IZSÓ MIHÁLY (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy nemzet rendszert vált, számoljon le a régi hagyományokkal, nevezetesen a nép sötétben tartásával. Ugyanis a vörös diktatúra negyven éven át ünnepelte hazánk lerohanását, április 4-ét, és csak 1990-ben derült ki, hogy e szégyenletes ünnep április 13-án lett volna esedékes. Sajnos, úgy látszik, hogy a hasonló hiba ismétlődni fog azzal a különbséggel, hogy ünneplésre fokozottan alkalmas napról feledkezünk meg. Az ország felelős vezetőinek kötelessége gondoskodni arról, hogy nem feledkezhetünk meg olyan napról, amely napon elhagyta országunkat egy gyarmattartó hadsereg. Mi, magyarok és itt élő sorstársaink hittel valljuk, hogy már Árpáddal indultunk Európába, s Szent István keresztyéni tanításai által ezer évvel ezelőtt meg is érkeztünk ide. Sajnos, a nemzetnek voltak olyan vezetői, árulói, akik igyekeztek visszavinni minket Ázsiába, ha másként nem sikerült, nyakunkra hozták Ázsia legbarbárabb hadseregét, mint például Csermanek Jancsi 1956. november 4-én. Úgy érzem, én is európai vagyok, de elsősorban magyar. Ezért vallom azt, amit a jelenlegi köztársaság első politikai foglya vall, s vele rokonszenvező sok millió sorstársa. Mint a szabad magyar Parlament független kisgazdapárti országgyűlési képviselője, kérem az Országgyűlést, annak elnökét is, hozza tudomására minden magyar állampolgárnak a kivonulás pontos dátumát, mert kormányszinten eddig ezt elfelejtették megtenni. Ha egy nemzet csak ennyire becsüli önmagát, vajon mennyire számíthat mások megbecsülésére? Ha ez a Kormány felelős, ha ez a Parlament rendszerváltó, ha ez a köztársaság független, akkor azt a napot, amelyen függetlenné vált az ország, amely napon a gyarmatosító hadsereg elhagyta az országot, "Függetlenség Napja" néven ünneppé kell nyilvánítani. Köszönöm szépen. (Taps.)