink megvizsgálták, körülbelül hét oldalt kitevően paragrafusok szerint sorolják fel a szoros összefüggéseket a két törvény között. Az idő előrehaladottságára tekintettel megpróbálok didaktikusan, nagyon röviden a lényegre rátérni, de nem tudok egy-két dolgon reflexió nélkül túlmenni. Azt szeretném először is hangsúlyozni, hogy a pedagógusok nagyon várják mindkét törvényt. A szakképzési törvényt is. Igazán éles vita eddig, mint ahogy a vezérszónoklatomban én már jeleztem, és a szakmai körökben mi egymás között informálódtunk, nem is bontakozott ki. Azt hiszem, hogy megfogható érvek alig hangzottak el eddig. Ez most nem azt jelenti, hogy nekem is esetleg nincsenek kifogásaim vagy észrevételeim egy-két kitétellel kapcsolatban. Jellemző, hogy a sajtó is szinte csendben marad, alig lehet találkozni vele, hogy egyáltalán a magyar törvényhozás+ Még a közoktatásról valami, a szakképzésről sokkal kevesebb. Nem tudok elmenni a mellett a felszólalás mellett, ne haragudjon, kedves képviselőtársnőm, Kóródi Mária, amikor itt nagyon hevesen, illetve indulatosan - indulatát belsőleg motiválva megértem - mondta, hogy milyen családi körülmények között és hogyan tanulhatott. Elmondhatom, hogy én még mélyebb családi körülmények közül - apám bányászember, anyám egy konyhai kisegítő - jöttem, és akkor sem volt ingyenes az oktatás. Ahhoz, hogy én, mondjuk, nyelvet tanulhassak vagy zenét tanulhassak, akkor is le kellett tenni azt a pénzt. Tehát én ezzel az okfejtésével, ne haragudjon, nem tudok egészen egyetérteni. Vagy: az önkormányzatok felelősségvállalása kapcsán szintén reagálnék, mint a bizottság egyik tisztségviselője is. Az önkormányzatoknak nem érdeke a saját választópolgárai gyermekei taníttatása? Pityipalkókat - ne haragudjon ezért a kifejezésért - képeznek vagy majd nevelnek, oktatnak abban az iskolában? Megmondom őszintén, hogy egy orosz közmondás jut eszembe, amikor az ellenzéki oldalt hallgatom. Valahogy így lehetne fordítani, hogy könnyű elmondani a mesét, de nehéz megcsinálni a dolgot - mondja az orosz közmondás. Én állandóan azon gondolkoztam, és ebben Szentágothai képviselő professzor úr is megerősített, hogy mintha ez a mi törvényjavaslatunk, mind a kettő, és a szakképzési is, valójában sokkal liberálisabb szellemű lenne, mint amit az ellenzék el tud fogadni. Ne haragudjanak, de ez a belső illúzióm alakult ki. Olyan dolgokra nem is kívánok reflektálni egy-egy hozzászólásnál, nem is az én tisztem, majd a miniszter úr fog nyilvánvalóan a legvégén, hogy egy-egy hozzászóló ugyanabban a szónoklatban - ne haragudjanak, matematika szakos is vagyok, és valahogy a gondolkozásomban egy bizonyos logika kialakult, ebből adódóan reflexszerűen - egyszer differenciáltnak, túlzottan differenciáltnak mondja a törvényt, ugyanakkor, ugyanaz a szónok a nivellálásról beszél. Vagy: nem terjesztettük be időben a törvényt, ugyanaz a szónok körülbelül 10 perc múlva: túl elkapkodtuk, túl hamar benyújtottuk. Kedves képviselőtársaim! Még egyszer hangsúlyoznám, hogy tökéletesnek én sem tartom természetesen, hisz optimális megoldás, azt hiszem, az életben nincs, legfeljebb egy szuboptimális, és ezt próbáljuk megközelíteni. Én is kérdésesnek tartom, illetve+ Ezt már, hogy rövidebbre fogjam a dolgot, szeretném fölolvasni, és mint mondtam, a didaktikus, különösen a finanszírozási és egyéb kérdések ebből ki fognak derülni. Most engedjék meg, hogy talán így gyorsabban haladva és az időbe beleférve: Mit tesz, mit tehet az állam a szakképzési törvény segítségével? Tudniillik úgy tűnt számomra, hogy a múltkori vezérszónoklatomból nem derült ki elég világosan egy-két kérdéskör. Az új szabályozás szerint az állam csak a szakmai elméleti s az iskolában szerzett gyakorlati képzés feltételeinek biztosítását vállalja önmagára. A szakképzés ugyanakkor kell, hogy kötődjön a gazdasághoz. Itt többen elmondták, hogy nem öncélúan változtatjuk itt meg sem a közoktatási, sem a szakképzési törvényt, hanem egyszerűen az élet, nevezetesen a gazdasági élet, a szakképzést különösen. Ezért a gyakorlati képzés a vállalatok, a vállalkozások feladata lesz. E feladat hatékonyabb megoldása érdekében a szakképzés fokozatosan a 16. életév betöltése után kezdődik. A szakképzés esetében bevezetésre kerül a tanulószerződés olyan esetben, amikor a gyakorlati képzéssel gazdálkodószervezet vállal kötelezettséget. Itt meg kell álljak egy pillanatra. Tisztelt képviselőtársaim! Itt többen elmarasztalóan szóltak erről az új fogalomról, a tanulószerződésről. Én ki szeretném emelni, hogy éppen a tanuló biztonsága érdekében egy szociális piacgazdaságban a szerződések azok, amelyek a biztosítékot nyújtják. A gyakorlati képzéssel összefüggő hatáskörök, felelősségek is módosulnak. Az ellenőrzés fokozatosan a jövőben újjáalakuló gazdasági kamarák feladata lesz. Erről a múltkor is említést tettem. Az állam az iskolarendszeren belül felmerülő költségek biztosításával elő kívánja segíteni azt, hogy a fiatalok az első szakmai kvalifikációt megszerezhessék, és így a munka világába történő belépésük esélye javuljon. Hangsúlyoznám, hogy az első szakmai kvalifikáció, ez általában. És ennek az ingyenességét is szeretném hangsúlyozni. Mit ad a gazdaságnak a szakképzési törvény? Hogyan ösztönzi azt a szakképzésben való fokozottabb részvételre? A múltkor is szóltam erről. Még egyszer - úgy érzem - meg kell ismételnem, mert többen e köré visszatértek. A szakképzési törvény megnyitja a lehetőséget, hogy a gazdaság érdekeit közvetlenebbül érintse a szakmák tartalmának és a gyakorlati képzés időtartamának meghatározása során. Lehetőséget ad arra, hogy a kamarák a szakképzések vonatkozásában a vizsgáztatás és a gyakorlati képzés ellenőrzésének jogkörét átvegyék az államtól. Ez a civil szféra szerveződéséből is adódik. A törvény nem ad választ maradéktalanul, s itt nekem is kérdésem van a finanszírozási rend jogosan igényelt megváltoztatására, azonban ezzel szinkronban természetszerűleg indokolt a adótörvények célirányos módosítása és a gazdaság érdekeltségének megteremtése. Én a múltkor is utaltam arra, hogy jelenleg az ilyen törvényeink nem segítik elő a tanulók foglalkoztatását. Ennek áttételesen eszköze az is, hogy a 16. év utáni szakmai specializáció lényegesen nagyobb részvételt jelent a közvetlen gyakorlati munkatevékenységben, és ennek szintén jelentős gazdasági értéke lehet a jövőben. (12.50) A másik nagy kérdéskör: hogyan alakul a jövőben az érettségit is adó szakközépiskolai képzés - mert ez is többször fölmerült a múlt héten. Ez a képzési forma mind a gazdaság, mind a lakosság részéről fokozottan igényelt. Mint aki a szakképzést nyomon követi, mondhatom: rendkívüli módon megnőtt a szakképzés iránt az érdeklődés. Ami korábban nem volt tapasztalható: olyan tanulók jelentkeznek a szakmunkás- és szakközépiskolákba, akik máskor talán nem is gondoltak volna erre. Például a volt iskolámban azért jelentkeznek jeles eredménnyel nőiruha-készítőnek tanulók, mert olyan elképzeléseik vannak, hogy majd a szakma elsajátítása és megfelelő gyakorlat után egy-egy szalon megnyitása érdekében jó, ha elsajátítják ezt a szakmát. A bővítés és a belső szervezeti átalakítás egyaránt indokolt. Feltételezhető, hogy a középfokú képzésben a jelenlegi 30%-os arányt indokolt 5-10%-kal bővíteni - mint az előbb említettem, valószínű, hogy még többel -, mivel a kis- és középvállalkozásoknál az érettségit is magában foglaló szakképzettséggel rendelkező munkaerő iránti kereslet növekedése mutatható ki. A szervezeti módosítás lényege, hogy ezen iskolatípusban megnyúlik a képzés. Ugye, ez is egy vita itt, hogy hogyan is lesz itt az érettségi és a képzés. Az első két év folyamán a középiskolai jellegnek megfelelő általános képzés, ezt követően pedig a szakmacsoportos alapképzés lesz a jellemző. A 18 éves korban szervezendő érettségitől elkülönül egy rugalmasabb, változó időtartamú szakmai specializáció, ami egy-két év alatt juttathatja el a fiatalt a szakmai képesítéshez - ez szakmánként változik. Ez az én értelmezésem - illetve a mi értelmezésünk - szerint a szakképzési törvényből adódik. A másik kérdéskör, röviden. Milyen módon lehet segíteni a munkanélkülivé váló felnőttet a szakképzés eszközeivel? A munkaügyi kormányzat háromféle módon is segítheti - és remélhetőleg tovább is segíti majd - a munkanélküliség megelőzését, illetve annak megszüntetését: fizeti a képzés költségeit, és a képzés időtartama alatt megélhetést biztosító képzési támogatást nyújt; a regionális képző- és munkaerő-fejlesztő központok létrehozásával megteremti a felnőttképzés korszerű tanműhelyi, személyi feltételeit; korszerű tananyagot fejleszt ki és alkalmaz. A képzőközpontokban és pályázatok útján kiválasztott más, arra alkalmas intézményekben - szakmunkásképző intézetekben, hisz a demográfiai hullám levonulásával adottak lesznek ezek, és ezt majd a költségvetési tervezet összeállításánál ajánlom mindenkinek a figyelmébe, amit most is szorgalmaztunk szakmai körökben -, tehát a meglévő szakképző intézményekben is korszerű képesítéseket és munkaügyi szolgáltatásokat nyújt a munkanélküliek és a képzés alatt állók számára. A másik nagy témakör: mi a regionális munkaerő-fejlesztő központok szerepe a szakképző intézményrendszerben. Ezek már jelenleg is léteznek egy-két helyen - nagyon közismert például a miskolci. A képzőközpontok - amelyek a szakképző intézményrendszer fontos elemei - mindenhol a világon az iskolarendszerből kikerült fiatalok és felnőttek számára nyújtanak gyors, a munkaerőpiac mindenkori igényeihez igazodó képzéseket és munkaügyi szolgáltatásokat. Korszerű tanműhelyi és elméleti képzési kapacitásokkal, a munkaadói szükségletekre épülő képzési programjaikkal biztosítják, hogy a felnőttek, munkanélküliek és munkában állók az év bármelyik szakában - és ezt hangsúlyoznám: bármelyik szakában - beléphessenek a képzésbe, és ott olyan korszerű ismeretekre tegyenek szert, amelyekkel biztosítható elhelyezkedésük, munkahelyük megőrzése. Egyébként az eddigi tapasztalatok is ezt bizonyítják, és a Nyugat-Európában nagyon jól prosperáló ilyen intézmények is gyakorlatilag ezt igazolják vissza számunkra. A képzőközpontok, amelyek már ezt megelőzően is képzési célt szolgáló intézmények átalakításával, korszerűsítésével jönnek létre - javasoljuk mi is -, bevonják az arra alkalmas és vállalkozó iskolákat is a felnőttek képzésébe, és ezáltal biztosítják a nemzetközi tapasztalatok alapján kifejlesztett, módosult programok széles körű elterjesztését. Ebben a témakörben az utolsó: milyen változások lesznek a szakképzés irányításában - hisz erről Körösfői képviselőtársam is szólt; és megmondom őszintén, ez számomra is problematikus kérdéskör -, és mi a Munkaügyi Minisztérium feladata? A munkaügyi miniszter a kormányzati munkamegosztás alapján felelős a szakképzés egészéért, de ez nem jelent minden részletre kiterjedő központi irányítást. Mivel a törvény a gazdaság és az állam közötti munkamegosztást tisztázza, ezért a kormányzati irányítás hatáskörében elsősorban azok a feladatok jelennek meg, amelyek a szakképzés lényeges tartalmi és szerkezeti elemei. Ilyen az országos képzési jegyzék, amely az államilag elismert szakmák évről évre rendelet útján történő kialakítását jelenti; ilyen a szakmai vizsgáztatás általános szabályainak és eljárási rendjének a mai körülményekhez igazítása és újraszabályozása. Ezzel mód nyílik arra, hogy a törvény erejével lépjünk fel az indokolatlan vizsgamonopóliumok ellen, és erősítsük a szociális partnerek részvételét az értékelésben és a minősítésben. Lényeges továbbá, hogy az állam a szakképzés megszervezésére és a gyakorlati képzési helyek létesítésére vonatkozó feltételeket egyértelműen meghatározza, és ezzel fellép egyben a mai ellentmondásos gyakorlattal szemben. Még egy kérdéskörről szeretnék - remélem, nagyon röviden sikerül - szólni: a kerettörvényjellegből adódóan bizonyos dolgokat illetően, a szakképzésről szóló törvényjavaslatban miniszteri rendeletek jelennek meg, például a szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló miniszteri rendelet. A rendeletnek véleményem szerint - és véleményünk szerint - tartalmaznia kell a szakképző-iskolai szakmai tanulmányokat lezáró vizsga, szakmai vizsga megszerzésének általános rendjét, a szakmai vizsga részeit, a köztes vizsgát; a vizsgára történő jelentkezés, az ügyvitel, a vizsgadokumentumok szabályozását; a vizsgabizottság megszervezésének és működésének, a vizsgázók értékelésének rendjét, továbbá a külföldön szerzett szakmai bizonyítványok honosításának szabályait. A rendeletben foglaltakat kell alkalmazni az iskolarendszeren kívüli szakképzés tekintetében is, ha az országos képzési jegyzékben meghatározott szakképesítés megszerzésére szervezik meg a képzést és a szakmai vizsgát. A rendelet előírásait első alkalommal - és erre is szeretném felhívni a figyelmet, mert itt is rendkívül nagy félreértés van mind a közoktatási, mind pedig, különösen a szakképzési törvény esetében - az 1996. január 1-je után megszervezett szakmai vizsgákra és azok előkészítésére kell alkalmazni. Ezen időponttól hatályát veszíti minden olyan eddigi jogszabály, amely a szakmai vizsgákkal, a vizsgadokumentumokkal, a bizonyítványmásodlatokkal, a bizonyítványokat helyettesítő igazolásokkal stb. kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. Az egyes szakképesítések vizsgatárgyainak és alapkövetelményeinek felsorolása, ami valószínűleg a rendelet melléklete lesz terveink szerint és az én elképzelésem szerint is - csak a szakképesítések OKJ-be - ugye, tudjuk, hogy mire utal ez - történő felvételének véglegesítése után készíthető el a szakképesítésért felelős miniszterek javaslata alapján. Többen hangoztatták itt, hogy bizonyos minisztériumoknak akkor semmiféle jogosítványa nem lesz+ Egy másik témakör: az iskolai rendszerű szakképzés megszervezése és a gyakorlati képzési helyek létesítésére vonatkozó feltételek meghatározásáról szóló rendelet. Ez is egy neuralgikus pont volt itt, több felszólaló szerint. Megítélésem szerint a rendeletnek a közoktatási és a szakképzési törvényjavaslattal összhangban szabályoznia kell a következőket: az iskolai rendszerű szakképzés feltételeinek biztosításában érintettek körét; a szakmai elméleti tantárgyak képzéséhez szükséges szaktantermek, oktatástechnikai és tanulói eszközök jegyzékének kiadását és az eszközökről való gondoskodás kötelességét; a gyakorlati képzés szervezésének tanműhelyi és munkahelyi formáit; a szervezett képzéshez szükséges felszerelések jegyzékének kiadását; az egyedi munkahely felszerelésére, az ott folyó szakmai tevékenységre, a tanulók képzésére vonatkozó követelményeket, továbbá a szakiskolai képzésben a beszámoltató rendszerű szakmai-elméleti képzést. (13.00) Ezt a beszámoltató rendszert a szakképzésben dolgozó emberek ismerik. A rendeletnek a kihirdetése napján kell hatályba lépni, rendelkezéseit azonban csak az új törvény alapján megszervezett szakképzés tekintetében kell alkalmazni. Tehát ez is egyértelmű, a törvényből ez is kiolvasható, és ki is mondja. Utolsó témakör az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő tanulók juttatásairól szóló rendelet. Itt is több dilemma merült fel. A rendeletnek a szakképzési és a közoktatási törvényben foglaltakkal összhangban valamennyi szakképző iskolai tanulóra vonatkozóan egységesen szabályozni kell a következőket. A tanulót a törvényjavaslat 48. �-a alapján megillető juttatásokat; a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazást. Akik végigolvasták, tudják, hogy a kettő között különbség van. A kedvezményes étkeztetés, a munkaruha, az egyéni védőeszköz, a tisztálkodási eszköz, továbbá az útiköltség-térítés biztosításának részletes szabályozása. Az egyéb juttatások címén szabályozni kell, hogy a gazdálkodó szervezet a tanulót a törvény és a fentiek alapján járó pénzbeli juttatásokon felül a gyakorlati munkában elért eredménye, munkateljesítménye alapján jutalomban, prémiumban és egyéb anyagi elismerésben részesítheti. A rendelet kihirdetése napján lép hatályba, alkalmazására felmenő rendszerben kerül sor, ebből következően a juttatásokról szóló jelenlegi jogszabályok a kifutó évfolyamok tanulóira hatályban maradnak. A rendeletet a törvényjavaslat előírása szerint a munkaügyi miniszter, a művelődési és közoktatási miniszterrel együttes rendeletként adja majd ki. Tisztelt képviselőtársaim! Remélem, hogy elég érthetően, világosan próbáltam beszélni a szakképzésről. Többen mondták, hogy hány évet dolgoztak ebben. Jómagam is több mint 25 éve a szakképzésben dolgozom. Én ezeket tudom e törvényjavaslatokból kiolvasni. Ezek után ismételten elfogadásra ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)