DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 82/1992. XII. 4. számú határozatának megfelelően a Kormány a foglalkoztatásban bekövetkezett változások eredményesebb kezelése érdekében elkészítette és önök elé terjesztette a foglalkoztatáspolitika célkitűzéseiről szóló beszámolóját. Az önök kezében lévő dokumentum új, hiszen összkormányzati szinten jelöli ki a foglalkoztatáspolitikában követendő prioritásokat és irányokat, amelyek annak érdekében szükségesek, hogy pozitív irányú változások induljanak meg a munkaerőpiacon. Tájékoztatom a tisztelt Házat arról is, hogy a foglalkoztatáspolitikában kitűzött célok megvalósítása érdekében munkaterv készült a feladatok, a feladatok végrehajtásáért felelősök és a határidők konkrét megjelölésével, amelyet a Kormány a közelmúltban megtárgyalt és jóváhagyott. A munkaterv a Határozatok Tárának 1993. évi 7. számában május 14-én jelent meg 2008/1993. szám alatt. E munkaterv alapján minden érintett tárca megkezdte a fentebb említett összkormányzati tevékenység körében a reá háruló feladatok végrehajtását. Azt gondolom, hogy mindenki előtt világos, hogy a korábbi szocialista rendszer válsága magából a rendszerből, annak működéséből következett. Ez a foglalkoztatás vonatkozásában úgy jelentkezett, hogy a teljes foglalkoztatás a kapun belüli munkanélküliség, a jelentős termelői támogatások, a nagyméretű távolsági ingázás fenntartása árán valósult meg. Törvényszerű volt, hogy a társadalmi, gazdasági rendszerváltozás a korábbi túlfoglalkoztatást korlátozva munkanélküliséget hozott. Magyarországon a demokratikus politikai átalakulás időszaka egybeesett a gazdaság működési zavarainak nyilvánvalóvá válásával, valamint a kelet-európai piacok összeomlásával. E két tényező eredményeképpen a kormányzatnak egyszerre kell megvalósítania a szociális piacgazdaság intézményeinek kiépítését, valamint az ország gazdasági válságból való kivezetését. A foglalkoztatást befolyásoló munkaerő-keresleti és -kínálati tényezők kedvezőtlen irányba változtak az elmúlt években. A munkaerő-keresletet csökkentő tényezők közül szeretném kiemelni a gazdasági válságterületek miatt a munkaerő-kereslet abszolút nagyságának csökkenését, a gazdasági szerkezet és tulajdonváltás munkaerő-megtakarító hatását, továbbá az állami támogatások leépítése nyomán a gazdálkodás racionalizálásának ugyancsak munkaerő- megtakarító hatását. (9.10) Mindezek és más, de a foglalkoztatottságot zömében negatívan befolyásoló tényezők következtében az elmúlt négy évben több mint 1 millió fővel csökkent a nemzetgazdaság aktív foglalkoztatottjainak száma. A létszámcsökkenés a munkavállalási korú népesség több mint 100000 fős növekedése mellett ment végbe. A munkaerő-kereslet csökkenése rövid idő alatt tömeges munkanélküliség kialakulásához vezetett, míg 1990 végén 80000 fő munkanélkülit regisztráltak, a következő évben a munkanélküliek száma megtöbbszöröződött, az év végére 406000 főre emelkedett, +92 végén 663000 fő, ez év májusában pedig 678000 fő volt a regisztrált munkanélküliek száma. Ez a legutóbbi adat 13%-os munkanélküliségi rátát jelent. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az utóbbi három hónapban a regisztrált munkanélküliek létszámának növekedése megállt, sőt számuk közel 30000 fővel csökkent az 1993. februári csúcsponthoz képest. Ez egy olyan új jelenség, amely az utóbbi 4-5 év tendenciáit, legalább átmenetileg, megfordította. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a munkanélküliek számának elmúlt háromhavi csökkenését nem szabad túlértékelnünk. A pályakezdők munkaerőpiacra történő kilépését, majd a szezonális munkák befejeződését követően, a regisztrált munkanélküliek számának újbóli növekedésével számolunk, azonban a vállalatok megkérdezésén alapuló előrejelzések azt mutatják, hogy az emelkedés már nem lesz nagymértékű. Helyzetünk reális értékeléséhez hozzátartozik, hogy az utóbbi években nemcsak Európában, de más világrészek nemzetgazdaságaiban is jelentős nehézségeket okoz a munkanélküliség növekedése. Az EK országaiban az átlagos munkanélküliségi ráta 9%. A fejlett ipari országok mintegy felében a hosszú idő alatt kialakított és jelenleg már igazán gazdag eszközrendszer ellenére is a munkanélküliek száma továbbra is növekvő tendenciát mutat. A gazdasági változások hatására a foglalkoztatottság alakulásában igen rövid idő alatt következett be fordulat. Példaként említeném Svédországot és Norvégiát, ahol a legutóbbi egy-két évben 1%-ról 10%-ra, illetve 2,5%-ról 6% fölé emelkedett a munkanélküliségi ráta. Egységes statisztikai adatszolgáltatási rendszer hiánya miatt a volt szocialista országokra vonatkozóan nincsenek teljes körű és naprakész adataink. Az 1992. III. negyedévi munkanélküliségi adatok szerint a munkanélküliségi ráta Csehország és Szlovákia területén 5,2%, Lengyelországban 13,6% volt akkor, amikor Magyarországon 11,4% volt a ráta. Az 1992. márciusi adatok szerint Romániában 4,2, Bulgáriában 7,8 abban az időpontban, amikor Magyarországon 8,9% volt a ráta. A társadalmi, gazdasági rendszerváltással, a piacgazdaság kiépülésének elősegítésével az állam nem avatkozik be közvetlenül a gazdasági folyamatokba. A piacon, s ezen belül is a munkaerőpiacon is, alapvetően a gazdasági élet autonóm szereplői, vagyis a munkáltatók és a munkavállalók alakítják a folyamatokat. Be kell látnunk azt, hogy a piacgazdaság elfogadásával, amelynek kialakítását társadalmi konszenzus szentesíti, a munkaerőpiacot is el kell fogadnunk. Ez azt jelenti, hogy a kereslet és a kínálat viszonyai a meghatározók a munkaerő foglalkoztatásában, s ez a piacgazdaságban az erőforrások hatékony felhasználására való törekvés következtében nem jár együtt a teljes foglalkoztatással. Ezzel egyben szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy a munkanélküliség ténye nem lehet a politikai küzdelmek, a politikai akaratok összeütközésének színtere, hiszen e jelenség társadalmilag rendkívüli feszültséget hordoz, hordozhat magában és rendkívül törékeny. Azért sem célszerű politikai kérdésként és eszközként kezelni és felvetni a munkanélküliséget, mert a munkanélküliek ellátásával, az állástalanok munkaerőpiacra történő visszavezetésével a jelenlegi és a következő választások után hivatalba lépő kormányoknak egyaránt szembe kell nézniük. Magyarországon az állami szerepvállalás lényegesen nagyobb mértékű, mint a fejlett piacgazdaságokban. Egyrészt a gazdaság jelentős területeit érintő válság kezelése, a nagy elosztó rendszerek gyors változtathatóságának korlátozott volta, másrészt az állami tulajdon - a privatizáció ellenére is - jelentős részaránya következtében. Az állam szerepe a munkanélküliség kezelésében is nagymértékű. A kormányzat eddig is fontos lépéseket tett a rendkívül gyorsan növekvő munkanélküliség kezelése, a munkaerő-piaci folyamatok kedvező irányú befolyásolása érdekében. A kormányzati foglalkoztatáspolitika számottevő eredményekkel járt. A Kormány - a költségvetés nehéz helyzete ellenére - biztosította azokat a forrásokat, amelyek lehetővé tették, hogy a kormányzati és tárcaprogramok, támogatási rendszerek, az aktív foglalkoztatáspolitika, illetve a munkanélküliek ellátási rendszerének működtetése révén kezelni tudjuk a munkanélküliségből adódó feszültségeket és ezáltal megőrizzük a társadalmi békét. Természetesen a kormányzat gazdaság- s ezen belül foglalkoztatáspolitikájában az elmúlt években hangsúlyváltásra is sor került. Kezdetben a magas infláció letörése, a gazdaság stabilizálása, a kereskedelmi kapcsolatok átrendezése, illetve a tulajdonváltás volt a gazdaságpolitika előterében. Mára a foglalkoztatás elősegítése, a gazdaság élénkítése került a prioritások élére, s ez a programokban - a lehetőségek függvényében - meg is jelenik. A jelentős állami szerepvállalás ellenére tudatosítanunk kell azonban, hogy a piacgazdaságban teljes foglalkoztatottság nem feltétlenül létezik. A Kormány célja a szociális piacgazdaság kiépítése. Ennek értelmében a piaci viszonyok kialakulását elősegítő intézkedések prioritásával párhuzamosan, az állam a társadalmi összefogásra is építve, gondoskodni kíván azokról, akik a változások következté- ben maguk és családjuk megélhetését nem képesek biztosítani. A kormányzati politikán belül a foglalkoztatáspolitika mint sajátos részpolitika legfontosabb teendője a kezdeti időszakban egyrészt a gyorsan növekvő és tömegessé váló munkanélküliség kezelése volt, másrészt ezzel egyidejűleg és párhuzamosan a megfelelő munkaerő-piaci jogi és intézményrendszer kialakítása és működtetése volt, amely időben egy lényegesen hosszabb távú feladat. Megjegyzem azonban, hogy már a kezdeti időszakban arra törekedtünk, hogy a foglalkoztatáspolitika jogi, intézményi működési rendszerét úgy alakítsuk ki, hogy megteremtődjenek azok az alapok, amelyek távlatilag is helytállónak bizonyulhatnak. A másik oldalról igen jelentős nyomás nehezedett a kormányzatra, hiszen a munkanélküliek száma igen gyorsan nőtt és hetek alatt meg kellett teremteni a biztonságos munkanélküli-ellátási rendszer feltételeit. Úgy vélem, hogy e feladatunkat maradéktalanul elláttuk, mivel az ellátó rendszerbe minden arra jogosult munkanélkülit be tudtunk vonni. A foglalkoztatáspolitika főbb irányai az önök által 1991-ben elfogadott foglalkoztatási törvényben kerültek megfogalmazásra. E törvénnyel a kelet- közép-európai országok közül elsőként hoztunk létre a törvényi szabályozás szintjén is egy korszerű, a fejlettebb országokban már korábban meghonosodott foglalkoztatáspolitikai eszközrendszert. A törvény új korszakot nyitott a foglalkoztatáspolitikában, amelyet az alábbi komoly változásokkal szeretnék alátámasztani: 1. A törvény egyik legfontosabb eredménye, hogy létrehozta a foglalkoztatási és képzési érdekegyeztetés rendszerét. Megalakult a munkavállalók, a munkaadók és a Kormány képviselőiből álló munkaerő-piaci bizottság, valamint az Országos Képzési Tanács. Az érdekegyeztetés helyi fórumai a megyékben, illetve a fővárosban működő munkaügyi tanácsok, amelyekben az önkormányzatok mellett a helyi munkáltatók és munkavállalók képviselői is jelen vannak. 2. A törvény egységes munkanélkülijáradék-rendszert hívott életre, amely minden jogosult számára alanyi jogon biztosítja a munkanélküliség esetén adható ellátást. (9.20) Tudatos volt az is, hogy kezdetben a társadalmi sokkhatás elkerülése érdekében a munkanélküli-ellátásokat az ország teherbíró képességét feszítően méreteztük. 1991-ben az ellátási időszak maximális hossza két év volt, a későbbiekben az ellátás csökkentésére az anyagi lehetőségek korlátozottsága, illetőleg a munkanélküliség jelenségének társadalmi kezelhetőségével párhuzamosan csökkent. 3. Létrejött a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer működéséért felelős munkaerő-piaci intézményrendszer országosan egységes hálózata. Jelenleg a 20 megyei munkaügyi központban és a hozzájuk tartozó összesen 192 kirendeltségen összesen 4200 fő dolgozik. A munkaerő-piaci hálózat mérete, tagoltsága, földrajzi kiterjedése miatt az egyik legjelentősebb államigazgatási szervezetté vált az országban. A munkaerő-piaci szervezeten belül új intézményrendszer, a munkaerő-piaci orientáltságú regionális képzési hálózat kialakítása kezdődött meg 1991-ben. A kialakuló intézmények intenzív, a képzésbe kerülők előzetes felkészültségéhez igazodó, rugalmas képzési formákat kívánnak biztosítani. A törvény rendszerbe foglalta továbbá a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeit, amelyek köre és választéka a korábbihoz képest lényegesen bővült, például a részmunkaidős foglalkoztatás támogatásával, a vállalkozóvá válás elősegítésével. A foglalkoztatáspolitika finanszírozására két elkülönített állami pénzalap szolgál: a foglalkoztatási alap és a munkanélküliek szolidaritási alapja. A foglalkoztatási alap privatizációs bevételekből és költségvetési támogatásból, a szolidaritási alap pedig a munkáltatók és a munkavállalók befizetéseiből, valamint jelentős állami támogatásból képződik, forrásozódik. A foglalkoztatási alap felhasználásáról a kormányzat a munkaadók és a munkavállalók szervezeteinek képviselőiből álló munkaerő-piaci bizottsággal dönt. Az alap szabadon felosztható részének jelentős hányada, az idén 80%-a a területileg differenciált munkaerő-piaci helyzetet figyelembe véve decentralizálásra kerül a megyékhez. A pénzeszközök megyei felhasználásának irányait és arányait az adott megye önkormányzatai, továbbá munkaadók és munkavállalók helyi szervezeteinek képviselőiből álló munkaügyi tanácsok határozzák meg. 1992-ben a foglalkoztatási alapból, zömmel az aktív eszközök alkalmazásának fedezetére 13 milliárd forint került kifizetésre, ebből 5,6 milliárd forint az alap decentralizált részéből. A megyei munkaügyi tanácsok által irányított, decentralizált eszközfelhasználás kiegészült a részben vagy egészben központi finanszírozású foglalkoztatási és képzési programokkal. A programok az egyes, foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetben lévő csoportok munkaerő-piaci beilleszkedését segítik. Ugyancsak központi program keretében támogattuk a foglalkoztatási célú alapítványokat. A foglalkoztatáspolitika új eszköze a foglalkoztatási társaságok létrehozása. E társaságok alapvető célja, hogy átmeneti jelleggel, de szervezett formában biztosítsanak foglalkoztatási és továbbképzési lehetőségeket az érintett dolgozók számára, megakadályozva ezzel az adott térségben a munkanélküliség lökésszerű növekedését, és az ebből következő társadalompolitikai feszültségek éleződését. A kialakult eszköz- és intézményrendszer nagy eredménye, hogy rendkívül dinamikusan növekvő munkanélküliség ellenére az arra jogosult több mint félmillió ember ellátását megoldja. Emellett +91-ben 100000, +92-ben pedig 150000 ember munkaerő-piaci helyzetét tudtuk javítani a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeivel. Ha azt vizsgáljuk, hogy Magyarország, illetve a többi volt szocialista ország az OECD-országokhoz viszonyítva mennyit költ foglalkoztatáspolitikára, akkor megállapíthatjuk, hogy országunk az OECD-országok sorába illeszkedik, foglalkoztatáspolitikai kiadásaink ugyanis az OECD-országok között is a relatíve magasak közé sorolhatók, míg a többi kelet-európai ország fajlagos kiadásai elmaradtak az előbb említett OECD-normáktól. A foglalkoztatáspolitika azonban csak az egész gazdaságpolitikával együtt, azt kiegészítve, és azzal összhangban tudja hatását eredményesen kifejteni. A Kormány foglalkoztatási hatású gazdaság- és társadalompolitikai tevékenységei között fontos szerepe van az exporttámogatási, a befektetésösztönzési, a vállalkozásélénkítési rendszerek, a reorganizációs program működtetésének, az ipari válságkezelő program kidolgozásának, az oktatási, képzési, illetve a szociális ellátó rendszerek, az elkülönített állami pénzalapok működésének is. A szűkebben vett foglalkoztatáspolitika aktív és passzív eszközrendszerét az állami költségvetés az elmúlt évben 48 milliárd forinttal, ebben az évben mintegy 70 milliárd forinttal támogatja. Ezenfelül az államháztartás további foglalkoztatási hatású támogatásokat is nyújt mintegy 35 milliárd forint összegben. A foglalkoztatási szint mérséklődésének fékezését segítik olyan egyéb eszközök, mint a fogyasztói ártámogatások és a termelői támogatások. (9.30) Mindezeket összevetve mintegy 53 milliárd forintot tesz ki az elkülönített állami alapokban lévő központi forrás, és közel 80 milliárd forintnyi fogyasztói és termelői támogatás segíti a foglalkoztatás elősegítését. A kormányzati erőfeszítések mellett igazi megoldást a gazdaság fellendülése, s ezen belül a vállalkozások megerősödése jelenthet. Miközben a nagy cégek sokasága a dolgozók elbocsátására kényszerül, a kis- és középvállalkozói szektor növekedése hosszabb távon munkahelyteremtő és munkahelymegőrző hatású lehet. Ezért különösen fontosnak ítélem, hogy a kormányzat olyan környezetet és feltételeket kell, hogy létrehozzon, amelyben a kis- és középvállalkozások kialakulhatnak és megerősödhetnek. A vállalkozások támogatása érdekében ma már sok bel- és külföldi hitelforrás áll a kisvállalkozók rendelkezésére. Ezek között külön is megemlítem a Start-hitelt, az Egzisztenciahitelt, a világbanki és egyéb úgynevezett országhiteleket. A vállalkozási lehetőségek bővítése érdekében a pénz- és tőkepiacon megtörténtek az első lépések a garanciavállalási intézményrendszer létrehozására. A Hitelgarancia Rt. létrehozásával és működésével, amelyben igen jelentős az állami szerepvállalás, lényegesen javulhat a vállalkozók munkaerő-megtartó képessége, mivel a jelenleginél jelentősebb hitelhez juthatnak. A vállalkozások fejlődését segíti a vállalkozói képzés kereteinek szélesítése. Fontosnak tartom, hogy az iskolarendszerű képzés keretében a köz- és felsőoktatás valamennyi intézménytípusában megismerkedjenek a tanulók, a hallgatók vállalkozói ismeretekkel, és lehetőségük legyen a vállalkozói készségek és képességek kialakítására és fejlesztésére. Az elmúlt időszakban a munkavégzésre vonatkozóan új szabályozás jött létre mind a versenyszférára, mind a költségvetési, illetve államigazgatási szférára. Elkészült és az Országgyűlés előtt van - egyéb alaptörvényeinken kívül - a szakképzésre, valamint a munkavédelemre vonatkozó törvény is, amelyek szintén hozzájárulnak az egyes gazdasági szereplők munkavilágával kapcsolatos magatartásának meghatározásához. Elnök úr! Tisztelt Ház! Most az előttünk álló rövid távú feladatokról szeretnék szólni, kiemelve ezek közül a leglényegesebbeket. Az önök előtt lévő beszámoló megítélésem szerint ezeket is részletesen és konkrétan tárgyalja és tartalmazza. Olyan intézkedéseket tartunk szükségesnek, amelyek jelen körülmények között is növelik a munkaerő-keresletet, csökkentik a munkaerő-kínálatot, ezáltal hozzájárulnak a munkahelyek megőrzéséhez, illetve új munkahelyek teremtéséhez. Ezek sorában mindenképpen szólnom kell az infrastruktúra fejlesztéséről. Az infrastruktúra fejlesztése közvetlenül és közvetve egyaránt foglalkoztatásbővítő hatású. Az infrastruktúrafejlesztésekben az állami szerepvállalás növelése, az infrastruktúra gazdaságpolitikai szerepének előtérbe helyezése egyrészt közvetlenül a beruházásokon és a háttériparágban dolgozókkal bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket, másrészt közvetve is hat a munkaerő-piaci helyzet javítására azáltal, hogy lehetővé teszi a háttéripari bázisok és a beszállító kapcsolatok erősítését. Megteremti továbbá a feltételeit a gazdaság növekedésének a jelenleg elmaradott területeken is. Ez különösen fontos abból a szempontból, ha végiggondoljuk a munkanélküliség területi megoszlását Magyarországon. Az infrastruktúrafejlesztés gyorsításának jelentős azonban a forrásigénye. Ennek kielégítését elsősorban koncessziós formában, másrészt a rendelkezésre álló alapok, források koordinálásával kívánjuk elősegíteni. A foglalkoztatási lehetőségek bővítése érdekében kiemelt fontosságúnak tartjuk a vállalkozások élénkítését, a hitelekhez való hozzájutás megkönnyítését, a külföldi tőke beáramlásának ösztönzését. Ezt szeretné a Kormány elősegíteni a kamatok csökkentésével, a pénz- és tőkepiac fejlesztésével, a garanciavállalási rendszer továbbépítésével, a vidéki bankhálózat kialakításával és a hitelkonszolidációs intézményével is. A belső piac élénkítésében, a vállalkozási környezet fejlesztésében jelentős szerepe van az exportteljesítmény alakulásának is. Ezért a Kormány minden lehetséges piackonform eszközzel támogatja az export növelését. A munkahelyek védelmével, megtartásával öszszefüggésben kiemelt feladatnak tartjuk, hogy a privatizáció során fokozottabban kerüljenek mérlegelésre a foglalkoztatással kapcsolatos kötelezettségek. Ugyancsak hozzájárulnak a munkahelyek megőrzéséhez a hazai termelés védelme, a piacvédelem érdekében meghozott és javasolt intézkedések. A Kormány szükségesnek tartja az életképessé tehető, jelentős beszállítói kapcsolatokkal rendelkező gazdasági szervezetek reorganizációját, a tehermentesítésben, illetve a tehervállalásban nyújtott állami támogatást. A társadalompolitikai intézkedések között külön is fontosnak tartom az oktatási, képzési rendszer fejlesztését. Az iskoláztatás idejének meghosszabbítása csökkenti a munkaerő-kínálatot, ugyanakkor preventív megoldást jelenthet a várhatóan munkanélkülivé váló pályakezdők számára. A foglalkoztatás elősegítésében - kiemelten a helyi foglalkoztatáspolitika alakításában - igen fontos szerepe van az önkormányzatoknak. Az önkormányzatok különösen a helyi gazdaság fejlesztésében, a vállalkozások létrejöttének ösztönzésében tehetnek rendkívül sokat. Ezek mellett szintén az önkormányzatok jelentősen közre tudnak hatni és működni a munkanélküliek közhasznú munkavégzésének szervezésében. Feltétlenül indokoltnak tartom, hogy az önkormányzatok még nagyobb energiát fordítsanak e feladatok ellátására. Az elkövetkezendő időszakban a szűkebb értelemben vett foglalkoztatáspolitikában azoknak a feladatoknak a megvalósítására helyezzük a hangsúlyt, amelyek 1. az eszközök tartalmának változásával, azok működésének hatásfokát javítják; 2. elősegítik a munkaerőpiacon hátrányos rétegek és ezen belül is kiemelten a tartósan munkanélküliek, illetve az ellátási időt már kiemerített állástalanok elhelyezkedését; 3. támogatják a munkaerő-piaci szereplők, illetve a társadalmi partnerek, önkormányzatok erőfeszítéseit, együttműködését, elősegítik a munkanélküliek álláskeresésben, elhelyezkedésben való aktív közreműködését; 4. fejlesztik és bővítik a munkaerő-piaci szolgáltatások körét és hatásfokát; 5. korlátozzák a válsághelyzetek elmélyülését. A foglalkoztatáspolitika továbbfejlesztését és az ehhez tartozó feladatok meghatározását több tényező teszi szükségessé. Ilyen többek között az, hogy jelentősen megváltozott a munkanélküliek összetétele. Amíg korábban jórészt iskolázatlan tömegek alkották a munkanélküliek zömét vagy kizárólagosságát, addig látnunk kell, hogy az utóbbi időben változás történt és a magasabb iskolázottsági szinttel rendelkezőket is érinti a munkanélküliség. Bár kétségtelen tény, hogy jelen pillanatban az összmunkanélkülieknek a 40%-a nyolc általános vagy attól alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik, amiből okszerűen vonhatunk következtetést a munkaerők képzettségére, kvalifikáltságára, illetve ezzel összefüggésben a munkanélküliségre. A regisztrált munkanélküliek közül különösen a hosszabb ideje elhelyezkedni nem tudók csoportja kerül veszélyhelyzetbe. Ezek a munkanélküliek nem csupán a munkatapasztalatokat, a megszerzett ismereteket és készségeket veszítik el, hanem egzisztenciálisan és pszichésen is leépülhetnek. A számukra összeállított program főbb elemei: 1. Közhasznú munkavégzés képzéssel összekapcsolva. 2. Álláskereső klubok tevékenységébe való bevonás, amely lehetőséget ad az álláskereső technikák elsajátítására. 3. Célzott álláskeresés. 4. Alapítványtámogatási programok. (9.40) Súlyos helyzetben van a fentieken túl azon munkanélküliek egy része is, akik teljes mértékben igénybe vették a munkanélküli-ellátást, és nem sikerült elhelyezkedniük. A munkanélkülijáradék-rendszerből kiesők közül a szociálisan rászorulók számára az év elején elfogadott szociális törvény jövedelempótló támogatás igénybevételét teszi lehetővé. A támogatás meghatározott feltételekhez kötött, és a regisztrált munkanélküli jövedelmét a mindenkori öregségi nyugdíj 80%-áig egészíti ki. Külön problémát jelent a jövedelempótló támogatásban nem részesülő, a járadékrendszerből kikerültek közül azoknak a munkanélkülieknek a köre, akik nem tartják a kapcsolatot a munkaközvetítő irodákkal. További támogatásuk csak abban az esetben biztosított, ha visszakerülnek a regisztrálási rendszerbe. A számukra kidolgozott program főbb elemei: 1. Megfigyelési rendszer kialakítása sorsuk nyomon követésére. 2. Támogatási rendszer kidolgozása újbóli munkába állításukra. Erre elsősorban a nonprofit szférában nyílhat lehetőség, ahol bér- vagy járulékátvállalással ösztönözzük foglalkoztatásukat. Ugyancsak külön kérdéskört és problémát jelent a csökkent, megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztatása, amely szintén külön támogatást igényel, ezért számukra 1. speciális képzési programokat indítunk; 2. támogatjuk azokat a helyi programokat, amelyek újraelhelyezkedésüket biztosítják. A munkaerő-piaci szolgáltatások fejlesztése során, a munkaerő-piaci hálózat állásfeltáró tevékenységének javítása mellett, kiemelt hangsúlyt fektetünk a munkanélküliek önálló, aktív álláskeresésének ösztönzésére is. Változatlanul folytatjuk és erősítjük a munkaerő-piaci hálózatban az ellenőrző tevékenységet. Szigorúbban ellenőrizzük az aktív foglalkoztatási támogatás felhasználását, kialakítjuk a feketemunka-végzés feltárásának és szankcionálásának rendszerét. A gazdasági recesszió az egyes területeket, régiókat eltérően érinti. Különösen ott alakult ki súlyos helyzet, ahol az általános elmaradottságból és az ipar leépüléséből adódóan halmozottan jelentek meg a fentebb említett feszültségek. A Kormány eddigi tevékenysége során számos intézkedést tett a válsághelyzetek enyhítése érdekében - például területfejlesztési, mezőgazdasági támogatások, szociális válságprogramok, foglalkoztatási társaságok szervezése, válságövezetekre szóló komplex kormányprogramok. A Kormány változatlanul indokoltnak tartja, hogy azokban a térségekben, ahol komoly foglalkoztatási feszültségek jelentkeznek, a válsághelyzet elmélyülésének megakadályozása érdekében támogatást nyújtson. Emellett azonban az is célunk, hogy a válságtérségek belső energiáinak hasznosulását elősegítsük. Ezek sorában főként a regionális fejlesztési tanácsok, a regionális fejlesztési ügynökségek létrehozásának, regionális bankok, ipari fejlesztési, illetve innovációs parkok, vállalkozási tanácsadó irodák kialakulásának elősegítésére gondolunk. A foglalkoztatási alap központi részéből 1993-ban kistérségi komplex fejlesztési programok foglalkoztatási célú tevékenységének finanszírozására 400 millió forintot különítettünk el. Az ózdi térség foglalkoztatási feszültségeinek csökkentésére, munkahely-teremtési programok támogatására 200 millió forintot kívánunk fordítani. Engedjék meg, hogy végezetül részletesebben szóljak a pályakezdő fiatalok munkanélküliségéről. A munkanélküliség növekedésével sajnos elkerülhetetlenül növekszik a munkanélküli fiatalok száma is. A nemzetközi tapasztalatok e kérdés vonatkozásában azt mutatják, hogy a gazdaság zavartalan fejlődési szakaszaiban is gyakori, hogy a fiatalokat jobban sújtja a munkanélküliség, mint az idősebbeket. Ez a törvényszerűség még erőteljesebben érvényesül a gazdasági válságok esetén és időszakában. Az ifjúsági korosztályhoz tartozók közül a munkanélküliség leginkább azokat a rétegeket veszélyezteti, akiknek tudásszintje alacsony, nem vesznek részt az iskolarendszerű szakképzésben. Érintettek a szakképzettséggel nem rendelkező, érettségizett fiatalok is. A gazdaságban végbemenő szerkezeti átalakulás a foglalkoztatási és szakmaszerkezet változását is maga után vonja. Az iskolarendszerű oktatás ezt még nem tudta azonos ütemben követni, ezért veszélyben vannak azok a fiatalok is, akik nem a keresletnek megfelelő szakmában szereztek képzettséget. Ezért is tartom kiemelten fontosnak az oktatási, képzési rendszer fejlesztését, a foglalkoztatási eszközök közül pedig az egyik legjelentősebbnek az átképzés szerepét. Az ifjúsági munkanélküliség kezelésének foglalkoztatáspolitikai eszközeit a foglalkoztatásról szóló 1991. évi IV. törvény rögzíti. Ezeket röviden a következőkben kívánom kiemelni. A törvény kötelezővé teszi - 14. �-ának (2) bekezdésében - a munkaügyi központ által felajánlott vagy elfogadott képzésnek támogatását azon 18. életévét be nem töltött fiatal munkanélküliek esetében, akik az általános iskolát három évnél nem régebben fejezték be vagy hagyták abba, dolgozók iskolájába nem járnak; illetve akik egy évnél nem régebben hagyták abba a középiskolai tanulmányaikat. A törvény 16. �-a arról rendelkezik, hogy a legalább három hónapja munkanélküli pályakezdő tartós foglalkoztatása esetén a munkáltató kérheti a kifizetendő munkabér vagy az azt terhelő járulékok, illetőleg ezek együttes, de legfeljebb 50%-áig terjedő átvállalását, legfeljebb egyéves időtartamra. A törvény bevezette továbbá a pályakezdők munkanélküli-segélyét, amely a mindenkori minimális bér 75%-ának maximum hat hónapig tartó folyósítását jelenti - szabályozza a 32. �. Ez a támogatás egyben érdekeltté is teszi a fiatal munkanélkülieket abban, hogy felkeressék a munkaügyi központokat, illetve kirendeltségeket és regisztráltassák magukat. A fenti eszközök kifejezetten a fiatal munkanélküliek, pályakezdők munkanélküli-ellátását, illetve foglalkoztatásának elősegítését célozzák, de természetesen a törvényben biztosított többi aktív eszköz - mint munkahelyteremtés, átképzés, közhasznú munkavégzés, foglalkoztatási, illetve képzési célú alapítványok programjainak támogatása - is segíti elhelyezkedésüket, illetve foglalkoztatásukat. A megyei munkaügyi központoknál a decentralizált alapokból finanszírozott eszközök mellett a megyei programok kiegészítését célzó központi átképzési és foglalkoztatási programok is segítik a fiatalokat. E programok keretében elsősorban a szakképzettséggel nem rendelkezők számára a szakmai ismeretek megszerzése, a nyelvi képzés, a munkaerő-piaci tréningek, valamint az alacsony iskolázottságúak felzárkóztatásának elősegítése válik lehetővé az említett központi támogatásokkal. A demográfiai hullám következtében az elmúlt négy évben több mint 100000 fővel növekedett a munkaképes korú népesség. 1992-ben mintegy 170000 pályakezdő lépett a munkaerőpiacra. A munkanélküli pályakezdők száma a nyár derekán ugrott meg drasztikusan: ekkor a munkaügyi központok három hónap alatt több mint 28000 fős növekedést regisztráltak. Ez év végéig a regisztrált munkanélküliek száma - pályakezdők vonatkozásában - 55000 főre emelkedett, majd ez év májusáig fokozatosan 50000 főre csökkent vissza. 1993-ban a tavalyinál is több: 176000 fő pályakezdő lép a munkaerőpiacra. Várható tehát, hogy ismét jelentékeny lesz a munkaközvetítő irodáknál jelentkező, állást kereső pályakezdők száma, ezért a fiatalok elhelyezkedési esélyeinek javítása érdekében központi cselekvési programot dolgoztunk ki, és megindítottuk az "Adj esélyt!" programot. Ennek keretében ez évtől kezdve nagyobb súlyt fektetünk a fiatalok tájékoztatására, hogy megismerhessék elhelyezkedési és támogatási lehetőségeiket; tájékoztatási kampányt szervezünk a munkaadók számára is a pályakezdő fiatalok helyzetének javítását elősegítő foglalkoztatáspolitikai eszközökről, például a közép- és felsőfokú pályakezdőket alkalmazók számára nyújtható bértámogatásról. A munkaerő-piaci központok és a regionális munkaerő-fejlesztő, -képző központok munkaerő-piaci és vállalkozófejlesztési tréninget szerveznek fiatalok számára; a munkaerő-piaci központok az önkormányzatok bevonásával bővítik a közhasznú munkavégzés lehetőségeit olyan területekkel, amelyeken kifejezetten érettségizett fiatalok foglalkoztathatók. (9.50) Tisztelt elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, expozém befejezéseképpen szeretném újból felhívni az önök figyelmét arra, hogy a Kormány a foglalkoztatáspolitikai tevékenységéről szóló beszámoló Országgyűléshez történő benyújtása óta jóváhagyta a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések végrehajtásának rövid távú munkatervét, amely a foglalkoztatáspolitika közeljövőben megvalósítandó legfontosabb összkormányzati feladatait jelöli meg. Megkezdtük a feladatok végrehajtását, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a munkanélküliség mérsékléséhez és így az utóbbi hónapok csökkenő munkanélküli létszáma a kormányzat erőfeszítéseinek következtében reményeink szerint tovább csökkenhet. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)