BALOGH GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módosító törvényjavaslat lényegében rámutat egy olyan problémára, amellyel a társadalombiztosítás mindvégig küzdött. Emlékszem, amikor bejött az iskolai szövetkezeti csoport, akkor egyértelműen az egyéb ellátásra jogosultak körébe tartoztak a csoport tagjai, és annak alapján kellett a járulékokat fizetni. Természetesenek veszem, hogy most megindult egy ilyenfajta lobbyzás, itt a Parlamenten belül is, különösen miután egy olyan törvényt fogadtunk el 1993 februárjában, amely egyértelműen hátrányára van az ilyen jellegű szerveződéseknek. Egy dolgot azonban mindenképpen le kell szögezni, a félreértések elkerülése végett szükséges ez: a társadalombiztosítási jogviszony nem azonos a szövetkezeti jogviszonnyal. A társadalombiztosítási jogszabályok önállóak, hogy így mondjam, önálló életet élnek, míg a szövetkezeti jogviszonyban teljesen más jogállásokat szabályoznak a rendelkezések, a törvények. Mindenképpen fontosnak tartom elkülöníteni a társadalombiztosítási jogszabályokat a többi jogszabálytól. Egy sajátos, szociális biztonságot kifejező rendeltetésük van, nem pedig a hagyományos munkaviszony- centrikusságot kell, hogy kifejezzék, ami az 1975. évi II. törvényben, még mielőtt ez a Parlament összeült volna, egyértelmű volt. Ez az irány, ez az elmozdulás +90 óta történt meg, és ma már ott tartunk, hogy a társadalombiztosítási jogszabályok nemcsak munkaviszony-centrikusak, nemcsak a szövetkezeti tagsági viszonyt fogadják el mint biztosítotti jogállást, hanem azokat a személyeket is, akik addig a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak körébe tartoztak. Tehát itt gondolok a kft.-k tagjaira, gondolok az egyéb olyan vállalkozókra, vállalkozásokra, akik +90 előtt még a tb egyes ellátásaira jogosultak körébe tartoztak. Nagyon fontosnak tartottam ezt a distinkciót, hiszen enélkül nem lehet megérteni, hogy a társadalombiztosítás miért döntött úgy, hogy az iskolai szövetkezeti csoport tagjait a biztosítottak körébe sorolja. A másik nagyon fontos dolog, hogy az iskolai szövetkezeti csoport tagjai - lényegében legalábbis azok, akik tevékenykednek benne - valamely egyetemnek vagy valamely iskolának a hallgatói. Ez azt jelenti, hogy elvileg a biztosítás kiterjedhetne rájuk, mint az egyetemi hallgatókra vagy az iskolák tagjaira. A társadalombiztosítási jogszabályok egyetlenegy tanulói jogviszonyt nevesítenek, ez a szakmunkástanulói jogviszony. Az ilyen jogviszony után elő is írja a törvény a járulékfizetési kötelezettséget. Ugyanakkor az egyetemi hallgatók után nem ír elő járulékfizetési kötelezettséget, mégis szolgálati időnek számítanak az egyetemi évek. Itt véleményem szerint valamilyen összhangot kellene teremteni - ha már elővettük az iskolai szövetkezeti csoportokat -, hogy ne csak a csoportot nézzük, tehát ne csak az egyetemistákat, hanem azokat az egyetemi hallgatókat is figyelembe kellene venni, akik szolgálati időt szereznek, növelik a társadalombiztosítás kiadásait, ugyanakkor ennek fedezetét nem teremtik elő. Nem kis létszámról van szó, évi 40-50000 főt érint körülbelül ez, és ha figyelembe vesszük, hogy ennek milyen kihatásai vannak, akár a nyugellátás terén, akár egyéb vonatkozásban is, akkor azt tudom mondani, hogy rendkívül keményen megterheli a társadalombiztosítás nyugdíjbiztosítási alapját, de mondhatom az egészségbiztosítási alapot is. Végezetül mindenképpen szükségesnek tartom, hogy az Országgyűlés megakadályozza önálló biztosítóintézetek kialakulását, illetve olyan csoportok kiválását a társadalombiztosításból, amelyek eléggé erősek ahhoz, hogy önmaguk biztonságát a társadalombiztosítástól függetlenül teremtsék meg. Ez szerény lépés, és tudom, hogy az iskolai szövetkezeti csoport nem rendelkezik még akkora jövedelemmel, a csoport tagjai nem jutnak akkora jövedelemhez, hogy ezt megtegyék. De az iskolai szövetkezeti csoportnak nemcsak diák tagjai vannak, hanem egyéb tagjai is, és figyelembe kell venni, hogy az önsegély elve részben érinti a mezőgazdasági járadékra jogosultakat is. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy társadalombiztosítási szempontból, ha már a szövetkezetek, illetve a mezőgazdasági szövetkezetek szóba kerülnek, akkor vagy következetesen hajtsuk végre a mezőgazdasági járadékra jogosultakra vonatkozó előírásokat, vagy pedig mondjuk azt, hogy rossz irányba indult el +91-ben az Országgyűlés, és a mezőgazdasági járadékosok, a járadékra jogosultak is a biztosítotti körbe tartoznak. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy egyértelműsödjék az iskolai szövetkezeti csoport tagjainak viszonya. Azt azonban nem szabad kizárni, függetlenül attól, hogy egy év alatt 20-an vagy 30-an veszik-e igénybe a társadalombiztosítás ellátásait, tehát azt nem szabad egyértelműen kizárni, hogy ezek járulékot fizessenek. Nem tartom elégségesnek a baleseti járulékot abban az esetben, hogyha az illető nem rendelkezik főállással. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy olyan összeg kerüljön megállapításra, amely bizonyos értelemben az egészségbiztosítás terén garanciát jelent az illető számára, akár beteg lesz, akár egyéb betegség éri, akár egészségkárosodás éri. Én nem tartanám a vállalkozás jellegéből kifolyólag indokoltnak, hogy csak a heti 36 óra fölöttiekre vonatkozzék ez a törvényjavaslat; mindenképpen azt kell figyelembe venni, hogy végez-e tevékenységet, és ha végez tevékenységet, akkor a társadalombiztosítás - összhangban a többi jogszabállyal - kiterjessze-e rá a védőszárnyait? Tehát összefoglalva azt tudom mondani, hogy a FIDESZ törvényjavaslata olyan problémára hívta fel a figyelmet, amely bizonyos értelemben alapjaiban érinti a szövetkezeti szektorban dolgozókat. Igaz, annak csak egy parciális elemét emelte ki, az iskolai szövetkezeti csoportot, de ezt én egy szélesebb kontextusba ágyazva tartom célszerűnek következetesen végigvinni a társadalombiztosítási törvényen. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)