JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): A szövetkezeti törvényről van szó, ugye? (Igen.) Jó, elnézést. Köszönöm szépen Elnök Úr a szót! Nem óhajtok nagyon hosszú lenni, hiszen a múltkori vitában már rengeteg érv elhangzott pró és kontra. Elhangzottak azok a pró érvek a szövetkezeti törvény módosítása mellett, miszerint az átalakulási törvény és a gazdasági válság következtében olyan képtelen helyzetek alakultak ki, amelyek miatt mindenáron cselekvő beavatkozásra van szükség a mezőgazdaságban. Így is van! Elhangzott az is - ha nem is ilyen explicite -, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó gyerekes törvényhozás egy technikailag kezelhetetlen állapotot hozott létre a szövetkezetekben, egyszerűen azért, mert noha szövetkezetnek hívjuk őket, valójában közreműködők, a vagyonnak csak a kisebbségével rendelkeznek, a vagyon többségével ma azok rendelkeznek, akik nem közreműködők a szövetkezetben. Így egy képtelen helyzet jött létre. A tulajdonosi viszonyai szerint ez inkább egy részvénytársaság jellegű vagy pedig közkereseti társaság jellegű társaság, valójában a jogban szövetkezetnek van bejegyezve, és ez a helyzet abszurd. Tehát ezért nagyon látjuk, hogy a törvényen változtatni kell. Másrészt azonban azt is látnunk kell, hogy az a beterjesztett módosító javaslat, amit a mezőgazdasági bizottság kormánypárti tagjai terjesztettek be, az igaziból az eddigi gyerekes törvényhozási folyamatba illeszkedik, nem a problémák megoldására, hanem egy felgyűlt feszültség kezelésére irányul csupán, nem törődve azzal, hogy milyen újabb feszültségeket kelt ez a kérdés. Ezért véleményünk szerint, noha igaz, hogy a szövetkezeti törvény átalakítására szükség van, noha igaz, hogy a hagyományos termelőszövetkezetekben, különösen a mezőgazdasági szövetkezetben nem célszerű vállalati formák, mégis azt tartjuk, hogy így, ilyen nyersen és direkten ez az átalakítás, ez a törvényátalakítás nem jó. Azért nem jó, mert nem lehet úgy megszüntetni egy gazdálkodási formát, hogy nem építünk közben újat. A pusztítás nem átalakítás. Már a tavalyi törvénynek, az átalakulási törvénynek is az volt a legfőbb baja, hogy nem volt benne semmi pozitívum, amely terelte volna az ügyben érdekelteket arra, hogy hogyan szervezzék meg a gazdálkodásukat, csak az a negatívum, hogyha bajban vagy, vagy bizalmatlan vagy a másikkal, akkor ess neki, vidd el te a vak lovat, mielőtt a másik vinné. Nyilvánvaló, hogy ebből gazdaság nem tud kisülni. Hál+ istennek azonban a mezőgazdaság nehéz helyzete mostanra olyan széleskörűen mozgatta meg a közvéleményt és aktivizálta az ezzel foglalkozó társadalmi szervezeteket, hogy - ahogy már korábban is kiderült - a Kormány tagjai közül is sokan rádöbbentek, hogy ez a kérdés részlegesen nem kezelhető észszerűen. Így ma elkezdődtek a tárgyalások arról, hogy hogyan lehetne bizonyos lépéseket megtenni úgy, hogy az ne hozzon létre egy eleve eldöntött helyzetet, és hagyjon időt a történelemnek érni, és hagyjon időt a jogalkotásnak még egyszer kiérleltebben foglalkozni a szövetkezeti törvénnyel. Ebben a módosítási tervben mi egyetértünk azzal, hogy szűnjenek meg a kiválás jellegű intézményi ajánlatok, de a szétválás váljon könnyebbé. Egyetértünk azzal, hogy minden pénzügyi eszközzel és szabályozási eszközzel erősítsük azt, hogy a szövetkezetek tagjai és lehetőleg a szövetkezetek tudjanak idővel újra tulajdonossá válni, és meg tudják váltani a vagyont azoktól, akik kívülállók, és így induljon be egy olyan pozitív folyamat, amelyik időt ad arra, hogy később, a gazdasági viszonyok változásával értelmes, új tagolódásokba forduljon át a mai szövetkezeti rendszer. Köszönöm a figyelmet! (Taps a bal oldalon.) (18.20)