DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lakáspolitikánk irányának bizonytalanságát jelzi, hogy az 1945 utáni közel fél évszázad várhatóan legkevesebb számú lakása épül föl az idei évben. Kedvezőtlen esetben lehet, hogy 20000-nél kevesebb lakást adnak majd át. A lakáspolitikával foglalkozó szakirodalom állásfoglalása egyértelmű.A piacgazdasághoz leginkább a lakások és helyiségek szabad és korlátozásmentes bérlése és bérelhetősége idomul. Ellentmond tehát a piacgazdálkodás elveinek mind a bérleti jogviszonyok létesítésének a kényszere, mind a múltban kényszerrel született lakásbérleti szerződések utólagosan szabályos polgári szerződéssé való átminősítése, mind pedig a szerződésben rögzíthető feltételek olyan aprólékos szabályozása és behatárolása, ami meggátolja a tulajdonosok anyagi érdekeltségének az érvényesülését. A piacgazdasági elvárásokkal szemben világszerte érvényesülnek szociális és álszociális szempontok. Ennek hatására a fejlett országokban is visszaszorulóban van a bérlakások hányada. Csak egyetlenegy példát említek: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságban a század elején a lakásállomány 90%-a még bérlakás volt, ma alig 40%-a. Ezekben az országokban már nem a szabad bérelhetőség, hanem a tulajdonváltás szabadsága biztosítja a munkaerő és a tőke kívánatos allokációját és az országon belüli átrendeződését. (19.30) Sajnos, Magyarországon még nincs hagyománya sem a korlátozásmentes bérelhetőségnek, sem a tehermentes tulajdonváltásnak. Ismeretes például, hogy a korábbi lakásvétel és lakáseladás árkülönbözete személyijövedelemadó-köteles bevétel, azaz az évi 25-30%-os infláció árnövelő hatása miatt erőteljesen kell adóznia az eladónak. Hírek keringenek arról, hogy a lakásvásárlók illetékterheit is emelni kívánják a munkaerő és a tőke szabad áramlását gátolni igyekvő szemléletek. A piacpárti és a piacellenes, azaz az állami direktívákat szem előtt tartó koncepciók patthelyzete idézte elő a most tárgyalt törvényjavaslat módosító indítványainak mintegy másfél évig tartó tárgyalását, illetve a döntések halogatását. A piacpártoló indítványok szándékminimuma volt a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején hatósági erőszakkal magánlakásokba utalt bérlők jogi helyzetének rendezése. Ebben a tárgykörben azért született olyan sok módosító indítvány, mert a kényszerbérbeadások megszüntetésének feltételeire nem tért ki az eredeti törvényjavaslat, holott a piacgazdasági és a szociális szempontok ütközéséből adódó visszás helyzet felszámolását már egy korábban megszületett alkotmánybírósági döntés is igényelte. 10471-es ügyiratszám alatt pontosítottam a még tavaly nyáron 6575/2-es ügyiratszám alatt benyújtott, a kényszerbérletek sorsának alkotmányos módon történő rendezését célzó módosító indítványomat. Mivel a múlt héten az alkotmányügyi bizottság számomra is elfogadható módosító indítványt fogalmazott meg, és ezt az indítványt elfogadták a Kényszerbérbeadók Egyesületének a bizottsági vitán jelen levő képviselői is, a 10471-es számú indítványomat ezennel visszavonom, a 11395-ös számú egyesített jelentés 374. pontjában szereplő, egyelőre ügyiratszám nélkül nyilvántartott bizottsági indítvány javára. Választókerületem, Újpest 40000 lakásának fele az itt élő lakosok tulajdonában áll, a másik fele viszont főbérleti lakás. Nagyon nehéz ilyen adatok ismeretében egy képviselőnek választópolgáraira hivatkozva akár bérlőpártinak, akár tulajdonospártinak lennie. Csak racionális, piacgazdasági megfontolások alapján támogattam az eddigi egyeztető vitákban a tulajdonospárti indítványokat, hiszen nagyon szomorúan kell tapasztalnom, hogy a háromnegyed részben földszintes házakból felépült Újpest családi házainak egyötödét, egyhatodát az idős tulajdonosok ki tudnák adni lakást kereső, családalapításra áhítozó fiataloknak, de a jogbizonytalanság, a tulajdonbiztonság hiánya miatt ezt nem tehetik meg. A nemzeti vagyon pocsékolásának tekintem, hogy a bérbe adható lakrészeket a tulajdonosok nem merik bérbe adni, illetve hogy kezdő keresetű fiatalok milliós beruházásokba kell hogy belefogjanak, vagy nagy adósságokba kell keveredniük. Tudomásul veszem, hogy ma nagyon elterjedt az a vélemény, miszerint elsősorban a bérlőt kell védeni és nem a tulajdonbiztonságot, és ez a szellemiség nyomta rá bélyegét a módosító indítványok feletti szavazásokra. Ennek ismeretében visszavonom az együttes jelentés 57. pontja alatt említett 6571/1-es sorszámú módosító indítványomat. Ebben azt javasoltam, hogy a bérbeadó a bérlővel szemben fönnálló, bérleti jogviszonyból eredő követelései fedezésére legfeljebb hathavi bérleti díjnak megfelelő értékű biztosítékot, azaz letétet követelhessen meg. Ez a biztosítéknyújtás általános a fejlett piacgazdaságokban, s ennek a limitálása lett volna hat hónapra. Természetes, hogy csak a piacgazdasági szempontok kormányzati és helyi önkormányzati érvényre jutása esetén lesz elkerülhetetlen a tulajdonosokat, a bérlakáspiac területén vállalkozókat pártoló jogszabályok majdani megalkotása. Ma még jóvá kell hagynunk a felemás és mégis előrevivő megoldásokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)