DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Előbbi tisztem, amit a gazdasági bizottságtól kaptam, szűkszavúvá és tárgyilagosan beszámoló jellegűvé tette felszólalásomat, helyesebben mondva a bizottsági beszámolómat. Most viszont szeretnék avval a lehetőséggel élni, hogy e helyről meggyőződésem szerint érveljek abban az ügyben, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat határozattá váljon. Tekintettel arra, hogy egy kiemelt jelentőségű kormányzati beruházásról van szó, amelynek finanszírozásáért tulajdonképpen maga a Magyar Köztársaság is felelősséget vállal, és a költségvetést is terheli, ebből következik, hogy a felelősségünk a döntéshozatalban igen nagy, és így most már a döntést a tisztelt Parlamentnek kell a bizottsági előkészítés után meghoznia. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy olyan parlamenti vitának vagyunk a tanúi, amely egy etalont ad arra, hogyan is kellene egy Parlamentnek működnie, és íme, ebben a témában a magyar Parlament mintát adott. Mintát adott azzal, amikor a céllal - amit meg akar csinálni - egyetért, és az úttal, a móddal, a hogyannal pediglen vitatkozik; mégpedig úgy vitatkozik, hogy a szakszerűséget és az elkötelezettséget tisztességgel ötvözi. Itt kell megköszönjem az MSZP-s képviselők mérsékelt hangvételét az el nem fogadott javaslataikkal kapcsolatos higgadt és tárgyilagos beszámolójukban, amit Tompa Sándor képviselő úr megtett. És jóllehet, mikor ezt megemlítem és más felszólalásokra is hivatkozom, mégis van helyenként ellentmondás. Elhangzott az egyik képviselői érvelésben, hogy a vasút műszakilag - és tulajdonképpen az ipar is műszakilag - nincs felkészülve ennek a fogadására. (17.50) Ugyanakkor saját beszámolójából kitűnik, hogy a vasút, a szakma ezt már 1985 óta a tervezet különféle szintjein ismeri és tudja. Tehát ez az érvelés, hogy úgy mondjam, a saját későbbi szempontjai által bizonyítottal ütközik, ellenkezik. A magam részéről feltétlenül meg kell említsem, mégpedig érveim alátámasztására, hogy a vasútnak a fejlesztése - hogy úgy mondjam - ebben a javaslatban remélhetően az országgyűlési határozat révén zöld utat kap. Ez már nem új közgazdászok, közlekedési szakemberek és környezetvédők előtt. Világviszonylatban már lemért - nem lemérhető, már lemért - az a tény, hogy a közúti közlekedés tulajdonképpen zsákutcába jutott, és a túlzott, öncélú és bizsujellegű, töltőtolljellegű luxus-gépkocsikázás az emberiség számára járhatatlan út. S számos közlekedési, környezetvédő és közgazdász szakember már évtizedekkel ezelőtt javasolta a gyorsvasút és a vízi szállítás előtérbe helyezését. Különösképpen fontos ez számunkra Magyarország számára, ahol például a légi közlekedés belföldi viszonylatban szinte számításba sem jöhet, mert mire fölszálltunk, már le is kell szállni. Ebből adódik, hogy a vasútnak a következő évtizedre, a következő évezredre megnövő jelentőségét tárgyilagosan mérlegelnünk kell, és a döntésünkbe be kell építsük. A fuvarozás tulajdonképpen világviszonylatban igen jó üzlet, igen jó vállalkozás. Magyarország számára e területen a némi víziúti lehetőségein túl elsősorban vasútjai révén van lehetőség. Budapest-Hegyeshalom tervezett modernizációja és a következő évezred kívánalmaihoz való előfeltételeknek a megteremtése feltétlenül maga után von más irányú fejlesztéseket is. Amikor ezt elmondom, kell, hogy hivatkozzam arra, hogy az évszámok is köteleznek. Köteleznek tulajdonképpen, és itt párhuzamos lesz a világkiállítással, és talán nem utolsósorban annak a nemzeti ünneplésünknek dátumával is, hogy 1996-ban 1100 éves államiságunkat is ünnepeljük a világkiállítás megrendezése közepette. A világkiállítás célkitűzései, valamint megvalósítási programjába feltétlenül illeszkedik e nyilván már +85 óta különféle szinteken dédelgetett terv, és ilyen szempontból is ajánlom tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra. Nagyon becsültem és nagyon tiszteltem azt a hangvételt, amikor senki sem akarta kisajátítani - ellenzéki oldalról sem - annak a fontosságát, hogy tulajdonképpen ennek a konstrukciónak a megvalósítása egyben az iparra is serkentő hatást fog gyakorolni. Nem részletezem, előttem lévők elmondották, hogy bármennyire kihasználja tudatosan az ajánlatot tevő fél pillanatnyi helyzetünket mind a hitelkonstrukcióval, mind annak ütemezésével, mind annak pályaépítési és vasúti kocsik szállítása, gyártása kapcsán elfoglalt önös álláspontjával, de hát tisztában kell lennünk azzal, hogy egy szerződéstevő, ha pozícióban van, akkor mindig először én, aztán megint én alapon akar szerződni, és csak aztán juttat a másik félnek. Tekintettel arra, hogy jelenlegi helyzetünket az ajánlattevő fölismerte, élt is ezzel a lehetőséggel, azonban miután ezt a szerződéslehetőséget már korábbi próbálkozások megelőzték, a korábbi próbálkozások másféle irányban voltak tájékoztató, tájékozódó jellegűek, a tárca nagyon jól tudja, hogy tulajdonképpen az elmúlt években ezek kútbaestek. Abban a szerencsés helyzetben volt a gazdasági bizottság, hogy a szakértői tájékoztatáson túl a korábbi gazdasági bizottsági tag, volt közlekedési miniszter is részt vett a gazdasági bizottsági üléseken, és tekintettel arra, hogy a szakmát és a tárcát belülről ismeri, valamint korábbi hivatása révén, a GYSEV-nél betöltött munkája révén a Bécsre való rálátása is nagyobb az átlagembernél, igen pozitívan segítette elő a bizottsági munkát. Én a magam részéről, miután megköszönöm a lehetőséget, hogy ezt elmondhattam, és remélem, hogy jóllehet nem a független képviselők nevében beszélek, de számos független képviselőtársam egyetértésével, és remélem a döntéshozatalban képviselőtársaim számos döntési hajlandóságával találkozom, ennek tükrében és ennek bátorságával ajánlom a tisztelt Háznak, hogy ezt a határozati javaslatot szavazataival emelje a határozat rangjára. Elnök úr, köszönöm a szót. (Szórványos taps.)