DR. HACK PÉTER, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Miután több mint egy órát hallhattuk az MDF vezető jogászainak véleményét erről a kérdésről, én nem tudom azt ígérni, hogy minden elhangzott észrevételre reagálok. Annál is inkább, mert szeretném rövidre fogni mondanivalómat, hogy a többi ellenzéki párt képviselői is még 1 óra előtt elmondhassák véleményüket. De előre szeretném bocsátani, hogy a szabad demokraták sem szakmai, sem politikai okokból nem látják indokoltnak az ügyészség Kormány alá rendelését, és ezért nem támogatjuk azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amit a Kormány beterjesztett. Mielőtt azonban ezeket a szakmai és politikai indokokat felsorolnám, engedjenek meg néhány általános megjegyzést, hiszen a nyári rendkívüli ülés utolsó napján és az őszi ülésszak előtt állunk, és úgy tűnik, hogy nincs más helye annak, hogy elmondjuk ezt a véleményünket, ami az SZDSZ álláspontja a Parlament munkájával kapcsolatban. A nyári szünet során az augusztus 20-i ünnepélyeken valamennyi parlamenti frakcióvezető úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági jogalkotást tartják az őszi ülésszak legfontosabb feladatának. Mi szeretnénk azt elmondani, hogy mi ezt komolyan is gondoljuk. Úgy ítéljük meg, hogy a gazdasági jogalkotással kellene most az Országgyűlésnek foglalkoznia. Nem az Országgyűlésen és még kevésbé az ellenzéki pártokon múlik az, hogy a Vagyonpolitikai Irányelvek, aminek már január 1-jén hatályba kellett volna lépnie, még mindig nem készült el. Még mindig nincs olyan állapotban, hogy az Országgyűlés tárgyalni tudja. Nem az ellenzéken múlik az, hogy az önkormányzatok címzett és céltámogatása, ami már '93. január 1-jétől aktuális lenne, és ami több ezer munkahely sorsát döntené el ebben az országban, még nem került benyújtásra, és nem ezekről a kérdésekről tárgyalunk most. Az elmúlt napon is közjogi kérdésekkel foglalkoztunk, ma is, és a jövő héten is döntően általános jogi kérdésekkel, illetőleg közjogi kérdésekkel fogunk foglalkozni. Ezzel együtt fontosnak tartjuk bizonyos közjogi kérdések rendezését, olyan közjogi kérdéseknek a rendezését is, amelyhez kétharmados többség szükséges. De egyszerűen nem értjük meg, hogy a nyitva álló közjogi problémák közül miért az ügyészség problémáját tartotta olyannak a Kormány, amiről ma tárgyalni kell, miközben 1989 óta teljes volt az egyetértés, hogy a rendőrség jogi szabályozásának - a rendőrség tevékenységének nincsenek alkotmányos alapjai. Ezt a törvényt már benyújtotta régebben a Kormány. Nem értem az indokait, hogy miért nem azzal foglalkozunk, és miért az ügyészség helyzetével. Még kevésbé értem, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, ahol nemcsak hogy alkotmányos alapjai nincsenek a nemzetbiztonsági szolgálat tevékenységének, még a jogszabályi alapjai sem születtek meg, és A nemzeti megújhodás programja 1990-re rövid távon ígért egy ilyen törvényjavaslatot. Még be sem nyújtotta a Kormány ezt a javaslatot, amivel kapcsolatban Kónya Imre tegnap nyilatkozott úgy, hogy jó lenne, ha a kétharmad meglenne. Mi azt mondjuk, hogy a kétharmad meglesz, ha meglesz a törvény, csak előbb legyen meg a törvény javaslata. Készségesek vagyunk erről vitatkozni, vagy készek vagyunk vitatkozni, ha van javaslat. Ezek a szerintünk sokkal fontosabb közjogi kérdések halasztódnak, miközben egy fontos, de nem elkerülhetetlenül fontos javaslatról vitatkozunk ma, eddig már több mint 1 órája, és valószínűleg ez még tovább fog tartani. Tehát szeretném rögzíteni, hogy mi gazdasági javaslatokról és a feltétlenül szükséges közjogi javaslatokról tárgyalnánk. És még egy szempontot szeretnék általánosságban megjegyezni, hogy az őszi ülésszak során szeretnénk kerülni a felesleges közjogi vitákat. Kétharmados törvényeket fogadott el a Ház az ellenzék támogatásával tavasszal, az állampolgárságról szóló törvényt, elfogadtuk az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról vagy röviden ombudsmanról szóló törvényt. Nagy egyetértés volt ezekben a törvényekben. Közel áll a megegyezéshez a honvédelmi törvény. Úgy tűnik, hogy a tárgyalások sikeresen haladnak előre, és a jövő héten úgy tűnik, hogy elfogadhatjuk az idegenrendészeti törvényt, tehát a külföldiek magyarországi beutazásáról, tartózkodásáról szóló törvényjavaslatot. Ezek mind kétharmados törvények. Ezeknek van reménye a megszületésre, és ezekben a Kormány és az ellenzék között nagyon konstruktív, intenzív tárgyalások folynak. Nem tartjuk ilyennek a mostani alkotmánymódosítást, lehet, hogy voltak olyan hangok, hogy nem folyt kellő tárgyalás a Kormány és az ellenzék között. Mi úgy ítéljük meg, hogy folyt tárgyalás, és ezek a tárgyalások teljesen egyértelművé tették, vagy kellett volna, hogy tegyék, hogy az ellenzék nem támogatja az Alkotmány módosítását. És így számunkra nem világos, hogy miért tárgyalunk most. Bár vannak, akik azt mondják, hogy kétféle autóvezető van: az egyik, aki az utca elejéhez érve, meglátva a zsákutca táblát, megáll, megfordul és nem hajt be az utcába, mondván, hogy zsákutca. A másik, aki azt mondja, hogy ővele ugyan nem tolnak ki: behajt és egészen addig megy, amíg a falig nem ér. (Derültség.) Lehet, hogy ez az indoka annak, hogy most tárgyalunk, és mi ezért nem elleneztük a napirendre tűzését a házbizottságnak, mert derüljön ki végre a Kormány számára, hogy ezen az úton zsákutcába jut. Ezek után - áttérve a konkrét javaslatra, az ügyészség alkotmányos helyzetét illető kérdésekre - a többi kérdésről azért nem beszélünk, mert mi ugyan kezdeményeztünk vitát erről az ügyről az alkotmányügyi bizottság ülésén, és hosszan felsoroltuk az érveinket, Salamon László elnöki beszámolójából úgy tűnt, mintha itt ezzel szemben komoly többségi vélemény hangzott volna el. El kell mondani, hogy két megszólalás volt a kormánypártok oldaláról, és egyik sem volt olyan mértékben érdemi és színvonalas, mint amilyen mértékben Kutrucz Katalin előző felszólalása, tehát a kormánypárti többségi vélemény most hangzott itt el először. A Kormány természetesen nyilatkozott. Mi az alkotmányügyi bizottság ülésén is, és korábban is többször elmondtuk, hogy szakmai feltételek teljesítése szükséges ahhoz, hogy az ügyészség a Kormány alá rendelődjön. Ebben a vonatkozásban a miniszter úr is és az MDF vezérszónoka is arról beszélt, hogy a szabad demokraták álláspontja megváltozott az Ellenzéki Kerekasztalhoz képest, és akkor támogattak valamit, amit most nem támogatnak. Szeretnék erre is kitérni. (11.30) (Boros Lászlót Glattfelder Béla váltja fel a jegyzői székben.) A bizottság ülésén négy szakmai feltételt soroltunk fel, amelyeknek a teljesülését elengedhetetlennek tartjuk az ügyészség Kormány alá rendeléséhez, és ezeknek a szakmai feltételeknek a teljesülését nem csak most tartjuk elengedhetetlennek, elengedhetetlennek tartottuk 1989-ben is. Kezemben van az SZDSZ programja, az úgynevezett "kék könyv", ami 1989-ben szólt arról, hogy milyen Alkotmányt szeretnénk. Ez a könyv a 36. oldalon "Valóban független bíróságot!" címszó alatt azt tartalmazza, hogy a hivatásuk betöltésével élethoszsziglan megbízott bírákat a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács nevezi ki pályázati úton. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács elnöke a köztársasági elnök, alelnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke, kétharmadát a kinevezett bírák, egyharmadát az Országgyűlés választja. Ezt követően foglalkozunk azzal, hogy a Kormánynak alárendelt legfőbb államügyészt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Tehát a Kormány alárendeltségében működő ügyészről - ezt egyébként a 37. oldalon a következő pontban rögzítettük - csak az előző feltétel teljesítése után tartottuk értelmesnek '89-ben beszélni és tartjuk értelmesnek most is beszélni. Amikor a miniszter úr is és Kutrucz Katalin is arra hivatkozik, hogy amit ők javasolnak, az a francia modell, és ezért ez az egyetlen jogállami modell, hozzátartozik, hogy ez a modell igazából nem jogállami modellként jött létre, hiszen ez a napóleoni jogalkotás következménye volt. De ez a modell nem vehető úgy át, hogy átveszem belőle a Kormány számára kedvező elemeket, és a Kormány számára nem kedvező elemeket nem veszem át. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácstól, ami Franciaországban működik, és ahol valóban az igazságszolgáltatási tanács ülésein az elnöklésben a miniszter helyettesíti a köztársasági elnököt, ha a köztársasági elnök éppen nem ér rá, de ez egy testület és testületben hoz döntéseket, és ennek a testületnek több tagja van, tehát a miniszter közvetlenül nem lát el kinevezési jogokat, csak egy testület ülését vezeti. Ez a testület látja el a bíróságokkal kapcsolatos igazgatási feladatokat, illetőleg a személyzeti kérdések eldöntését. Mi már a bírósági szervezeti törvény vitájánál is javasoltuk annak a felállítását, és ezt változatlanul nem tartjuk indokolatlannak a következő alkotmányozó lépésben, az új Alkotmány megalkotásában remélhetőleg az Országgyűlés - a következő Országgyűlés - első két esztendején belül. Fontosnak tartanánk, hogy az Alkotmány szóljon erről a testületről, jöjjön létre egy ilyen testület, mint tényleges, valódi garancia a bíróságok függetlenségére. A politikai indokok között fogok visszatérni arra, hogy miért nem látjuk a jelenlegi helyzetet megnyugtatónak. Tehát a Kormány azt javasolja, hogy vegyük át a Kormány alá rendelt ügyészséget, de ne vegyük át a francia modellnek azt az elemét, ami a Kormány jogköreit csökkenti. Ez számunkra egy olyan felfoghatatlan érvelés, ami csak politikai érvekkel támasztható alá, szakmai érvekkel emellett igazából érvelni nem lehet. Ez nagyon jól kiderült a miniszter úr érveléséből is, bizonyos elemeknél a nyugati példákat hozza, és ahol ez az érveit nem támasztja alá, ott átsiklik egy másik érvrendszerre, és azt mondja, hogy a magyar történeti hagyományoknak nem felel meg az Igazságszolgáltatási Tanács. Azt szeretném mondani, hogy azokban a magyar történeti hagyományokban, amelyekre ő hivatkozik, sok szimpatikus elem van, ez a része biztos, hogy nem tartozik azok közé. A következő szakmai érvünk, amely feltételt szab a Kormány alá rendeltségnek, és ezt a nem jogász kollégák, képviselőtársaim kedvéért mondom, hogy az ügyésznek nagyon fontos feladatai vannak a büntetőeljárásokban. A hatályos jog szerint az ügyész rendkívül fontos bűncselekmények esetén a nyomozó hatóság feladatát látja el. Például a Kormány tagjai által elkövetett bűncselekmények nyomozása az ügyész feladata, mint általában a hivatalos személy sérelmére elkövetett bűncselekmények, a hivatalos személy sérelmére elkövetett bűncselekmények nyomozása az ügyész feladata, és például a korrupciós cselekményeknek, hivatali visszaélésnek a nyomozásában is fontos szerepe van az ügyészségnek. A nyáron fordult elő, hogy az igazságügy-miniszter feljelentést tett hivatalos személy megsértése miatt egy vidéki újságíró ellen, legalábbis a sajtóközlemények szerint. (Zaj. - Dr. Balsai István: Nem igaz, nem így van!) A 168 óra múlt heti számában részletesen foglalkozik ezzel, és ezzel kapcsolatos cáfolat legalábbis nem jelent meg a sajtótermékekben. Tegyük fel, hogy nem igaz, a miniszter úr azt mondja, hogy nem igaz, és úgy tartom korrektnek, hogy az ő válaszát, ami nem hallatszik, mindenfelé közöljem, de tegyük fel, hogy valamikor a jövendő kormánynál ilyen előfordulna - bár mondom, úgy tűnt, hogy ennél is előfordult -, hogyan képzelhető el az, hogy az ügyész, aki a konkrét esetben - legalábbis az újság tanúsága szerint - megtagadta az eljárás folytatását, mivel nem volt bűncselekmény, mondván, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága volt az újságírói kérdés feltétele, hogy ezek után az előterjesztett javaslat értelmében a feljelentést tevő igazságügy- miniszter utasíthatja az ügyészt arra, hogy mégis folytassa le az eljárást. Az ügyész persze megtagadhatja ennek az utasításnak a teljesítését, de a szervezetszociológiai szempontok vagy vizsgálatok jól mutatják, hogy egy ilyen utasítást megtagadó ügyésznek milyen karrierképe lehet a szervezeten belül (Derültség, taps az ellenzék soraiból.) , mire számíthat a jövőben. A hatályos büntetőeljárási szabályok értelmében a rendőrség bizonyos állampolgári, emberi jogokat korlátozó intézkedéseivel szemben független fórumhoz jogorvoslattal lehet élni, nevezetesen az ügyészhez lehet panasszal fordulni. Tehát ha valakinek bevonják az útlevelét a nyomozás során, lefoglalják az autóját, házkutatást tartanak nála minden héten, zár alá veszik a teljes vagyonát, és a hatályos szabályok szerint ez az eljárás évekig tarthat, ezek ellen az eljárási lépések ellen az ügyészhez fordulhat panasszal. S mi történik akkor, ha a Kormány alá rendelt rendőrség kezdi el a nyomozást, az ő intézkedései ellen a Kormány alá rendelt ügyészhez fordulnak panasszal, és végül is a kitörési pont nincs meg? Ezért mi azt mondtuk, hogy csak akkor tartjuk elképzelhetőnek a Kormány alá rendelt ügyészséget, hogyha a nyomozások során a személyi szabadságot korlátozó intézkedéseken felül a többi alapjogot korlátozó intézkedéssel szemben is minimum a bírói jogorvoslat, de célszerű lenne, ha az úgynevezett nyomozó bíró intézményén keresztül a bírói kontroll megvalósulna, tehát a bíróság ellenőrző szerepe megvalósulna. Erre azért is szükség van - véleményünk szerint -, mert ezt már '89-ben, az ellenzéki tárgyalások során fontosnak tartottuk, a Kormány még nem készült el ezzel a javaslatával, a Kormány azt mondja, hogy majd el fog készülni, erre szeretnék majd még visszatérni. Fontosnak tartanánk a Kutrucz Katalin által is említett pótmagánvád intézményének a bevezetését, amikor is az ügyész vádelejtése esetén feléledne a sértett vádlói jogosítványa, és a sértett képviselhetné a vádat. De fontosnak tartanánk azt is, hogy valamilyen független - a Kormánytól független - ellenőrző, kontrolláló mechanizmus működjön. Nem véletlen az, hogy Olaszországban, ahol a korrupciós cselekmények most súlyos belpolitikai válságot eredményeznek, nem az ügyészség az, amely eljár ezek ellen a politikusok ellen - ugye az olasz képviselőház, ha jól emlékszem egyhatoda van eljárás hatálya alatt -, hanem a kormánytól független magisztrátusok járnak el, a vizsgálóbírók. Mi nem tartanánk indokoltnak a vizsgálóbíró bevezetését, ezt szeretném hangsúlyozni, de valamilyen ellenőrző mechanizmus, amely például a korrupciós cselekményekkel szemben fel tud lépni, feltétlenül indokolt lenne. Jellemző, hogy azokban az országokban, ahol a korrupció eluralkodott, ahol nem is volt ilyen független nyomozó szerv, létrehoztak ilyet. Honkong példája erre az ideális eset, ahol a 70-es években a korrupció annyira eluralkodott, és a kormányzatot is annyira elárasztotta, hogy létre kellett hozni egy független nyomozó szervet, egy korrupcióellenes nyomozó apparátust. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása várat magára. Végül az utolsó szempont: valamilyen módon a törvényességi ellenőrzésnek egy független rendszerét létre kellene hozni, nem indokolt az, hogy az ügyészség a törvényjavaslat értelmében is olyan jogokat tart meg, amelyek társadalmi szervezetek vagy adott esetben pártok életébe való korlátozott ugyan, de beavatkozási lehetőséget teremtenek. (11.40) Természetesen mondanom sem kell, hogy szeretnék húsz percen belül maradni, ezért nem tudok mindenre részletesen kitérni, tehát a teljesség igénye nélkül sorolom fel ezeket az érveket. Minden vitában elmondtuk azt már a korábbiak során is, hogy amint ezek a feltételek teljesülnek, abban az esetben elképzelhetőnek tartjuk, hogy az ügyészség alkotmányos státusa változzon, de ezt nem tartjuk égető kérdésnek, az ügyészség jelenlegi alkotmányos státusa sem vet fel, legalábbis semmi esetre sem nagyobb problémákat, mint például a rendőrség vagy mint például a nemzetbiztonsági hivatalok alkotmányos státusa. Mondhatja azt a Kormány, mint amit mondott is - és Kutrucz Katalin is erre hivatkozott -, hogy ezekkel a feltételekkel ők egyetértenek, vagy legalábbis ezeknek a feltételeknek egy részével, de ezek a feltételek majd később, a büntetőeljárási törvény és az egyéb jogszabályok módosítása után teljesülnek; nem lehet mindent egyszerre, vezessük be előbb az ügyészség Kormány alá rendelését, és utána teremtsük meg azokat a jogi garanciákat, amelyek igazán megnyugtatóvá tennék a Kormánynak alárendelt ügyészség létét. Itt kell áttérnem nagyon röviden a politikai érveinkre, hogy miért nem tartjuk ezt az egyébként szakmailag elfogadható érvet politikailag elfogadhatónak, tehát azt, hogy előbb a Kormány alá rendelés, utána a garanciák. Azért nem tartjuk elfogadhatónak, mert nem bízunk a Kormányban, nem bízunk mindenekelőtt az igazságügy-miniszterben; nem úgy látjuk, hogy az igazságügy-miniszter tevékenysége az elmúlt három év alatt megnyugtató lenne egy ilyen megoldás támogatása szempontjából. Úgy látjuk, hogy az igazságügy-miniszter az elmúlt évek során - részben az ellenzékkel folytatott tárgyalásokban, részben a konkrét tevékenységében - több esetben is hát aggályokra adott okot. Ebbe most nem akarok részletesen belemenni, mert nem a politikai érveink és nem az igazságügy-miniszter felelősségének kérdése az irányadó; de annyiban érdemes megjegyezni a felelősség kérdését, mert minden hozzászóló előttem említette, hogy a legfőbb ügyésznek elutasították az interpellációkra adott válaszait, és hogy valósul itt meg a politikai felelősség Ugyanúgy valósul meg, mint a minisztereknél. Például az igazságügy-miniszternek is elutasították már interpellációra adott válaszait; a tárca nélküli miniszter válaszainak, azt hiszem, szinte a többségét - Szabó Tamásra gondolok -, többet utasítottak el, mint elfogadtak. Tehát ezen az alapon önmagában az a tény, hogy valakinek az interpellációra adott válaszát elutasították, nem okoz gondot. Hozzáteszem, hogyha úgy működne a magyar Kormány is, ahogy a nyugati demokráciákban működnek a kormányok, hogy például van egy kétes akciója a terrorelhárító kommandónak Németországban, egy héten belül lemond a belügyminiszter, vagy az ipari, illetve a gazdasági miniszter ír egy levelet a saját levélpapírján egy gazdasági ügyben és ebbe belebukik, akkor elképzelhetőnek tartanánk, hogy tényleg ez egy olyan felelős Kormány, amelyről nem hihető, hogy konkrét utasítást ad bizonyos ügyekben. Megjegyzem, hogy a nyáron járt itt a kanadai legfelsőbb bíróság elnöke, akit megkérdezett egy újságíró, hogy előfordult-e olyan, hogy miniszter sürgetett valamit, beleszólt az igazságszolgáltatás működésébe, ez a legfelsőbb bírósági elnök azt mondta, hogy egyszer fordult elő, hogy egy miniszter felhívta a bíróságot, hogy mikorra van kitűzve a tárgyalás, és akkor másnap ebbe belebukott, ebbe a telefonhívásába, pedig csak megkérdezte, hogy mikorra van kitűzve a tárgyalás. A miniszter eddig még nem cáfolta azt, hogy egy konkrét ügyben a sürgős tárgyalásra adott utasítást. Ugye, egy politikailag közel álló személy nyilatkozott úgy, hogy az ő ügyében a miniszterhez folyamodott, és ezért sürgős tárgyalásra kerülhetett sor. Hozzáteszem, hogy máshol abba is belebukott volna a miniszter, ha az Alkotmánybíróság azt mondja ki az adott országban, hogy annak az alkotmányos követelménynek - idézem az Alkotmánybíróság ítéletét -, "hogy a bírósági határozat valóban kötötté tegye a miniszter kinevezési jogkörét, az felel meg, hogy csakis azok közül nevezhet ki a miniszter bírósági vezetőt, akiket a testület többségi határozattal javasol" , tehát erre a miniszter azt mondja, hogy ez a jövőre nézve igaz - nem tudom, hogy milyen indokok alapján. Az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy minimum hat esetben a bírósági törvénnyel ellentétesen történt a bírósági vezetők kinevezése, minden olyan esetben, ahol nem volt meg a testület többségi határozati javaslata. Ezek is súlyos kifogások, és ezeket még sorolhatnánk, de az érvelésünknek a középpontjában azok a szakmai érvek vannak, hogy ha nyugatról veszünk át elemeket, akkor vegyük át ezeknek az elemeknek a kapcsolódó részeit is. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy azokban az országokban, ahol a Kormány alá tartozik az ügyészség ott a bíróságoknál más megoldásokat választanak, mint Magyarországon választottunk; azokban az országokban, ahol a kormány alá tartozik az ügyészség, például vagy vizsgálóbíró működik, vagy nyomozó bíró működik, tehát a nyomozások során létezik egy független bírói kontrollnak a lehetősége, ami nálunk nincs meg; azokban az országokban, ahol a kormány alá van rendelve az ügyészség, egy sor más garanciát építettek be. Amint ezek a garanciák létrejönnek, amint ezeknek a garanciáknak a feltételei megteremtődnek, mi is tudjuk ezt támogatni. Elhangzott, hogy mi eltértünk az álláspontunktól. Csak nagyon röviden említem Kezemben van a Nemzeti Megújhodás Programja, ami az Antall-kormány programja, ennek a 194. oldala azt sejteti, hogy még ebben a ciklusban új Alkotmány születik. Ez az Alkotmány nem fog megszületni, a miniszter úr is jelezte. Szerintünk erre az új Alkotmányra szükség lenne, és szerintünk 1996- ig ezt az új Alkotmányt meg lehet alkotni, és ennek az Alkotmánynak a rendezésében sor kerülhet az ügyészség alkotmányos helyzetének tisztázására, végiggondolására, rendezésére, de a mostani helyzet sem aggasztó. Ezzel szemben rendezni kell a szolgálati viszonyt és azokat a kérdéseket, amelyekre Kutrucz Katalin is utalt, és amelyekben nincs is vita. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)