DR. FODOR ISTVÁN (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1991 szeptemberében a be nem avatottak számára - és ezek közé sorolom az akkori független képviselőket is - meglehetősen váratlanul került az Országgyűlés napirendjére a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény módosítása. A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről rendelkező, nem sokkal korábban elfogadott törvény élénk vitájának még frissen élő emlékei hatása alatt ellentmondásosnak tűnt az előterjesztés és a mögötte meghúzódó hatpárti egyezség, nevezetesen hogy kerüljenek a Parlamentben mandátummal rendelkező pártok tulajdonába az egyébként addig is általuk használt, de az állami vagyon részét képező ingatlanok, és hogy 1991. december 31-éig, a választási eredmények szerinti azonos elbírálás érdekében a Kormány további ingatlanokat juttasson a Magyar Demokrata Fórumnak és a Fiatal Demokraták Szövetségének, valamint a Parlamentben mandátummal nem rendelkező, de költségvetési támogatásban részesülő pártoknak, ugyancsak választási eredményeiktől függő mértékben. Az előterjesztés lényeges eleme volt még, hogy az ingatlanokat tehermentesen, kiürített állapotban kellett birtokba adni, továbbá, hogy ezen törvény eredményeként a tulajdonszerzés mentes a vagyonátruházási illeték alól, valamint hogy a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvénynek az ingatlanok elidegenítési tilalmáról szóló rendelkezései nem vonatkoznak a pártok által birtokba vett ingatlanokra. (15.50) Dr. Szabó Tamás, a törvényjavaslat előterjesztője, akkori pénzügyminisztériumi államtitkár expozéjában a következőket mondta - idézem -: "A Parlamentben frakcióval rendelkező pártok között olyan egyeztetések történtek, amelyek a pártok működésének feltételeit javítani célozták. Ezeknek az egyeztetéseknek az eredményeként a Kormány kezdeményezte a párttörvény megváltoztatását. Mi ennek a változtatásnak a lényege? A lényege az, hogy egyszer a Parlamentben frakcióval bíró pártoknak, másodszor pedig a választásokon legalább 1%-ot elért pártoknak - és ez a lényege az indoklásnak - az elhelyezését oldja meg oly módon, hogy a választási eredményekkel arányos irodaépületet juttat ezeknek a pártoknak." Ennyit idézetként az indoklásból. Az Országgyűlés - mint ismert - a törvényjavaslatot 201 igen, 5 ellenszavazattal, 6 tartózkodás mellett fogadta el. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a törvénynek legalább két súlyos fogyatékossága van. Az egyik az, hogy a Demokrata Fórum és a Fiatal Demokraták Szövetsége vonatkozásában nyitva hagyta a kérdés végleges rendezését, és ebben a cikkelyében nem rögzítette pontosan a hatpárti egyeztetés által megállapított járandóság mértékét, csak utalt a választási eredményekhez igazodó arányosságra, illetve az előterjesztő expozéja utalt a hat párt által elfogadott dokumentumra. Pedig mindannyiunknak tudni kellene, hogy pártok által kötött egyezségnek nincs közjogi értéke. Tehát eleve hiba volt törvényben biztosított jog teljesítése vonatkozásában közjogi értékkel nem bíró dokumentumban lefektetett megállapodásokra hagyatkozni. A törvény másik hiányossága, hogy az elidegenítési tilalmat korlátozó rendelkezések nélkül oldotta fel, lehetőséget adva spekulációra. Így nem rendelkezett arra az esetre sem, ha a párt például egy következő választás eredményeként megszűnik mandátummal rendelkező vagy akár csak 1%-ot elérő, úgynevezett minősített párt is lenni, úgy ad absurdum az a furcsa eset sem kizárt, éppen a törvény hiányosságainak következtében, hogy a következő választásokon mandátumot nem szerző párt tagságát, bázisát vesztve megszűnik, de apparátusa megmarad, eladja a székházat, és ebből elvegetál, talán nem is rosszul egészen addig, ameddig ennek árát fel nem éli. S mindez jogszerűen történik, mint ahogy igaza van a Demokrata Fórumnak és a Fiatal Demokraták Szövetségének is, amikor azt mondja, hogy az elmúlt hetekben nagy port felvert székházeladás törvényes volt, jogszerű volt. Valóban törvényes és jogszerű volt, csak éppen tisztességtelen. Tisztességtelen volt a székház-értékesítési akció, mert elfogadhatatlan számunkra, hogy egy olyan ügyletben, amelyben a legnagyobb kormányzó párt érdekelt, egy többségében állami tulajdonú bank jelenik meg vevőként, és kifizeti előlegként a vételárnak csaknem 100%-át. Tisztességtelen volt ez az ügy, mert a Magyar Hírlap 1992. február 6-i számában a kincstári vagyonkezelő szervezet akkori vezetője elmondta, hogy a pártok nem fogadták el az addig felajánlott ingatlanokat. S azt már én teszem hozzá, hogy a tiszti kaszinó épületét sem azért fogadták el, mert munkafeltételeik biztosítása érdekében volt szükségük az állami vagyonnak pontosan e darabjára, hanem azért, mert olyan értékes épületről volt szó, amelyet nagy haszonnal lehetett azonnal továbbadni még akkor is, ha az eladási ár egy részéből a pártok esetleg irodaházat kívánnak vásárolni, de a befolyt összeg fennmaradó része még így is jól jövedelmező vállalkozásokba fektethető. Ha pedig ezeknek a pártoknak nincs is szükségük az értékesített ingatlan helyett másikra, akkor már maga az alapmegállapodás is tisztességtelen volt. Tisztelt képviselőtársaim! Az a törvény, amelyik lehetőséget biztosít tisztességtelen magatartásra következmények nélkül, az a törvény nem jó, azt a törvényt meg kell változtatni. Ezért kell napirendre tűzni és módosítani a pártok működéséről szóló törvényt. Amikor én a magam részéről ellene szavaztam az inkriminált törvényjavaslatnak, a vitában nem szóltam hozzá - ma már belátom, hogy ez hiba volt -, de ezt azért tettem, mert abban bíztam, hogy hasonló értékrendben gondolkodunk. Most azt kell mondanom, megállapítom, hogy nem azonos értékrendben gondolkodunk. Ma két hete a miniszterelnök úr interjút adott a televízióban, és ebben kitért arra, hogy nagy gondot fordít környezete tisztaságára, ahogy ő mondta, még a gyanú árnyéka se vetődjön Kormányára - és nem mondta ki, de feltételezem -, a pártjára is olyan értelemben, hogy jogtalan előnyök megszerzésére használná fel a hatalmi pozíciót. Amióta miniszterelnökünket ismerem, puritán embernek tartom, látható rajta, hogy valóban sok energiát fordít környezete feddhetetlenségére. Ám nem tudok mit kezdeni miniszterelnökünk értékrendjével, ha mindezt hangsúlyozza éppen e székházeladás idején, és a szeme sem rebben az egész ügy kapcsán, egyszerűen eltűri, hogy pártja ilyen ügybe keveredjen. Tisztelt Országgyűlés!