DR. RAB KÁROLY, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szintén szeretném jelezni, hogy a bizottságok részéről történő egyhangú tárgyalásra bocsátás annak szól, hogy szükségesnek látja mindenki, hogy az Akadémiáról megszülessen a törvény, ugyanakkor a tartalmában azért lesznek vitatható pontjai. Az akadémiák múltja közel 2400 éves. Az Akadémosz hősről elnevezett athéni ligetben Platón első akadémiájának feladata az örök és változatlan eszmék szolgálata volt, mert szerinte ezek képezik a lét alapját. Azt fogalmazta meg valójában, ami ma is aktuális, hogy az ismeretek, a tudomány a társadalom gazdagodásának a mozgatóereje. A mai napig is létező akadémiák közül az elsőt Firenzében Cosimo Medici 1454-ben alapította, Richelieu Franciaországban az 1600-as években a Royal Societyt 1662-ben, a berlini, szentpétervári akadémiák az 1700-as években alakultak, s a nagy magyar Széchenyi István jóvoltából a Magyar Tudományos Akadémia 1825-ben. Az akadémiákat létrehozó felvilágosult szellemi nagyságokat a tudomány, a művészetek tiszteletén túl az a felismerés vezette, hogy a társadalmi fejlődés, a gazdagodás, az élet minősége a szellemi teljesítmények függvénye. Széchenyit az vezérelte, hogy tudatában volt annak, hogy Magyarország Európa szellemi, gazdasági vérkeringésébe csak legkiválóbb szellemi erőinek koncentrálásával, fejlesztésével kapcsolódhat be. Ma hasonló helyzetben vagyunk. A világ számottevő országai közé tartozni, elfogadható létet biztosítani egyrészt az egész ország általános iskolázottsági, kulturális szintjének emelésével, ugyanakkor világszinten versenyképes tudományos teljesítmények révén lehetséges. E tudományos teljesítmények létrehozóinak, a tudomány művelőinek a fellegvára a Magyar Tudományos Akadémia. Az elmúlt 170 év eredményeinek méltó folytatásához kívánunk megalkotni egy olyan új törvényt, mely biztosítja, de ösztönzi is az Akadémiát fontos funkcióinak teljesítésére. Nem az a fontos, hogy mi történt az elmúlt 170 évben. Nem az elmúlt négy évtizedben sokszor joggal vitatott szerepéből, nem az elmúlt évtizedekben kialakult szerkezetből, hanem a jövő igényéből kell kiindulnunk e törvény tárgyalásakor. A törvénynek lehetővé kell tenni, hogy a hagyományokhoz is illeszkedően biztosítsuk a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy megvédje és növelje a saját maga által kivívott, kiérdemelt szerepét a hazai és nemzetközi tudományos életben. Nagyon fontos, hogy ezt a rangot eddig sem, ezután sem a törvény ereje adja, hanem a tudományos életben a saját maga által kivívott elismerés fogja megadni. A törvénynek biztosítania kell, hogy az Akadémia minden kérdésében maguk az Akadémia tagjai dönthessenek. A törvénnyel szembeni első elvárásunk tehát, hogy az MTA függetlenségének biztosítását minden tudományon kívüli befolyástól mentesítsük. Az MTA autonómiájának tisztelete vitathatatlan kiindulópont számunkra. Ez azonban egy kétélű tétel. A politika nem avatkozhat be az MTA életébe, ugyanakkor a politika nem is ruházhatja föl a Magyar Tudományos Akadémiát olyan jogokkal, amelyeket nem a politikai lobbyzás, hanem a tudomány saját értékrendjében, saját mozgásterében kell megszereznie. Ha a politika ad valamit, az el is veheti. Nem adható tehát a politika által a Magyar Tudományos Akadémia kezébe a törvénnyel tudománytól idegen adminisztratív hatalom, nem nevezhető ki törvénnyel a magyar tudományos élet központjának sem. Az MTA súlyát, szerepét a magyar tudományos élet szervezésében, képviseletében saját magának kell megszereznie a magyar tudományosság művelői, az ország és a nemzetközi közvélemény előtt. Az eddig kivívott, nemzetközileg is tiszteletre méltó szerep fenntartása, erősítése a Magyar Tudományos Akadémia tagjain, az ország legmagasabb tudományos elismertségét élvező akadémikusain múlik. Az Akadémia szerepének a súlya nem az akadémiai kutatóintézetek mennyiségén múlik, nem az akadémikusok számától függ, nem az Akadémia által osztható finanszírozási lehetőség függvénye. Azon múlik, hogy a megtisztelő akadémiai tagságot elnyerők az oktatásban, az Akadémia testületeiben, a kutatóhelyeken, a közéletben valóban folyamatosan kimagasló szellemi teljesítményeket produkálnak, és ösztönzik, segítik a fiatal kutatókat az övéket is meghaladó eredményekre. Így e kérdésben az az álláspontunk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudományos Akadémiát képviseli. A Magyar Tudományos Akadémia az akadémikusok testülete, akik teljes autonómiával rendelkezve meghatározzák az Akadémia működésének, szervezetének rendjét. Ezért a törvényjavaslat több pontját majd elhagyásra javasoljuk, hiszen az Akadémia életének szabályozása egyedül az akadémiai közgyűlésre tartozik. Az Akadémia rangjának, szerepének nem törvényi, hanem saját erejére bízott meghatározása természetes ösztönzést fog jelenteni a még nagyobb nyilvánosság, mind a tudomány, a tudományt művelők nyilvánosságvállalásának a tudományos életben, mind a tudomány társadalmi kötelezettségének vállalása irányában. Itt szeretném megjegyezni, hogy az Akadémia vezetői, vezető testületei az elmúlt években rendkívül tiszteletre méltó eredményt értek el autonómiájuk erősítésében s az Akadémia színvonalának a növelésében. Az igazi függetlenségnek ma akadálya a költségvetés drámai helyzete mellett az, hogy az Akadémia vagyonát államosították, nem rendelkezik a működéséhez szükséges önálló vagyonnal. A Szabad Demokraták Szövetsége olyan megoldást javasol e kérdésben, ami növeli az Akadémia gazdálkodási önállóságát. Támogatjuk a törvényben szereplő vagyonhoz juttatását az MTA-nak, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényben felsorolt vagyontárgyak ma inkább pénzfogyasztók, mint bevételnövelő szerepűek. Az igazi megoldást a törvény átfogó koncepció hiányában nem tartalmazza. A megoldás az államtól való legnagyobb mértékű financiális függetlenség, a létrejött és létrehozandó állami alapok, állami és nem állami alapítványok, a saját vagyonnal való gazdálkodás révén való pénzügyi önállóság elérése. Mindezek kielégítő rendelkezésre állásáig a költségvetésnek fedeznie kell a Magyar Tudományos Akadémia zavartalan működését. Az elmúlt időben a legtöbb vitát az akadémiai kutatóhelyek helyzete váltotta ki. E kérdésben az a megközelítés, hogy aki erről beszél, az nemzeti tudományos értékeinket veszélyezteti - ez a kijelentés tudománytalan. Az Országgyűlésben nem az a kérdés, hogy az MTA legyen-e a gazdája a jelenlegi kutatóintézeteknek, vagy milyen legyen az MTA és a kutatóintézetek viszonya, hanem az a kérdés, hogy milyen megoldás szolgálja legeredményesebben a magyar tudományos kutatás ügyét, beleértve a teljes magyar tudományos kutatás és felsőoktatás ügyét. (9.50) Tisztában vagyunk a rendkívül sokféle és gyakran ellentétes véleménnyel. Semmi kétségünk, hogy mindenkit a legjobb szándék vezérel a megoldásban. Tudjuk azt is, hogy a világon nagyon sokféle megoldás eredményes. A törvény előkészítése kérdésében semmilyen alternatívát nem készített elő, de azt sem indokolja, miért tartja helyesnek a változatlan helyzetet, bár most az előterjesztő beszédében Mádl miniszter úr részint beszélt erről. Ismeretes, hogy e sok vitát kiváltó kérdés napirendre tűzését maga az Akadémia ez évi közgyűlésén elvetette. Sajnos, e mostani törvény keretében a kérdés tisztázatlansága miatt nem lehet dönteni, de nyitva kell hagyni annak a lehetőségét, hogyha van a jelenlegi szervezeti megoldásnál a tudomány, az oktatás érdekeit jobban szolgáló megoldás, akkor záros időn belül dönteni kell ebben a kérdésben. Természetesen egyetértünk abban, hogy az Akadémiának rendelkeznie kell kutatóintézetekkel. Egyetértés van abban, hogy bizonyos alapkutatások az Akadémiánál maradjanak, de egyetértés látszik abban is, hogy bizonyos kutatóhelyek alapítványi kutatóintézetekké váljanak, illetve egyesek a felsőoktatás kutatási tevékenységét erősítsék, megszüntetve párhuzamosságokat, és ezzel javítva az eszközök kihasználtságát és a források kihasználtságát. A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény előttünk lévő változatában módosításokkal reális lehetőséget látunk, hogy az akadémiai kutatóintézetek a legnagyobb önállóságot, függetlenséget elérjék. Rendkívül fontos az Akadémia és felsőoktatás kapcsolatának erősítése, alapvetően a felsőoktatási kutatótevékenység erősítésének irányában. Egyértelmű szándékunk a nemzeti kincsnek is tekinthető szellemi értékek, a tudományos eredmények, a kutatók és kutatóhelyek megőrzése és fejlesztése. Minden megoldásnak ezt a célt kell szolgálnia. A tudományos fokozatok száma Magyarországon a nemzetközi gyakorlattól eltérően túl sok szintet tartalmazott. Kívánatos a számuk csökkentése, a tudományos fokozat megszerzésének, kiadásának egyedül az egyetemekhez rendelése. Ezzel az egyetemek kutatási tevékenységének mindenki által kívánt erősítését kívánjuk elérni. A nemzetközileg szokásos megoldást javasoljuk, az egyetemek adják a PhD-t, a habilitációt, oly mértékben együttműködve az Akadémiával, amilyet kölcsönösen szükségesnek és előnyösnek tartanak. Az Akadémia által adományozott legmagasabb elismerés, rang az Akadémia tagjává fogadás legyen. Ez felértékeli mind a PhD-t, mind az akadémiai tagságot. Megszüntetnénk az akadémiai nagydoktori fokozatot, így az akadémiai előszobát. Mindazok, akik azonban rendelkeznek eddig ezekkel a fokozatokkal, a továbbiakban is éljenek és élhetnek eddig szerzett jogaikkal. Tisztelt képviselőtársaim! E törvény nem tartalmaz forradalmi elemeket. Legfontosabb érdeme, hogy megszünteti az elavult régi és akkor is rossz törvényeket. Érdeme, hogy törvényileg biztosítja az Akadémia függetlenségét. A Kormány felelős, hogy e törvény kapcsán nem oldódott meg a finanszírozás, a kutatóhálózat kérdése, ismeretlen számunkra, milyen lépéseket kívánnak tenni a kutatási tevékenység növelésére, hiszen mindezek érintik a Magyar Tudományos Akadémiát is. Tisztázni kell, hogy milyen kutatási irányokat kell még a legrosszabb gazdasági körülmények között is erőteljesen támogatni, melyeket kell hibernalizálni, átmenteni egy jobb időre, s melyek azok a területek, amelyeket jobb gazdasági körülmények között is luxus fenntartani. Támogatjuk, hogy a kutatóhelyek törzsállományát meghatározzák az Akadémián belül, és ezenfelül pályázatok és egyéb források útján juthassanak kutatási pénzekhez. Az elmúlt három évben a Kormány azon túl, hogy stratégiai feladatnak nevezte a szellemi erőforrások fejlesztését, valójában folyamatosan rontotta a tudomány működésének feltételeit. Ezért is hangzik már az igazság oly üresen, a nemzet felemelkedése szellemi értékeink fejlesztésén múlik. Eddig elmaradtak az ez irányú lépések, és felelősség terheli azokat, akik e feltételrendszer romlását előidézték. Az Akadémiát a reformszellem és az áldozatvállalás hozta létre. A magyar tudományosság e kiemelkedő intézményét a reformszellem mai és a társadalom önérdekből vállalt tudománypártolása sarkallhatja további eredményekre. A tudomány, a szellemi értékek és intézmények fejlesztésén a nemzet jövője múlik. Jól körülírt követelmények, előre tisztázott értékelési eljárások mellett a szellem biztosan megtérül. S végül az, amit az egész magyar szellemi élettől és a Magyar Tudományos Akadémiától is elvárunk, bizonyos értékek helyretételét. Erre Shakespeare szavait idézem, de abban az értelemben, hogy ne legyenek igazak: "az érdem itt koldusnak született, a hitvány semmiségre pompa vár", ez, amit meg kell fordítanunk, valójában ebben a kontraszelekció fogalmazódott meg. A Szabad Demokraták Szövetsége az Akadémiáról szóló törvényt fontosnak ítéli, és módosításokkal támogatni fogja. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, a magyar tudomány sorsának rendezéséhez számos más intézkedésre, pénzügyi támogatásra, kellő konszenzussal támogatott tudománypolitikai koncepcióra, és végre tényleges lépésekre van szükség. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)