DR. SALAMON LÁSZLO: +az alkotmányügyi bizottság elnökeként szeretnék beszámolni a bizottság álláspontjáról, a többségi véleményről. Nem vagyok könnyű helyzetben, mert tudomásom van arról, hogy távollétemben a kisebbségi vélemény már elhangzott. Azt nem volt módom hallani, de néhány képviselőtársam beszámolt az elhangzottakról, úgyhogy akkor, amikor a többségi véleményt ismertetem - hiszen ennek most van az ideje, és természetesen ezt meg kell tennem -, akkor megpróbálok az általam másoktól hallottak alapján reagálni Hack Péter alelnök úr megjegyzéseire is, fenntartva a jogot arra is, hogy a jegyzőkönyv ismeretében, ha valamire nem térek most ki, utólag majd kitérhessek. Amivel kezdenem kell, az a bizottság álláspontjáról történő számadás, nevezetesen: az alkotmányügyi bizottság a mezőgazdasági bizottság törvényjavaslatát általános vitára alkalmasnak találta. Engedtessék meg nekem - nem utolsósorban az alelnök úr által elmondott kisebbségi vélemény kapcsán is -, hogy ezt az alkalmat megragadva ismételten foglalkozzam azzal, mit ért az alkotmányügyi bizottság általában azon a határozaton, azon a megállapításon, azon a minősítésen, hogy egy törvényjavaslat "általános vitára alkalmas". Pontosabban: szerencsésebb, ha úgy közelítem meg a kérdést, hogy megmondom, mit nem jelent: nem jelenti azt, hogy az alkotmányügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot érdemben támogatná, véglegesen állást foglalt volna és egyetértene vele; azt sem jelenti, hogy nem támogatja érdemben, és hogy nem ért egyet vele+ (Dr. Gál Zoltán: Akkor meg minek az egész?) Nem jelenti az ügy érdemi minősítését; nem jelenti az előterjesztés érdemi minősítését. Nem jelenti azt sem, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban felhozott kifogásokat, érveket alaptalannak találta volna, azt sem, hogy alaposnak találta volna+ (Dr. Hack Péter: Még azt sem, hogy megvizsgálta volna+) Ha és amennyiben alkotmányossági kifogások merültek fel, nem jelent végleges állásfoglalást abban a kérdésben, hogy alkotmányos-e az előterjesztés vagy sem. Mit jelent akkor? Egyet jelent: jelenti azt, hogy a törvényjavaslat, az általunk megismert formában, vitára alkalmas; nem szenved olyan fogyatékosságban, amit legalább módosító javaslatok előterjesztésével ne lehetne elvileg kijavítani; ha az a kifogás alkotmányos kifogás, akkor ne lehetne az Alkotmánnyal összhangba hozni. Ennek a törvényjavaslatnak legalább hat-hét különböző tárgya van. Valóban, a legfontosabb az utólagos kilépések lehetővé tétele, de hadd jegyezzem meg: nem ez az egyetlen tárgya ennek a törvényjavaslatnak. Ha tehát, tegyük föl, legyen bár a legfontosabb rész - csak példaként mondom - nem megfelelő rendezésű, akkor módosító javaslattal - például, csak példaképp mondom - maradjon el a törvényjavaslat erre vonatkozó része, és máris kiküszöbölhető a fogyatékosság. Egy-két képviselőtársam közbeszólt - nyilván nem egyetértve ezzel -, pedig nagyon jól tudják, hogy nem új dologról van szó: az alkotmányügyi bizottság három év óta töretlenül, mindig így nézi, így mérlegeli a törvényjavaslatot, mert az az álláspont, hogy egy törvényjavaslat egésze fölött akkor lehet véleményt mondani, hogyha az összes benyújtott módosító javaslatot elbírálták, mindarról véleményt nyilvánítottak, a támogatást vagy nem támogatást illetően a bizottság véleményt nyilvánított, és mindazok ismeretében tud az alkotmányügyi bizottság egy törvényjavaslatról végleges és érdemi véleményt mondani. Lehetséges, hogy ez a mérce rendkívül alacsony, de tényhelyzet, hogy ez így van három éve - és talán az elmúlt három év alatt ha öt olyan törvényjavaslat volt, vagy más előterjesztés, amelynek tekintetében az alkotmányügyi bizottság úgy nyilatkozott, hogy általános vitára alkalmatlan. Mert volt ilyen is (Dr. Hack Péter: A költségvetés!) Példaként említem: legutoljára a köztársasági elnök úrnak az az előterjesztése volt ilyen, amelyben a frekvenciatörvénnyel kapcsolatos alkotmánybírósági megkeresésre tekintettel egy törvényjavaslatot nyújtott be annak érdekében, hogy a távközlésre vonatkozó törvényt önállóan hatályba lehessen léptetni. Itt vizsgáltuk, hogy egyáltalán realizálható-e ez a kérdés, és a bevont szakértők úgy nyilatkoztak: sajnos, úgy van megalkotva a távközlésről szóló törvény, a frekvenciatörvény és a kapcsolódó törvények, hogy nem lehet szétválasztani a kérdést, nem lehet semmiféle módosító javaslattal megoldani a kérdést. Ezért erre a javaslatra valóban azt mondtuk, hogy általános vitára alkalmatlan - és a köztársasági elnök úr le is vonta ennek a konzekvenciáit: a törvényjavaslatot visszavonta. Tehát ennyit erről a kérdésről, mit jelent az, hogy egy törvényjavaslat általános vitára alkalmas-e vagy sem - az alkotmányügyi bizottság gyakorlatában. Lehet egyébként, hogy más bizottságnak nem ez a gyakorlata, de ez megint egy más kérdés. A Házszabály vagy más jogszabály nem tartalmaz arra nézve rendelkezést egyébként, hogy mi a kritériuma az általános vitára alkalmasságnak. Azért is kellett ezt ilyen részletesen elmondanom, mert nagyon szeretném ha mindenki, aki most érdeklődéssel figyeli ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, az alkotmányügyi bizottság ismert állásfoglalását nem magyarázná félre; nem tulajdonítana neki nagyobb jelentőséget, mint ami, nem olvasná ki belőle azt, hogy az alkotmányügyi bizottság egy testtel, egy lélekkel felsorakozott a törvényjavaslat érdemi és végleges támogatása mellett - de nem olvasná ki az ellenkezőjét sem. Néhány érdemi megjegyzésre, ami itt - képviselőtársaim közlése szerint - a bizottság kisebbségi előadója részéről elhangzott, szabad legyen megjegyeznem, hogy ezzel a kérdéssel nem egy ülésen foglalkozott az alkotmányügyi bizottság, hanem két ülést tartott. Az egyik ülésre valóban hétfőn 2 órakor került sor aznap, amikor a plenáris ülésre is ki volt tűzve, és valóban úgy, hogy a sokadik érdek-képviseleti észrevételek közül a legutolsót valóban ezen a bizottsági ülésen kapták kézhez a képviselők. (20.00) De volt ezt megelőzően egy héttel korábban egy másik ülés, ahol már tárgyaltunk a javaslatról, ügyrendi vita is volt a javaslat tárgyalhatóságát illetően, sőt ahol már számos érdek-képviseleti vélemény kiosztásra került, és így a képviselők azt megismerhették. Azt is el kell mondanom, hogy eme korábbi ülésnek az elhalasztására éppen azért került sor, mert olyan igény joggal merült föl, hogy még nem tudtak a képviselők, a bizottsági tagok kellő módon megismerkedni a törvényjavaslattal. Ezért - ha emlékezetem nem csal - Csépe Béla képviselő úr, frakcióelnök úr, aki bizottságunk tagja, indítványozta annak a bizottsági ülésnek az elhalasztását. És itt kell azt is elmondanom, hogy akkor már mi tudtuk, hogy az országos érdek-képviseleti szerv a hétfői napon, és nem előbb, fog számunkra kézbesíteni még egy utolsó véleményt. Ennek tudatában egyeztettük le a jelen lévő koalíciós és ellenzéki képviselőkkel azt, hogy a bizottsági ülésre 2 órakor sort kerítünk. Úgy gondolom, hogyha valaki ezt az időt nem tartotta elég alkalmasnak, és úgy gondolta, hogy az az utolsó érdek-képviseleti vélemény, ami nem egy héttel korábban került be, hanem csak az utolsó pillanatban a Ház elé, annak a kellő megismerése akadályozza az ülés tárgyalását, akkor azt nem hétfőn lett volna indokolt, hogy fölismerje, hanem ugyanúgy fölismerhette volna akkor, amikor az ülés elhalasztásának a gondolata felmerült és egyeztettük ellenzéki képviselőkkel az újabb ülés időpontját. Szabad legyen elmondanom, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban központi kérdést képezett az, hogy kikérte-e a mezőgazdasági bizottság az érdekképviseletek véleményét. Az első ülésen úgy tűnt számunkra, hogy nem. Ezért is került sor arra, ez az egyik ok volt - mert ugyan már bejöttek a vélemények, de volt olyan jelzés, hogy tulajdonképpen nem történt meg az ő véleményük kikérése, és valamiféle informális véleménynyilvánításról lett volna csupán szó, ez is egyik ok volt azért arra - hogy ezt az ülést a bizottság elhalasztotta. Más kérdés az, hogy amikor ez a döntés, hogy a bizottság az ülést elhalasztja, megszületett, ezt követően megkaptuk az Országgyűlés főtitkárától a mezőgazdasági bizottság dokumentumát, amelyből kitűnt, hogy tíz érdek- képviseleti szerv megkeresése - ha nem tévedek - május közepén megtörtént, és erre az érdek-képviseleti szervek válaszoltak. Ezeket a válaszokat is - egyébként rögtön intézkedtem, még az ülés előtti héten, hogy - kézbesítsék a bizottsági tagoknak. Ez egy részletes vélemény volt. El is kell mondanom, hogy valóban úgy van, ahogy itt már többen hivatkoztak rá, hogy az érdek-képviseleti szervek nem értenek egyet a törvényjavaslattal, számos aggályt hangsúlyoznak a törvényjavaslattal szemben, alkotmányos kifogásokat, és egyéb, az alkotmányügyi bizottság hatáskörébe nem tartozó szakmai, gazdasági, mezőgazdasági természetű gazdasági kifogásokat. Mindezeket írásban megkaptuk és kézbesítettük a képviselőknek és a bizottsági tagoknak. Hangsúlyozom: egy észrevétel valóban hétfőn érkezett - mint azt előre tudtuk, hogy úgy fog érkezni. Ha összehasonlítom a megkapott anyagok mennyiségét, akkor az utolsó napon megkapott anyag 5%-át képezhette súlyban vagy tematikában a múlt héten kiadott 95%-hoz képest. És ahhoz képest vagy arra is tekintettel, hogy - mint azt elmondottam volt - a bizottságnak nem az volt a feladata, hogy a hétfői ülésen eldöntse az összes felmerült kérdést, hanem pusztán annak a megítélése, hogy vajon ez a törvényjavaslat alkalmas-e arra egyáltalán, hogy megvitassuk. Mely vitának elvileg kétféle eredménye lehet: megszavazzuk a törvényt, vagy nem szavazzuk meg a törvényt. De alkalmas. Ezt kellett eldöntenünk, hogy alkalmas-e arra, hogy egyáltalán vitára bocsássuk, méltó-e a vitára ez a törvényjavaslat. Úgy gondoltuk, hogy nem problematikus, hogyha bizonyos észrevételeket valóban az utolsó pillanatban kaptunk meg. És itt teszem hozzá, hogy ezeknek az érveknek a vizsgálata az általam most előadottakból következően nem ért véget. Amint majd az általános vita befejeződik, megtörténnek a módosító javaslatok előterjesztései, a bizottsághoz vissza fog kerülni - ha az Országgyűlés a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátja, vissza fog kerülni - a törvényjavaslat, meg fogjuk vizsgálni az összes módosító javaslatot, mód lesz előadni az érdekképviseletek összes kifogását, mérlegelni, mindezek alapján a bizottságnak az egyes javaslatok tekintetében is, és majd a törvényjavaslat egészéről egy végleges és érdemi véleményt mondani. Kifogásként hangzott az el, hogy nem hívtam meg az ülésre az érdek- képviseleti szerveket. Nem hívtam meg, mert a Házszabályt nem szoktam megsérteni. A Házszabály ugyanis úgy rendelkezik, hogy a bizottsági ülés az országgyűlési képviselők számára nyilvános. Ezenkívül egy külön passzus rendelkezik arról, hogy a bizottság tagjain kívül kik azok, akik tanácskozási joggal részt vehetnek a bizottság ülésén. Ha nem tévedek, a köztársasági elnök úrtól a kormányfőig, a miniszterekig föl van ez pontosan sorolva, a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Ezek a méltóságok jogosultak tanácskozási joggal részt venni a bizottság ülésén. Ezenkívül a bizottság - a bizottság! - testületileg szakértőket kérhet fel, ha kívánja. Olyan paszszus azonban a Házszabályban, hogy az érdek-képviseleti szervek tanácskozási joggal részt vehetnének a bizottságban, sőt hogy a bizottsághoz nem tartozó országgyűlési képviselők tanácskozási joggal részt vehessenek a bizottságban - olyan passzus - nincs. Bár nekem személy szerint soha semmi kifogásom nem lenne emberileg az ellen, hogy bárki megszólalhasson egy bizottsági ülésen, azzal szembe kell néznünk, hogyha egyszer egy szabállyal szemben engedményt teszünk, akkor utána minden tiltás megkérdőjelezhető és vitatható lehet. Tehát kérem szépen, azt is el kell mondanom, hogy az érdekképviseletekkel, különösen amelyek hozzánk fordultak, szoros kapcsolatban álltam, beszéltem Szilvasán úrral, az országos érdek-képviseleti szerv elnökével, őt erről tájékoztattam, tájékoztattam, hogy mikor lesz a bizottsági ülés, hogy lesz, arról is, hogy mit rendel a Házszabály, és megértését kértem az eljárásom tekintetében, amiről ő teljes mértékben biztosított is. Sőt azt is kértem, hogyha valami észrevétel van még az ügyben akár most, akár a jövőben, akár bármikor, akár bármilyen ügyben, azt mindig írásban küldjék meg, én ezt a bizottságom tagjaival megismertetem. Tisztelt Országgyűlés! Ennyi, amit el kellett mondani az alkotmányügyi bizottság eljárásáról, döntéséről, döntésének jelentéséről és mindazokról a megjegyzésekről, amiket a kisebbségi előadó megtett, és amik egyáltalán hozzám, hogy így mondjam, a fülembe eddig eljutottak. Ezek után két megjegyzésem van. Az egyik, hogy valami olyasféle megjegyzés elhangzott volna, hogy most már meg tudja érteni az alelnök úr, hogy a koncepciós perek bírái hogyan hoztak döntéseket. Ezt a leghatározottabban vissza kell, hogy utasítsam. A másik pedig, ami a dolog érdemi része, hogy - mint azt előadtam - az általános vitára való alkalmasság kimondása semmilyen értelemben nem prejudikáció. Annyit jelent, hogy a legelső vizsgán - ami persze a legalacsonyabb követelményeket jelenti - átment egy törvényjavaslat, azonban érdemi sorsa teljes mértékben nyitott. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)