BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr, köszönöm a szót! Tisztelt Ház! Jó két hónappal ezelőtt a szabad demokraták úgy döntöttek, hogy a szakképzésről szóló törvényjavaslatot vitára alkalmasnak találják. Képviselőtársaim, Szőr Gyula az általános vitában elmondta már, milyen fontosnak tartjuk ennek a törvénynek a megszületését, hiszen a piacgazdaságra való áttérés, a gyakorlóhelyek 80%-ának megszűnése menthetetlenül szétzilálta a szakképzés korábbi rendszerét. (16. 20) Az általános vitában képviselőtársam már részletesen szólt arról, hogy három lényeges kérdésben nem értünk egyet a javaslattal. Nevezetesen: a középfokú intézményrendszerben a szakképzési intézménytípus egységesítésének kérdésében; az országos képzési jegyzék hiányának megítélése kérdésében; és a gyakorlati képzés átalakításának, konkrétan a tanulószerződéseknek a kérdésében. Összesen 15 módosító javaslatot és két kapcsolódó módosító javaslatot adtunk be, azzal a céllal, hogy számunkra is elfogadhatóvá tegyük a törvény szövegét. A benyújtott módosító indítványok közül csupán egyet támogatott az oktatási bizottság az előterjesztővel egyetértésben, Nádori László képviselőtársamnak a preambulumot érintő szövegpontosító javaslatát. Sajnos, a többi indítványunk nem kapott többségi támogatást, javaslatainknak ezért a felét visszavonjuk; de így is marad négy olyan kérdés, amit annyira fontosnak tartunk, hogy szavazást kér képviselőcsoportunk ezekben a kérdésekben, annak ellenére, hogy az egyharmados támogatást sem kaptuk meg. Én most a részletes vita keretében mindenekelőtt ezekről a módosító indítványokról szeretnék beszélni. Az első ilyen javaslat a szakképzés intézményeinek meghatározását érinti. Tudnivaló, hogy a középfokú oktatásban részt vevő diákoknak csak egyharmada jár gimnáziumba, a többiek a szakképző iskolák valamelyik típusában tanulnak. A szakképző iskolák több mint fele már ma is vegyes típusú, vagyis az adottságaiktól függően már ma is egy-, két-, három- vagy éppen négyéves szakirányú képzést kínálnak, az alapvizsgát követően érettségire, illetve felsőfokú továbbtanulásra felkészítő képzést is folytathatnak. Úgy gondoljuk, hogy valamennyi szakmai iskolának - tehát a jelenlegi szakközépiskoláknak, szakmunkásképzőnek és szakiskolának - egyaránt lehetővé kell tenni, hogy maguk dönthessék el, milyen típusú képzési formára vállalkoznak, illetve hogy többféle képzési célú, időtartamú és fokozatú szakképzést is folytathassanak. Ügyetlen dolog, ha egy éppen születőben lévő törvény kullog a valóság után, ahelyett, hogy egy jól átgondolt koncepciónak megfelelően végre feloldaná teljesen a szakmai iskolák évtizedek óta fennálló merev hierarchiáját, garantálva, hogy az alacsonyabb képzettségi szintet nyújtó fokozatok ne váljanak zsákutcává. Másodsorban az országos képzési jegyzék hiányáról kell szólnom. Fazekas Zoltán és Szőr Gyula képviselőtársaim a 11152-es számon beterjesztett módosító javaslatukban azt fogalmazták meg, hogy a szakképzési törvény hatálybalépésének legyen feltétele az országos képzési jegyzék kibocsátása. Tisztelt képviselőtársaim! Ennek a törvénynek a lényege, az esszenciája az Országos Képzési Jegyzék, az OKJ. Ez a jegyzék rögzíti a szakképesítés megnevezését, a szükséges elméleti és gyakorlati képzés időtartamát és a szükséges előképzettséget is. Tudjuk jól, hogy a jelenlegi szakmastruktúra, épp úgy, mint a szakképzési struktúra, modernizációra szorul. Azonban a halaszthatatlan és radikális változtatásokat az iskolák csak a képzési jegyzékéhez igazodva tudják elkezdeni, illetve megoldani. Ez alapján fogalmazható meg a számon kérhető felelősségük is, mint ahogy a szülőknek, a szakmát választó tanulóknak is ez a képzési jegyzék jelent majd tájékoztatást és számon kérhető garanciát. Az Országos Képzési Jegyzék nélkül hatályba léptetni a szakképzési törvényt épp oly képtelenség, mint nemzeti alaptanterv nélkül működtetni a közoktatási törvényt. Kérem képviselőtársaimat, ha belátják, hogy a szakképzési törvénynek nincs értelme OKJ nélkül, hallgassanak a józan eszükre, és kapcsolják össze a törvény hatálybaléptetését az Országos Képzési Jegyzék kibocsátásával, azaz szavazzanak igennel a záró rendelkezéseknél az 55. �-nak új (3) bekezdéssel történő kiegészítésére. A hatálybaléptetéssel kapcsolatos dilemma megoldására egyébként egy másik javaslatot is megfogalmaztunk. Eszerint a szakképzési törvény 1994. szeptember 1-jén lépne hatályba, abban a reményben, hogy ez idő alatt kibocsátásra kerül az Országos Képzési Jegyzék. Képviselőtársaim figyelmébe ajánlom továbbá azt a módosító indítványunkat is, amely az országos képzési jegyzék elfogadásában kicsit hangsúlyosabb szerepet szán az Országos Képzési Tanácsnak. (16.30) Ez a szakképzési érdekegyeztetés ellátására létrehozott háromoldalú, vagyis a munkavállalók, munkáltatók és a tárca képviselőiből álló szervezet véleményezési, javaslattételi és ellenőrzési jogosultságokkal rendelkezik. Úgy véljük, hogy célszerű lenne, ha az Országos Képzési Jegyzéket illetően döntési jogosultságot rögzítene a törvény. Szólnom kell továbbá néhány olyan kérdésről is, amelyek valóban részletkérdésnek tűnnek, de amelyek nagyon is lényegi, szemléletbeli különbözőségről árulkodnak. Véleményünk szerint ez a törvényjavaslat nem igazán gyermekbarát, amikor a képzési időt fiatalkorú tanulók esetében napi 7 órában határozza meg, illetőleg naponta 6 és 22 óra között tartja megszervezhetőnek, vagy amikor a tanulók pénzbeli juttatásának a havi mértékét a mindenkori minimálbér 10%-ában minimalizálja. Módosító indítványainkban a gyermekek jogait kívánjuk védeni. A 11161-es számon beterjesztett javaslatunk szerint a fiatalkorú tanulók esetében a képzési idő a napi 6 órát nem haladhatja meg. Úgy gondoljuk, semmi nem indokolja, hogy a szakmát tanuló gyerekek napi képzési ideje hosszabb legyen, mint gimnazista társaiké. Véleményünk szerint a szakképzési törvényjavaslat ezen a ponton ellentmondásban van a közoktatási törvényjavaslattal is, hiszen ott az általunk is javasolt napi 6 óra szerepel a szövegben. Bízom benne, hogy képviselőtársaim elfogadják ezt az érvelést, és megszavazzák módosító indítványunkat. Mint ahogy támogatást remélek ahhoz az indítványunkhoz is, amelyik 22 óra helyett 20 óránál húzza meg a fiatalkorúak esetén a képzési időre használható napszakot. A tanulók pénzbeli juttatásával kapcsolatban mi magunk nem adtunk be módosító indítványt, de támogatni fogjuk Győriványi Sándornak, illetve Körösfői Lászlónak azokat a javaslatait, amelyek az összeg minimumának megemelésére irányulnak. Végezetül szólnom kell a tanulószerződések kérdéséről, amivel kapcsolatban a legtöbb kétely fogalmazódik meg bennünk. Mi a tanulószerződéseknek az e törvényjavaslatban kialakított rendszerét egészében véve elutasítottuk. Alapos az aggodalmunk, hogy a tanuló a gyakorlati képzés során teljes mértékben ki lesz szolgáltatva annak a gazdálkodószervezetnek, amelyik a gyakorlati képzését magára vállalta. S nemcsak arra gondolok, hogy a kiskorú tanuló, illetve a szülője köthet a saját maga számára hátrányos szerződést is, hiszen a szülő laikus a szerződéskötéshez, és nagyon valószínű, hogy többségük hátrányos helyzetben van a munkaerőpiacon, meglehet éppen munkanélküli, aki a maga problémáját sem tudja megoldani, hogy lenne elvárható tőle, hogy jó szerződést kössön a gyereke számára. Félő, hogy ez a szisztéma éppen az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő szülőket sújtaná méltánytalan anyagi terhekkel. Ennél is aggasztóbb azonban, hogy nincsenek garanciák arra nézve, hogyan kérhető számon a gazdálkodószervezeten, ha nem teljesíti a vállalását, ha mondjuk, csak dolgoztatja a gyereket, szinte ingyen. Hadd utaljak itt vissza még egyszer a 44. � (2) bekezdésére, ahol tehát a mindenkori minimálbér 10%- ában határozza meg a törvényjavaslat a tanulónak járó juttatás minimumát. A szakképzést nyújtó gazdálkodószervezeteknek a felügyeletét a Gazdasági Kamara fogja ellátni, amire nézve hasonlóképp régóta készül a törvény, de még nincs kész. Tekintettel arra, hogy a tanulószerződésre vonatkozó paragrafusok elhagyását nem támogatta az oktatási bizottság, az erre irányuló módosító indítványainkat visszavonjuk, és támogatni fogjuk azokat, amelyekben a tanulók jogainak a védelmezése fogalmazódik meg. Így például megszavazzuk az 56. �-t is, amelyik a Gazdasági Kamaráról szóló törvény hatálybaléptetéséhez köti a tanulószerződések bevezetését. Összefoglalva, teljesen egyetértünk a törvény preambulumában foglaltakkal, azzal, hogy a munkaerőpiac igényeihez igazodó rugalmas és differenciált szakképzési rendszerre van szükség. Közös felelősségünk, sikerül-e olyan törvényt alkotni, amely garantálni tudja ehhez a háttérfeltételeket. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)