VÁRKONYI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1992. második félévtől mért adatok szerint a pályakezdő munkanélküli fiatalok száma ugrásszerűen megemelkedett. Az átlag 22-25000 főről 54-56000 főre növekedett. Az 1993. január-februári felmérések ugyanennyi pályakezdő munkanélküli fiatalt regisztráltak. Tekintettel arra, hogy az idei évben hagyja el az oktatási intézményrendszert a demográfiai hullám csúcsa, s a munkahelyek száma sem növekszik jelentős mértékben, az 1993. év a pályakezdők szempontjából kritikusnak tekinthető. Az Országos Munkaügyi Központ jelentése szerint 1993 januárjában több mint 55000, februárban pedig 56000, iskolából kikerült fiatal volt a regisztrált munkanélküliek között, és ez az összes munkanélkülinek 8, illetve 7,9%-át jelentette. A munkanélküli pályakezdők több mint 95%-a a középfokú iskolai végzettségűek köréből kerül ki. 57%-uk szakmunkás- vagy szakiskolai bizonyítvánnyal, 23%-uk szakközépiskolai vagy technikusi bizonyítvánnyal és 20%-uk gimnáziumi érettségivel keresett munkát. Ha a munkanélküliség adatait vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a munkanélküli-ellátásban részesülők létszámán belül a diplomások aránya 2,5-3% között változik. Nálunk is érvényes tehát az a nemzetközileg is közismert megállapítás, hogy a diploma igen jól véd a munkanélküliség ellen. Azonban itt is tapasztalható szóródás; például egyes agrárfőiskolai végzettségűek esetében vagy műszaki, mérnöki diplomások, illetve egyes humán, tehát bölcsész végzettségűek esetében. Ezt felismerve a Munkaügyi Minisztérium cselekvési programot dolgozott ki a pályakezdő fiatalok munkanélküliségének 1993. évi csökkentésére, amelyet megtárgyalt és elfogadott a munkanélküliség hatékonyabb kezelése érdekében - mint miniszter urak is említették - a tárcaközi bizottság, valamint az Országos Képzési Tanács. Az átfogó program főbb elemei a következők: Széles körű információ biztosítása a különböző oktatási intézményekből kikerülő fiatalok számára. Ez kiterjed a továbbtanulási, az elhelyezkedési, az átképzési, a munkanélküli ellátási, valamint az aktív foglalkoztatási eszközök nyújtotta lehetőségek bemutatására; pályaorientációs, álláskeresést elősegítő tanfolyamok, vállalkozásfejlesztési tréningek szervezése; közhasznú munkavégzés lehetőségeinek bővítése, különös tekintettel szociális, kulturális, egészségügyi, településfejlesztési, közúthálózati, környezetvédelmi feladatokra; az Országos Foglalkoztatási Alapítvány és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány közreműködésével speciális programok a fiatalok vállalkozásának és foglalkoztatásának támogatására; az Országos Képzési Tanács által kiírt pályázatoknál prioritást élveznek azok a szervezetek, amelyek szakmai képzést biztosítanak pályakezdőknek vagy vállalkozás indításában segítik őket, valamint elhelyezkedésüket is előmozdítják; az iskolarendszer bővítésével csökkenti a munkaerőpiacra lépő fiatalok számát; új munkalehetőségek feltárása, átképzési kapacitások bővítése, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok számára speciális szakiskolai programok kidolgozása; pályakezdő munkanélküli fiatalok foglalkoztatását elősegítő programok meghirdetése a foglalkoztatási alap terhére. A program - mint hallottuk miniszter uraktól - végrehajtása kormányzati szinten folyik. Itt szeretnék utalni arra, hogy a Ház előtt van mind a közoktatási, mind a szakképzési törvény, de az idő rövidsége miatt erre csak utalni szeretnék, amely szintén ezt segíti elő. (10.10) Tisztelt Ház! A Kormány foglalkoztatáspolitikai tevékenységéről, valamint célkitűzéseiről szóló beszámoló fontos feladatként jelöli meg az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságának növelését. Jelen beszámolóban ezen eszközök közül a munkanélküliek legnagyobb létszámát - mint ahogy utaltam rá az előbb - a több mint 56-58 000 főt érintő és 3,1 milliárd forint költségráfordítást igénylő munkaerő-piaci képzéssel kívánok részletesebben foglalkozni. Mindez szorosan összefügg a szakképzési rendszer megújításával, amelyről éppen - mint utaltam rá - a napokban folyt az általános vita. Tisztelt képviselőtársaim! Ismert, hogy a szociális piacgazdaság kialakulása a munkaerő szakképzésével szemben alapvetően új követelményeket fogalmaz meg. Előtérbe került a szakmai tudás, a vállalkozókészség és a szélesebb körű alkalmazkodó lehetőség. A tulajdonviszonyok átalakulásából, a kis és a közepes méretű vállalkozások gyors elterjedéséből és a piacváltásból fakadó minőségi követelményeknek a szakképzési rendszer csak úgy képes eleget tenni, ha közvetlenül figyelembe veszi a gazdaság igényeit. Ezért stratégiai törekvés, hogy az iskolarendszerű képzésnek - éppen a fiatalok hosszabb távú érdekei miatt - széles alapú, szakmacsoportos képzést kell biztosítani. Vagyis olyan rugalmas képzési formákat kell előnyben részesíteni, amelyek lehetővé teszik az egyén képességeinek, szükségleteinek megfelelő szakképzettség megszerzését, és esélyt nyújtanak a munkába állásra. Ehhez a mainál jóval racionálisabb, a későbbi specializációt nem korlátozó, a többszöri átképzést is lehetővé tevő szakmastruktúra kialakítása és a munkaerő-piaci átképzés intézményrendszerének kiépítése és hatékony működtetése indokolt. Tisztelt Ház! Mivel az átképzésekkel kapcsolatos vélekedések számos negatív elemet is tartalmaznak - meg kell, hogy valljam, a saját frakciónkon belül is -, ezért indokoltnak tartom kiemelni a munkaerő-piaci képzések további feltételeinek korszerűsítését. A beszámoló, nagyon helyesen, fontos feladatként jelöli meg a munkaerő- piaci képzések feltételeinek korszerűsítését. Ezt indokolja az, hogy nem alakult ki a munkanélküliek képzését költséghatékonyan, megfelelő színvonalon végző intézményhálózat. Az ifjúsági képzés gyakorlati háttere ugyanis gyakran korszerűtlen, többségében nagyüzemi igényekre épül. Jelzi ezt, hogy a tavalyi félszázezres ifjúsági munkanélküliségen belül a legnagyobb arányt a szakmunkásképző iskolákban végzettek tették ki. Az iskolák többnyire csak töredék kapacitásaikkal, időben és szakmailag is kisebb rugalmassággal, általában hagyományos képzési irányokban és területileg is nagyon differenciált mértékben tudnak részt venni az átképzésben. Éppen ezért figyelemreméltó kormányzati fejlesztés az átképző központok létrehozása, amelyek már meglévő intézmények - és erre szeretném tenni a hangsúlyt - átalakításával jönnek létre a jövőben. Ezen intézmények - jelenleg csupán hatról beszélhetünk - alapjául szolgáló ingatlanokat az önkormányzatok adták. Az 1990 októberében elsőként átadott Észak-Magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztés Átképző Központ, ismertebb nevén ÉRÁK, alig több, mint másfél éves múltra tekinthet vissza, ugyanakkor működésének tapasztalatai rendkívül kedvezők. A központot eddig mintegy 21000 fő kereste fel s vette igénybe szolgáltatásait.