KIRÁLY B. IZABELLA (független): A magyar-ukrán alapszerződés vitájában s a június 4-i beszédemben egy egészen új, aktív és offenzív külpolitikai stratégiát vázoltam fel. (Közbeszólások a FIDESZ padsoraiból: Óh!) De ez a vita, a magyar-ukrán alapszerződés vitája, arra is ráirányította a figyelmet, hogy itt nálunk működik a nagykoalíció, és egészen más már a politikai helyzet, mint amit +90-ben el tudtunk képzelni. Mindannyian látjuk, hogy lejárt az ideje a nosztalgiázásnak, koszorúzásnak, de az igazságok kemény kimondásának is. Nem az a kérdés már, hogy Für Lajos, Csurka István megy-e vagy marad, de az se kérdés, hogy a Kormány megy-e vagy marad. Az a kérdés, hogy a paktumos Alkotmányba bebetonozott rendszer megy-e vagy marad. 1989-ben, 1990-ben a háromszögletű kerekasztalnál kényszermegállapodások születtek, amelyek olyanná tették ezt a rendszerváltozást, mint a progresszív ízületi gyulladás, hogy csak nyomorodunk, egyre nyomorodunk bele. Ha nem akarunk 1994-ben is ilyen paktumokkal menni a választásoknak, akkor csak egyetlen lehetőségünk van: egy népszavazásnak kell elsöpörnie a valódi magyar rendszerváltozás legfőbb akadályait, legyen az akár a most hatályos Alkotmány. Azért kell a néphez fordulni, mert ettől a Parlamenttől, melyben tökéletesen működik a nagykoalíció, s megszavaz nemzetérdek ellen kétharmados törvényeket is, ettől a Parlamenttől nem várható el az alkotmánymódosítás. A néppel kell egyeztetni. A népi szavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 7. �-a azt mondja: "Az Alkotmány elfogadásáról, megerősítéséről népszavazás útján kell dönteni." Alkotmánybíróságunk a Létminimum Alatt Élők Társasága által kezdeményezett népszavazást azzal torpedózta meg, hogy a népszavazásról szóló törvény nincs összhangban az Alkotmánnyal, így mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség jött létre. Felhívta a Parlamentet, hogy ez év december 31-ig hozza összhangba a két törvényt. Természetesen az Alkotmánybíróság úgy gondolja, hogy a sztálinista alkotmányon alapuló paktumos alkotmány maradjon meg, s a XVII. törvény 7. �-a maradjon el. Mivel a népszavazásról szóló törvény ez év december 31-ig várhatóan hatályban van, eddig kellene megkísérelni, sikerre vinni egy népszavazást. Ezt minden, magát demokratikusnak valló erőnek támogatnia kell, hacsak nem önként és dalolva ment bele a paktumba. Ezt a népszavazást mindenkinek támogatni kell, mert másképp nincs mód kijutni a 22-es csapdájából, abból ugyanis, hogy az Alkotmányban van egy paktum, a paktumban az Alkotmány. A kérdéseket úgy fogalmaztuk, hogy minden nemzetérdekben gondolkodó, lett légyen bármilyen a pártállása, nyugodt lelkiismerettel megszavazhassa. Ehhez a népszavazáshoz való hozzáállás minősít, levizsgáztat igaz magyarságból. Lássunk végre tisztán! Lássuk, kik adták el az országot, lássuk, kik vállalták magukra a radikális nemzeti erők semlegesítését, a szalonképes nemzeti ellenkezők szerepét! Lássuk, kik az igazi hazafiak ebben az országban! Népszavazásra hét kérdést javasoltunk. Megszorítaná-e a legszigorúbb európai normák szerint a bevándorlást és a magyar állampolgárság megszerzését szabályozó törvényeket? Természetesen "igen" a válasz, mert geopolitikai és politikai helyzetünknél fogva veszélyeztetettebbek vagyunk, mint a nyugat- európai országok, ezért különösen indokolatlan, hogy az övékénél liberálisabb törvényeink legyenek. Az sem nemzetérdek, hogy az elcsatolt országrészeket elhagyják a magyarok. Megtiltaná-e a termőföld és a természetvédelmi területek külföldi tulajdonba kerülésének minden lehetőségét? Természetesen igen, mert ma ugyan általában tilos, de vannak kivételek. Tapasztalatok alapján állítható, hogy olyan tendencia indult, amely törvényi visszaszorítást indokol. Ez a javaslat különben összecseng Gáspár Miklós képviselő úr javaslatával is. (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Éljen!) Egyetért-e azzal, hogy kizárólag az alkotmánytörvény elfogadásához és módosításához legyen szükség az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára? Igen, mert a kétharmados szabály nem felel meg a magyar és a demokratikus hagyományoknak, s az elmúlt három évben kifejezetten a rendszerváltás gátjának bizonyult. Kíván-e ön olyan választójogi törvénymódosítást, amely a számítógépes adatfeldolgozás mellett egy ellenérdekű, párhuzamos, összehasonlító ellenőrzés intézményes beépítésével kizárja a választási csalások lehetőségét? Igen, mert a jelenlegi rendszerben nincs kizárva. A rendszer nyitott, nincs ellenérdekű, párhuzamos összehasonlító ellenőrzés intézményesen beépítve. Egyetért-e az országgyűlési képviselőjelöltek politikai és büntetőjogi szempontok alapján történő átvilágításával, hogy róluk a választópolgárok valós képet alkothassanak? Természetesen igen, mert a választópolgároknak joguk van ahhoz, hogy a képviselőjelöltekről valós képük legyen. (15.50) Kívánja-e, hogy az országgyűlési képviselők száma egynegyedével csökkenjen a listán megszerezhető mandátumok rovására? A válasz, igen, mert előnyösen módosulna az egyéni és a listás képviselők aránya. A két világháború között is elegendő volt 260 képviselő. Egyetért-e azzal - utolsó kérdés -, hogy az országgyűlési képviselők választásán a választásra jogosult állampolgárok részvétele kötelező legyen, a szavazástól való tartózkodás jogának egyidejű biztosításával? Hasonlóképpen, mint Ausztráliában, Belgiumban, Olaszországban stb. (Rockenbauer Zoltán: Elnök úr! Két fertályórája beszél!) A válasz természetesen igen. Most a politikától mesterségesen elidegenített nép nem megy el szavazni, a jól szervezett hatalmi csoportok azonban mozgósítani tudják táborukat, így minimális részvétel esetén biztosítani tudják hatalmuk folytonosságát. (Fodor Tamás: Miért nem szól bele, elnök úr? Ez már reklám!) Tudnunk kell, a demokrácia a nép részvétele nélkül nem működik, ezzel a megoldással megtakarítható a választások második fordulójának minden költsége és fáradsága. (Rockenbauer Zoltán: Még csak a felénél tart! - Derültség. - Folytonos zaj.) Végezetül: az etikai bizottságban elsősorban a június 4-i beszédemet, másodsorban ezt a népszavazási kezdeményezést hozták fel vádként. Azt a vádat pedig: hogyan jövök ahhoz, hogy az utcán politizálok, erre csak egyet mondhatok+ (Fodor Tamás: Itt politizálj, a Parlamentben!) A Nyugati- aluljáróban, ahol az aláírásokat gyűjtöm, több bölcs emberrel találkoztam, mint bizonyos bizottságokban. És kinn leszek egész júliusban az aluljáróban+(Derültség - Közbeszólások: Helyes! - Folyamatos zaj.) +, mert nem mondok le arról az élményről, ami azzal jár, csupán azért, mert egyesek a politizálást csak az olimposzi magaslatokban tudják elképzelni, és ez nem tetszik. Köszönöm a türelmüket! (Szórványos taps.)