DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Külön előadót nem állítottunk, én számolok be a bizottság munkájáról. Az alkotmányügyi bizottság augusztus 27-i ülésén megtárgyalta az ügyészségnek az államszervezetben elfoglalt alkotmányos helyét és szerepét szabályozó, alkotmánymódosításra irányuló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó másik két törvényjavaslat, azaz az ügyészségről szóló, illetve az ügyészség egyes feladatairól szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátásával kapcsolatosan felmerült kérdéseket. Az említett törvényjavaslatokat illetően mélyreható és részletes vita az alkotmánymódosításra irányuló törvényjavaslat tárgyában bontakozott ki, míg magának az ügyészségi törvénynek, illetve a másik, ügyészséget érintő törvényjavaslatnak a szükségességében, általános vitára bocsáthatóságában egymással szemben álló álláspontok nem fogalmazódtak meg. Az ügyészség szerepét és helyét meghatározó alkotmánymódosítási törvényjavaslat kapcsán az említett vitában többségi és kisebbségi vélemény jelent meg. A többségi álláspontot a kormánykoalícióhoz tartozó bizottsági tagok képviselték és képviselik, míg a bizottság SZDSZ-es és MSZP-beli tagjai fogalmaztak meg kisebbségi véleményt. A FIDESZ képviselői nem voltak az ülésen jelen, így a FIDESZ álláspontja a bizottsági vitában nem vált ismeretessé. A többségi álláspont abból indult ki, hogy az ügyészség jelenlegi modellje, az államszervezetben megszabott szerepe és helye a ránk oktrojált szovjet megoldás maradványaként él megújult, demokratikus jogállami Alkotmányunkban. Abban egyébként ez az utolsó és egyetlen kövület az eredeti 1949-es alkotmányból. Ez akkor is így igaz, hogyha a demokratikus, többpártrendszerű és jogállami viszonyaink között az ügyészség intézményére ma már nem jellemzők azok a tartalmi negatívumok, amelyek a diktaturális jellegű államban szükségképpen hozzátapadtak. A többségi álláspontot képviselők az ügyészségnek az államszervezetben elfoglalt helyét illetően azt az általánosan elterjedt jogállami megoldást támogatják, hogy az ügyészség szervezete a Kormány alá tagolódjék be, vagyis hogy irányítását a legfőbb ügyész útján az igazságügy-miniszter lássa el úgy, ahogy azt az előttünk álló alkotmánymódosítási javaslat tartalmazza. Az is egyértelműnek tűnt, hogy a többségi állásponton lévő bizottsági tagok az ügyészség funkcióját illetően egyetértenek az ügyészségnek az alkotmánymódosítási javaslatban megfogalmazott leendő feladataiban, vagyis hogy az ügyészség feladata a törvényesség megóvása a jogalkalmazásban, illetőleg a vádhatósági feladatok ellátása legyen. A kisebbségi állásponton levők - nem vitatva azt, hogy korábban hasonló jogi modellben gondolkodtak, mint a kormánykoalíció által kialakított többségi álláspont képviselői - eltérő mostani álláspontjuk megindoklása, illetőleg korábbi álláspontjuk megváltoztatásának alátámasztása érdekében a bizottsági vitában az alábbiakra hivatkoztak, és ezáltal a kisebbségi álláspontot a következőképpen argumentálták. Mindenekelőtt arra hivatkoztak, hogy a Kormány alá rendelt ügyészség nem az egyetlen lehetséges jogállami megoldás. E megállapítást illetően a bizottságban egyébként nem volt vita, bár kétségtelenül a parlamentáris demokráciákban ez az általánosan elfogadott megoldás. További kifogásként jelent meg ellenzéki oldalról, hogy az ügyészség Kormány alá rendelése nem fogadható el bizonyos jogi garanciák nélkül, melyek nélkül a kisebbségi vélemény szerint a Kormány visszaélhetne hatalmával, és mely biztosítékok viszont jelenleg véleményük szerint még nincsenek meg. Ezzel kapcsolatosan koalíciós oldalról olyan reflexió hangzott el, hogy egyfelől a biztosítékok adva vannak, de egyébként is egyszerre, egy lépésben mindent megalkotni nem lehet, és a már meglevő jogi biztosítékok melletti további esetleges garanciák szükségessége és felállítása több, e mostani törvénytől függetlenül átgondolható kérdés. A kisebbségi álláspont egyes SZDSZ-es képviselői azt is szükségesnek tartották hangsúlyozni, hogy álláspontjuk elfoglalásában szerepet játszik az igazságügy-miniszter személyével szembeni bizalmatlanságuk is. A bizottsági ülésen a legfőbb ügyész úr is élt felszólalási lehetőségével. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy megbomlott az a közös álláspont, amely még a politikai pártokra a választások idején jellemző volt. És amiatt is sajnálkozását fejezte ki, hogyha a politikai szempontok hátráltatnák az ügyészség reformjának megvalósulását. A legfőbb ügyész úr véleménye szerint a Kormány által előterjesztett törvénycsomag jó és támogatható megoldás. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy ez a megoldás illeszkedik megfelelően a parlamentáris demokrácia rendszerébe, abba a rendszerbe, amellyel a mi országunk is rendelkezik. Ami a kisebbségi álláspontban említett garanciákat illeti, a legfőbb ügyész úr utalt arra, hogy egy törvényalkotási ütemmel egyszerre valamennyi jogintézmény nem teremthető meg. A jelen csomagot az e körben szükségesnek mondott jogi építkezés már most megvalósítható és lényeges jelentőségű elemének ítélte, amit újabb ütemek követhetnek. A bizottsági vitában a Kormány képviselője is hasonló érveléssel válaszolt a kisebbségi ellenérvekre. A kisebbségi álláspont képviselői hangsúlyozták, hogy az ügyészséget érintő két törvényjavaslat sorsát az ügyészség helyzetének egészét meghatározó alkotmánymódosítástól elválaszthatónak ítélik, és ezt az egyes javaslatok feletti szavazásban is kifejezésre juttatták, bár a bizottságnak most csupán a javaslatok általános vitára alkalmasságáról kellett döntenie. Végül is bizottságunk mindhárom törvényjavaslatot - tehát az ügyészség helyzetét meghatározó alkotmánymódosító törvényjavaslatot, illetőleg magáról az ügyészségről szóló, valamint az ügyészség egyes feladatairól szóló törvényjavaslatokat is - egyaránt többségi állásfoglalással általános vitára alkalmasnak ítélte. Az ügyészség helyét és szerepét meghatározó alkotmánymódosítást illetően a szavazás az előbb említettekre tekintettel valamelyest szorosabb volt, tudniillik a javaslat általános vitára bocsátásának támogatásától a jelen levő ellenzéki bizottsági tag képviselők egységesen elzárkóztak. A másik két törvényjavaslat általános vitára bocsátása nagyobb mérvű támogatottságot ért el. Tisztelt Országgyűlés! Ez az, amit a bizottság tárgyalásáról röviden, összefoglalóan az ott elhangzott álláspontok ismertetése kapcsán is úgy érzem, elő kellett adnom. Tehát összefoglalva: az alkotmányügyi bizottság kisebb többséggel támogatja az alkotmánymódosító javaslatot, nagyobb többséggel támogatja a másik két további, az ügyészségi törvényről szóló, illetőleg az ügyészség egyes feladatairól szóló törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)