KOVÁTS LÁSZLÓ (FKgP). Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló, előttünk fekvő 9594-es számú törvényjavaslat legfontosabb vonásának azt tartom, hogy megszüntet egy hosszú idő óta tartó bizonytalan állapotot, egyértelműen leszögezi a gróf Széchenyi István által alapított intézmény önállóságát és függetlenségét. Ennek kinyilvánításával az Országgyűlés, a Kormány javaslata hitet tesz a tudomány, az alkotás szabadsága mellett. A törvényjavaslat - majd a törvény - eredménye, hogy lényeges lépéseket tesz az intézmény demokratizmusának növelésére, megnöveli az akadémiai közgyűlés hatáskörét, rögzíti azt, hogy a költségvetés felhasználásáról, elosztásáról a közgyűlés gondoskodik. A Magyar Tudományos Akadémia nem tagjainak összessége, hanem a tudomány összes művelőinek szervezete. Ennek megfelelően gondoskodik a törvény arról, hogy a döntéseket hozó közgyűlésben teljes jogú tagokként jelentős számban helyet kapnak az Akadémia tagjain kívül a kutatóközösségek képviselői. Ugyancsak képviselve lesznek a kutatók a kutatóhálózatra vonatkozó lényeges döntéseket előkészítő testületben, az akadémiai kutatóhelyek bizottságában. A törvényjavaslat azonban bizonyos mértékig túlságosan is részletes. Példaként említhető, hogy a javaslat szerint az Akadémia elnöksége csupán tanácsadó szervezet. Megítélésem szerint ez több mint furcsa egy köztestület választott tagjaiból álló elnökség számára. Véleményem szerint az elnökség összetételét, annak szerepét az alapszabályokban kell rögzíteni. Az Akadémia közgyűlése döntse el, hogy hatáskörében milyen feladatokat ruház - természetesen beszámolási kötelezettség mellett - az elnökségre. A legtöbb ellentétes véleményt mind a törvényjavaslat előkészítése, mind az eddigi viták során az akadémiai kutatóintézetek hovatartozása váltotta ki. Sokan a kutatóintézeteket a legszívesebben az egyetemekhez csatolnák. A legfőbb érv, ami mellett sokan elkötelezték magukat, hogy a kutatási kapacitást a felsőoktatásba vonják be, és ezzel az egyetemi kutatások fejlesztését segítsék elő. Ezek a célok elsősorban természeti változtatások útján lennének elérhetők. Sok példa van arra, hogy egyetemi tanszék és akadémiai kutatóintézet között jobb együttműködés is lehetséges, mint két ugyanolyan karon lévő tanszék között. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának "Analízis I." tanszéke és az Akadémia Matematikai Kutató Intézete között például a 70-es és a 80-as években sokkal jobb együttműködés és közös tudományos kapcsolat volt, mint a TTK "Analízis I." és "Analízis II." tanszéke között. Mintaszerű az együttműködés a természettudományi kar és a Központi Fizikai Kutató Intézet és a műegyetemi atomreaktor között. Jelenleg az akadémiai intézetekben dolgozók 21%-a - köztük sokan címzetes vagy tényleges egyetemi tanárként - vesz részt az egyetemi oktatásban. A jó együttműködés példáit sorolni lehetne. Az elmúlt években az Akadémia és a Rektori Konferencia között kialakult közös tevékenység az egyetemhez önálló jogi személyként csatlakozó társult intézet kategóriájának bevezetése, az OTKA - az Országos Tudományos Kísérleti Alap - segítségével közös műszerközpontok létrehozása bizonyára tovább javítja majd a közös munkát az egyetemek és a kutatóintézetek között. Félő, hogy ezt a szépen fejlődő együttműködést a szervezeti változtatások inkább megzavarnák, és munkájukban hátráltatnák, növelnék a rivalizálást, amely egy egyetem tanszékei között sem ismeretlen. Ahelyett, hogy azt eredményeznék, amit néhány képviselőtársam vár: az együttműködés javulását. Sokan és sokszor hivatkoznak arra, hogy külföldön, a fejlett országokban az alapkutatás az egyetemeken van, és nincsenek önálló kutatóintézetek. Ez nagy tévedés. Példa rá Németországban a Max Planck Társaság, Franciaországban a CRNS, Olaszországban a CNR - cáfolják ezt az állítást, mert nagy kutatóintézetekből álló és önálló alapkutatási hálózattal rendelkeznek. Az alapkutatás az angolszász típusú nagy szervezeti egységekből, departmentekből felépülő egyetemek esetében az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában épül az egyetemekre. Itt is vannak azonban egyes önálló alapkutató intézetek. Az elaprózott tanszéki szervezetre épülő egyetemi keretben azonban idegen testként jelennének meg a kutatóintézetek. A kutatóintézetek többek által javasolt egyetemhez csatolása nem kevés veszéllyel jár: amellett, hogy élő szervezetek munkájának megbolygatását eredményezi, az eddigi példák is figyelmeztetők. Az Akadémia 1973-ban kutatási kapacitásának jelentős részét, több tucat kutatócsoportot teljes felszereléssel kényszerből átadott a különböző egyetemeknek. (19.10) Ezek a jól működő egységek azóta eltűntek, támogatásuk eloszlott az egyetemek egészének támogatásában, és elvesztették hatékonyságukat. Mindezek alapján helyeslem a Kormány előterjesztését, amelynek lényege ebben a tekintetben az: jobb együttműködést a terméketlen és kockázatos szervezeti módosítások helyett. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzet felemelkedése a tudomány, a kutatók tevékeny és eredményes közreműködése nélkül nem lehetséges. A tények azt mutatják, hogy a gyors fejlődésre törekvő európai országok - például Görögország, Dánia, Franciaország, Spanyolország, Portugália - a nyolcvanas évtizedben évente több mint 10%-kal növelték reálértékben a kutatásra és műszaki fejlesztésre fordított összegeket. Magyarországon ugyanebben az évtizedben átlagosan több mint 3%-os volt a csökkenés. Azóta a helyzet a kényszerítő gazdasági körülmények miatt jelentős mértékben még tovább romlott. Csak helyeselni lehet a Kormány tudománypolitikai irányelvében foglaltakat, amely szerint rövid időn belül mintegy kétszeresére, a tervezet szerint 1,5%- ra tervezi növelni a kutatási ráfordítások bruttó nemzeti termékhez viszonyított arányát. Amikor egyetértésemet fejezem ki a Kormány által beterjesztett törvényjavaslattal a Magyar Tudományos Akadémiáról, mindenekelőtt a tudomány fontosságának tudata vezérel, és többek között az is, ami a világ legfejlettebb tőkés országai szakértőinek a véleménye, a magyar kutatásról alkotott véleménye, idézet: "Magyarországon erős hagyományai vannak a tudás és a tudomány elismerésének és támogatásának. Jelenleg Magyarországon szakképzett és tehetséges tudósok és mérnökök értékes csoportjai állnak rendelkezésre. Fennáll azonban az azonnali és növekvő veszélye annak, hogy Magyarország legjobb tudósai és műszaki szakemberei elhagyják az országot a jobb fizetési és munkafeltételek reményében." Itt a Magyar Tudomány című folyóiratnak 1992. évi 92. kötete 555. oldaláról idéztem. Az Akadémiáról szóló törvény megalkotásával, a hozzá kapcsolódó oktatási törvénycsomaggal együtt az Országgyűlés szilárd alapokra helyezi ezt a területet, és bizonyos kérdések törvényi rendezésével nyugalmat teremt. Márpedig - tisztelt Országgyűlés - a tudományhoz a kutatás nyugodt alkotó légkörére és bizalomra van szükség. A törvényjavaslat elfogadása az eddigi elnöki tanácsi törvényerejű rendelet helyett a nemzet bizalmát is kifejezi, és azt, hogy a régi rendszert messze meghaladó fontosságot és jelentőséget tulajdonítunk a magyar tudománynak és intézményeinek. Ez volt Széchenyi István elgondolása is. A szellemi kultúra elsőszülöttségi jogát ő mondotta ki először Magyarországon. Nemzeti programként kell nyilvánosan kihirdetni az értelmi súly elsőségét. Csak az a Magyarország állhat helyt a népek világversenyében, amely örökbecsű kultúrértékeket állít elő, és nélkülözhetetlenné teszi magát a művelt világ számára. Széchenyi István már 150 évvel ezelőtt kiadta, illetve megfogalmazta a magyar gazdaság és kultúrpolitika tízparancsolatát. Az ebben foglaltak nem szorulnak bizonyításra. Széchenyi mindenekelőtt független nemzeti társadalmat és öntudatos, erős polgárságot akart kinevelni. Mert tisztában volt azzal, hogy ezek nélkül csak üres álomkép a független magyar államiság. S talán ez az egyetlen pont volt az, ahol a magyar állameszme, Kossuth Lajos elgondolása találkozott Széchenyi István koncepciójával. Tehát a két lángeszme itt találkozott. Hirdetnünk kell újra és újra, hogy nem lesz Magyarországon egészséges történeti és társadalmi evolúció, amíg a politikát meg nem előzi a nemzetgazdaság megerősödése, s a kulturális érték-termelés. Tudományos társulataink között első helyen áll az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia. 1925-ben, amikor Akadémiánk alapításának és működésének első százados évfordulóját ünnepelte, a centenáriumi ünnepségeken szinte az egész világ tudományos intézményeinek képviselői részt vettek a jubileumi rendezvényeken. Akadémiai törekvések hazánkban már a XVIII. század vége felé megindultak, Bessenyei György és Révai Miklós ez irányú fáradozásai azonban nem jártak eredménnyel. Ugyancsak sikertelen volt Erdélyben Batthyány Ignác püspök kísérletezése is. Az Akadémia eszméje akkor vált valóra, amikor gróf Széchenyi István nemes elhatározással felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét az alapítandó Magyar Tudós Társaság céljára. Ragyogó példáját a lelkes főurak egész gárdája követte, úgyhogy az Akadémia 1831-ben már meg is kezdhette a működését. Széchenyi naplójában olvasható, hogy nem születtünk reformátoroknak, előbb magunkat kell megreformálnunk, az alázat és az önmegtagadás iskoláját kell előbb kijárnunk. Az 1825. év fordulatot jelentett Széchenyi életében, aki minden erejét a nemzet megmentésére szenteli. Az Országgyűlésben ő volt az első, aki a főrendek táblájának ülésein magyarul beszélt. Az Országgyűlésben harcolt a magyar nyelvért és a magyar szóért. Hogy a jogállamiság, a tisztult közélet és nem utolsósorban a minden jelző nélküli demokrácia megvalósulhasson, népünk előfeltételeinek olyan átformálására van szükség, amely a nemzet életének nemcsak jogi és politikai, hanem gazdasági és kulturális elmélyítésére helyezi a fősúlyt. Ez pedig nem következhet be, amíg el nem tűnik a mindent a Kormánytól várásnak kollektív rögeszméje. Csak a szabad pályák generációi hordozhatják büszkén és boldogan vállaikon a saját sorsukat. Mai helyzetünk kísértetiesen hasonlít az első világháború utáni időkre. Ezekre emlékezve kell megoldani a jelenlegi problémáinkat, amelyek most talán még nagyobb feladatot jelentenek, mint 70 évvel ezelőtt. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Köszönöm türelmüket. (Szórványos taps.)