DR. HORVÁTH TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről a részletes vitában egy módosító indítványra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, amelyet Böröcz István és Sóvágó László képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be. E módosító indítvány tartalma, illetve célja az úgynevezett kényszerbérletek felszámolása. A kényszerbérletek ügye egy, az 50-es évektől egészen máig húzódó, megoldatlan kérdése a magyar lakásrendszernek. Ez a kényszerbérbeadás voltaképpen a kárpótlási folyamatba sem volt beilleszthető, hiszen a kárpótlás az elvett tulajdonok után állapított meg jóvátételt az egykori tulajdonosok számára, itt pedig a tulajdon megvan, nem kell visszaállítani, csupán arról van szó, hogy a tulajdonosok nem tudnak a szabad rendelkezés elve alapján hozzáférni ehhez a tulajdonhoz, hiszen évtizedekkel ezelőtt hatósági határozattal korlátozták ezt a jogot: bérlőket helyeztek el magánszemélyek lakásában. Mondanom sem kell, hogy manapság, a piacgazdaságra való áttérés időszakában ez a megoldás mind az alkotmányos alapelvekkel, mind pedig a piacgazdaság elveinek széles körű kiterjesztésével alapvetően ellenkezik. Ellenkezik, mivel megfosztja a tulajdonost attól, hogy szabadon gyakorolhassa a tulajdonához fűződő jogokat, korlátozza abban, hogy tulajdonának fenntartásával, működtetésével kapcsolatban megtehesse mindazokat az intézkedéseket, amelyeket egy tulajdonos meg kell hogy tegyen, mert a lakás használatával kapcsolatban olyan alacsony szinten állapították meg a bérlők számára a lakbért, hogy a befolyó lakbér semmiképpen nem fedezi a lakás fenntartását, de még kevésbé a felújítási és a rekonstrukciós költségeket. Ez a lakásbérletekről előterjesztett törvény voltaképpen tartalmaz egy olyan célkitűzést, hogy az eddigi lakásbérlők minél szélesebb körét tulajdonosokká kell tenni azzal, hogy a törvény vételi jogot, mintegy opciót helyez kilátásba a lakásbérlők részére. Éppen ezen elv érvényre juttatása teszi hangsúlyozottan szükségessé, hogy ezeket a jogaikban korlátozott lakástulajdonosokat is abba a helyzetbe hozzuk, mint általában a magántulajdonosok többségét. Benyújtott javaslatunkkal szemben fölvethető, hogy méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozza a kényszerbérletben elhelyezett bérlőket, lakáshasználókat. Úgy gondoljuk azonban, hogy a kényszerbérletek léte önmagában nem kedvez a lakásbérlőknek sem, hiszen a tulajdonosok és a bérlők közötti viszony rendkívül elmérgesedett, sok esetben durva és megoldhatatlan emberi problémák keletkeztek e jogviszonyok alapján. Úgy gondolom, mindkét fél érdekét az szolgálja, hogy törvényes és jogállami megoldás szülessék erre a problémára. A megoldás pedig az lenne, hogy az állam és az önkormányzatok a közös felelősség alapján - hiszen a közös felelősség azt jelenti, hogy korábban az állam, illetve az önkormányzatok elődei, a tanácsok hoztak olyan döntéseket, amelyek hátrányos helyzetbe hoztak tulajdonosokat, magánszemélyeket - az önkormányzatokat olyan elhelyezési kötelezettség terhelné, hogy három év alatt megfelelő lakást ajánljanak fel a lakásbérlők számára. Ezzel párhuzamosan pedig az állami költségvetés arányos és meghatározott költségvetési támogatást nyújtana az önkormányzatok számára ezekért az elhelyezésekért. A lakás felmondása csak az után lenne a tulajdonos számára lehetővé téve, amikor az önkormányzat részéről már konkrétan megtörtént a lakásfelajánlás - így a különböző jogvitáknak is elejét lehetne ezáltal venni. (18.20) Tehát képviselőtársaimtól azt kérem, hogy ezt a közös módosító javaslatot a parlamenti szavazás során támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)