VARGA MIHÁLY, a FIDESZ vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az illetéktörvény módosítására 1990 óta nem első ízben kerül sor. A most beterjesztett törvényjavaslat ezúttal is - több más módosítás mellett - a változtatások többségében az illetékek jelentős, jó néhány esetben - mint ahogy már példaként elhangzott - öt-hatszoros vagy ennél nagyobb megemelését irányozza elő. Különösen jelentős mértékben emelte a javaslat a felső határokat. Peres eljárásban 300000 forintról 2millió forintra, egyes nem peres eljárásokban 150000 forintról 1 millió forintra, a fellebbezési eljárásban 150000 forintról 2millió forintra. Ez a magas pertárgyértékű ügyek felére lesz mindenképpen hátrányos megoldás. Ugyancsak jelentős illetékemelkedést tartalmaz a javaslat a cégeljárási illetékek körében. Ily módon míg egy tipikus polgári perben eddig a kereset indításakor a perérték 6%-át kellett illetékbélyegben leróni, fellebbezésnél pedig durván további 3%-ot, vagyis, ha a felek fellebbeztek, az eljárás 9%-ba került, addig a javaslat szerint 6% illetéket kell leróni a keresetre, további 6%-ot a fellebbezésre, és ismét 6%-ot a felülvizsgálati indítványra. Ily módon a pereskedés - amennyiben a javaslat elfogadásra kerül - a pertárgy értéke 18%- ába kerül, nem számítva az egyéb költségeket. Tisztelt Ház! Általában az illetékek emelése nem kifogásolható természetesen józan határok között. Az igazságszolgáltatás egyfajta társadalmi szükségletet elégít ki. Kétségtelen, hogy a jogkereső egyéni érdekén kívül társadalmi érdek is a jogrendszernek az igazságszolgáltatás útján történő fenntartása, mégis nehezen lenne indokolható, hogy annak költségeit ne azok fizessék meg, akik azt igénybe veszik. A javaslat indoklása rámutat, hogy az utóbbi időben az ügyek száma, bonyolultsága, költségessége jelentősen megnövekedett, s az illetékbevételek az igazságszolgáltatás költségeinek csak kis részét fedezik. Nem tartom igazságosnak és célszerűnek sem, hogy az igazságszolgáltatást azok az adófizető polgárok tartsák fenn, akik nem pereskednek. A peres illetéki szabályozásnak nemcsak teherelosztó, hanem szabályozó funkciójának is lennie kell. Azoknak, akik üzleti, személyiségi vagy egyéb konfliktusaikat bírói úton kívánják rendezni, tisztában kell lenniük ennek társadalmi költségeivel. A bírói út okkal, ok nélkül történő tömeges igénybevétele nem vezethet máshoz, mint az igazságszolgáltatás ellehetetlenüléséhez. Az üzleti élet résztvevőinek a szerződéses viszonyaik kialakításakor törekedniük kell olyan szerződéses konstrukciók, biztosítékok alkalmazására, amely a bírói igazságszolgáltatás igénybevételének szükségességét minimalizálja. Az a szerződő fél, aki úgy gondolja, hogy megspórolhatja a pontos, szakszerű szerződéskötés költségeit, mert jogvita, nem teljesítés esetén elmegy a bíróságra, jobb, ha tudatában van annak, hogy a bírósághoz fordulással öt-tíz igen magasan kvalifikált, és ezért kellőképpen megfizetett szakember, első és másodfokú bírák, legfelsőbb bírósági bírók, és egy hagyományosan precíz, legalábbis a társadalom más, egyéb intézményeihez képest megbízható adminisztrációval működő hivatali apparátus munkaidejét és energiáját fogja lekötni. Az első- és másodfokú bírók, a Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsa mire egy ügyet végérvényesen eldönt, jobban ismerik annak részleteit és összefüggéseit, mint maguk a felek. Ez elmélyült munkát igényel, ennek tetemes társadalmi költségei vannak, és ezt az intézményrendszert nem indokolt üptre igénybe venni. Természetesen minden, a természetes és jogi személyek széles körben megvont lényeges jogait és kötelezettségeit érintő kérdés eldöntésének helye a bíróság egy jogállamban. A bírói út mindenki számára nyitva áll, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindezt azoknak kellene finanszírozni, akik életüket, üzletüket úgy is meg tudják szervezni, hogy ne kelljen unos-untalan bíróságra járniuk. (16.00) Más kérdés, ha valaki vagyoni viszonyai miatt nem képes az illeték viselésére vagy előlegezésére, és emiatt szociális megfontolásból az állam, az önkormányzat, a szakszervezet, a családja vagy barátai stb. a fizetendő illetéket tőle átvállalják. Ez azonban nem ölthet olyan mértéket, hogy az állam intézményesen és a költségvetésből finanszírozza az igazságszolgáltatást, és annak költségeit az azt igénybe vevők csak töredék részben viseljék. Megoldandó kérdés tehát az illetékbevételek számbavétele és összevethetősége a bíróságok költségvetési támogatásával annak érdekében, hogy tudjuk, mi mibe kerül, és a bíróságok lehetőség szerint minél nagyobb mértékben önfinanszírozókká váljanak. Tisztelt Ház! A Kormány feladata tehát az lett volna, hogy megtalálja azt a pontos mértéket, amikor az illetékek összege még nem jelent elrettentő hatást a sérelemért jogorvoslathoz fordulók számára, de már jelentős mértékben tud költségvetési tehermentesítést végezni. Ezt számításokkal, elemzésekkel kellett volna a képviselők számára meggyőzővé tenni, statisztikailag alátámasztani ennek az illetékemelésnek a megalapozottságát. Ennek hiányában a képviselők pusztán megérzésük, esetleg gyakorlati tapasztalatuk alapján ítélhetik meg a benyújtott javaslat realitását. S itt rövid kitérőt kell tennem, hiszen időközben Szigethy képviselőtársam elmondta, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén a minisztérium illetékesei részéről elhangzott egy tájékoztató. Én, sajnos, nem tudtam ezen az ülésen részt venni, hiszen a költségvetési bizottság gyakorlatilag ugyanabban az időben szokott ülésezni, mint az alkotmányügyi, de úgy néz ki, hogy a megalapozottság tekintetében sincs egészen tiszta viszony teremtve ennek az illetékemelésnek a mértékét illetően, és ez szerintem a képviselők számára jó néhány aggályt támaszt. Ez az illetékemelés mindenképpen életbe fog lépni, hiszen elfogadása után 30 napos hatálybalépése van ennek a törvényjavaslatnak. Jó lett volna, ha valamilyen számítással vagy jelzéssel találkozhattunk volna a pótköltségvetésben arra vonatkozóan, hogy ez az illetékemelés milyen hatással van az állami költségvetésre. Erre semmilyen utalást nem találtam a pótköltségvetési törvényjavaslatban. Ezt annál inkább hiányolom, hiszen mind a két javaslatnak - mind a pótköltségvetésnek, mind ennek: az illetéktörvény módosításának - a Pénzügyminisztérium részéről vannak az előterjesztői. Jó lett volna, ha valamilyen összehangolás történik ebben az ügyben. Jómagam tehát úgy vélem, és a FIDESZ parlamenti frakciójában azt tudom mondani, hogy jó néhány olyan képviselői indítvány van, amelyet hogyha elfogad a tisztelt Ház, akkor tudjuk támogatni a javaslatot, amennyiben ezekre nem kerül sor, és ilyen illetéknagyság mellett kerül a törvényjavaslat elfogadásra, úgy, sajnos, ezt nem tudjuk megtenni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)