DR. MIZSEI BÉLA (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Igazságszolgáltatási intézményrendszerünk korszerűsítésének újabb fázisához érkeztünk, amikor az ügyészség alkotmányos helyzetéről, szervezeti felépítéséről, feladatairól szóló jogszabályok tárgyalására kerül a sor. És itt jegyzem meg közbevetőleg: ha a gazdasági törvények előbbre valók - aminek hangoztatása igen népszerű az országban -, akkor ne vitatkozzunk ezen olyan sokat, hanem gyorsan fogadjuk el, és térjünk rá, például a vagyonpolitikai elvek tárgyalására. A törvényjavaslat módosítani kívánja a Magyar Köztársaság Alkotmányának 51., 52., 53. �-át. Szintén megjegyzem: hogyha ezt nem akarják módosítani, nem értem, mert éppen ezek még a kommunista világból való paragrafusok. A módosító javaslat leglényegesebb eleme az ügyészi szervezetnek az igazságügy-miniszter felügyelete és irányítása alá rendelése. E szervezeti modell megfelel a nyugat-európai struktúráknak, továbbá a nyolc évtizedes magyar közjogi hagyományoknak is. Elemi követelmény a Kormánnyal szemben, hogy - mint legfőbb végrehajtó hatalom- valamennyi hatályos jogszabálynak érvényt tudjon szerezni. Itt térek rá megint arra, hogy a Kormányt vidéken, sajnos - hogy úgy mondjam -, tehetetlennek mondják, éppen azért, mert nem tudott eddig keményen érvényt szerezni a hatályos jogszabályoknak. Nem lehet ez alól kivétel a büntető anyagi eljárási jogszabályok maradéktalan érvényre juttatása, az állam büntetőpolitikájának felelős végrehajtása sem. A jelenlegi igazságszolgáltatási rendben az ügyészséget a legfőbb ügyész irányítja, aki az Országgyűlésnek tartozik beszámolni. Tehát ha a legfőbb ügyésznek az eljárásával nem ért egyet a tisztelt Országgyűlés, bármikor nyugodtan megtárgyalhatja, kifogásolhatja intézkedéseit. Ez a struktúra kizárja, hogy a Kormány érdemi befolyást gyakorolhasson az ügyészség jogalkalmazó tevékenységére. A törvényjavaslat 52. szakasz (1) bekezdése szerint az ügyészi szervezet tevékenységét a legfőbb ügyész útján az igazságügy-miniszter úr irányítja. E modell biztosítja a Kormány számára azt a lehetőséget, hogy a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos követelményeknek maradéktalanul eleget tegyen. Nyilvánvaló, hogy az igazságügy-miniszter felügyeleti és irányítási jogosítványait a legfőbb ügyész adott utasításokon keresztül gyakorolja. Törvényi garancia, hogy a javaslat szerint az igazságügy-miniszter nem adhat utasítást az ügyészi intézkedéstől való tartózkodásra, vagy az eljárás folytatását akadályozó ügyészi intézkedésre. Ugyancsak esetleges kormányzati túlsúlyt hivatott kiküszöbölni, hogy konkrét ügyben eljáró ügyésznek utasítást csak a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész adhat. A javaslat további szakaszai többek között a legfőbb ügyész kinevezésére vonatkoznak. Akit az igazságügy-miniszter javaslatára a miniszterelnök útján a köztársasági elnök nevez ki. A Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló törvényjavaslat az Alkotmány alapján határozza meg azokat a szabályokat, amelyek szerint az ügyészség a jogszabályokban meghatározott feladatokat ellátja. A tervezet első fejezete az ügyészi szervezet irányítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, meghatározza az ügyészség felépítését, rendelkezik költségvetési helyzetéről, megfelelő gazdasági önállóságot biztosít. Az ügyészi szervezetnek továbbra is integráns részévé teszi a Katonai Ügyészséget, melyet a katonai bíróságok formális különállásának megszűnése ellenére a sajátos katonai életviszonyok tesznek indokolttá. Fenntartja a javaslat azt a ma is hatályos állapotot, hogy a felettes ügyészség az alárendelt ügyészséget utasíthatja, attól bármely ügy intézését saját hatáskörébe vonhat. A törvényjavaslat a továbbiakban több új elem mellett a hatályos ügyészi törvényben és más jogszabályokban szabályozott jogokat és kötelezettségeket rendszerezi és emeli törvényi szintre. Az eddig olykor felmerült bizonytalanságokat, néha a joghézagokat a törvényjavaslat részletes, mindenre kiterjedő szabályai megnyugtatóan rendezik, figyelembe véve az ügyészséggel szemben támasztott megnövekedett követelményeket. A javaslat egyértelműen, minden értelmezési hibától mentesen szabályozza, egyebek mellett, az ügyész utasíthatóságának feltételeit, az eljárás során szükséges adatok beszerzésének, kezelésének módját, az ügyészek feladat- és jogkörét, a nyomozást végző ügyészek fegyverviselésének és használatának feltételeit, az ügyészt megillető immunitás szabályait. Kiemelést érdemel e körből - már csak a javaslatot megelőző viták okán is - az ügyész utasíthatóságának szabályozása. A javaslat szerint az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni, amelynek megtörténtéig az ügyész az utasítás végrehajtására nem köteles. Fontos eleme e kérdéskörnek, hogy az ügyész nemcsak akkor tagadhatja meg az utasítás végrehajtását, ha annak teljesítésével bűncselekményt vagy szabálysértést valósít meg, hanem akkor is, ha az életét vagy egészségét súlyosan veszélyeztethetné. Lényeges azt is hangsúlyozni, hogy ha az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy - és ezt kiemelném - jogi meggyőződésével nem látja összeegyeztethetőnek, az ügyész az ügy elintézése alól mentesítését kérheti, és az ilyen kérelem teljesítése nem tagadható meg. (12.00) Garanciális szabályt fogalmaz meg a javaslat 7. �-a, amikor - a más jogszabályokban meghatározott eseteken túlmenően - szabályozza az ügyész kizárását. Az ügyészi nyomozást végző ügyészek és ügyészségi nyomozók lőfegyverhasználatának szabályozása messzemenően kielégíti azt az igényt, hogy arra kizárólag törvényben szabályozott keretek között kerülhessen sor. Rendelkezik a javaslat arról is, hogy munkája során az ügyészt milyen jogosítványok illetik meg, illetve kötelező rendelkezést tartalmaz arról, hogy más szervek, szervezetek milyen körben és módon kötelesek az ügyészség tevékenységét elősegíteni. Az adatkezelésre vonatkozó rendelkezések összhangban vannak a személyes adatok, az állami és szolgálati titok védelmével kapcsolatos rendelkezésekkel is. Az ügyészség szervezeti tagozódását szabályozó rendelkezések csak az igazságügy-miniszter irányítási jogkörének és az ügyészség alkotmányos helyzetének változásával térnek el némileg az eddigiektől azzal, hogy ügyészi szerv létesítését, megszüntetését vagy székhelyének áthelyezését a köztársasági elnök jogköréből a Kormány hatáskörébe utalja - nagyon helyesen. A javaslat V. fejezete új, eddig nem szabályozott vagy csak szokásjogilag kialakult intézmények létrehozását írja elő. Ilyen az Ügyészségi Alkalmazottak Tanácsa, az Összügyészi Értekezlet, az Ügyészi Tanács és a Szakmai Kollégium. E szervek egyrészt érdekérvényesítő, érdek-képviseleti szervek, másrészt a szakmai irányítást segítő testületek. Ilyen testületek a jelenlegi ügyészi szervezetben szervezetszerűen nem működnek. Céljuk a civil szférához képest lényegesen hierarchikusabb szervezetben dolgozók érdekeinek, jogainak képviselete, markáns megjelenítése, illetve a szakmai munka színvonalának emelése, egységessé tétele. A javaslat részletesebb szabályokat e szervezetek felépítésére, összetételére és működésük, hatáskörük alapvető meghatározására tartalmaz. A konkrét működési szabályokat egyéb jogszabályi rendelkezések - például a Munka Törvénykönyve - tartalmazzák, illetve maguk alakítják ki. A javaslat harmadik része, "Az ügyészi szolgálati viszony" címmel az ügyészek, titkárok, fogalmazók és más ügyészségi dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos kérdéseket szabályozza. Nem új keletű igény, hogy az ügyészségen dolgozók szolgálati munkaviszonyát szabályozó rendelkezéseket az ügyészi törvényben rögzítsük, miképpen a bírák munkaviszonyával kapcsolatban is így történt. A javaslat kétséget nem hagyó részletességgel rendelkezik e kérdéskörről: ha megnézzük, ez a törvény csaknem kétharmadát kitevő része. A javaslat egyfelől átvette a jelenleg hatályos ügyészi törvény ma is aktuális szabályait, másrészt, az előbbiekhez hasonló módon, az ügyészség új helyzetéből adódó módon új szabályokat is tartalmaz. Ilyen új momentum a legfőbb ügyész kinevezésének már említett változása vagy például az igazságügy-miniszternek a magasabb vezető és vezető állású ügyész kinevezésének joga. A javaslat e szervezetben is törvényi szintre emeli azt az igényt, hogy a vezető állásokat pályázat útján lehessen elnyerni - biztosítva ezzel is az ügyészi munka színvonalának emelését. Konkrét - eddig nem létező - szabályt fogalmaz meg a javaslat 41. �-a, amely a legfőbb ügyész felmentéséről rendelkezik: jelenleg hatályos jogi szabályozásunk csak a kinevezésre vonatkozott, a javaslat elfogadása esetén azonban az igazságügy-miniszternek a miniszterelnök útján tett előterjesztésére a köztársasági elnök a legfőbb ügyészt bármikor, indokolás nélkül, felmentheti. Szabályozza a javaslat azt is, hogy a legfőbb ügyész a tisztségéről bármikor, indokolás nélkül, lemondhat - és ehhez nem kell elfogadó nyilatkozat. Az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésének esetei, a szervezetre vonatkozó sajátosságok figyelembevételével, nagyrészt megegyeznek a Munka Törvénykönyvében foglaltakkal. Fontos követelmény az ügyészekkel szemben, hogy munkájukat pártatlanul, objektíven, befolyástól mentesen végezzék. A javaslat - a Kormány rendelkezését is átvéve -, biztosítandó az ügyészség pártsemlegességét, kifejezetten megtiltja, hogy az ügyész politikai pártnak tagja legyen vagy politikai tevékenységet végezzen. Igen szűk felsorolását adja a javaslat azoknak a tevékenységeknek, amelyeket az ügyész, munkakörén kívül, javadalmazás ellenében végezhet: - tudományos, oktató, művészi tevékenység - és a gazdasági életben való részvételt is jelentősen korlátozza. Kizárja a javaslat az olyan szolgálati viszony létesítését is, amelyben az ügyészségi alkalmazott hozzátartozójával irányítási, ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerül. Szünetel az ügyész szolgálati viszonya akkor, ha országgyűlési, helyi önkormányzati vagy polgármesteri választáson jelölteti magát, illetve megválasztása esetén a szolgálati viszonyt meg kell szüntetni. Megfelelő szankciókat alkalmaz a javaslat arra az esetre, ha az ügyész az összeférhetetlenséget nem jelenti be, illetve nem szünteti meg: ilyen esetben az ügyész szolgálati viszonyát meg kell szüntetni. A X. fejezet az ügyész minősítésével kapcsolatos szabályokat rendszerezi az ügyész szakmai tevékenysége, ismeretei, képességei és szakmai fejlődése figyelembevételével. Lényeges, hogy a minősítést az ügyésznek át kell adni, és az ügyész a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának vagy személyiségi jogát érintő megállapításának a megsemmisítését a bíróságtól kérheti. Az ügyészi munka jellegéből adódóan ez jórészt a más állami szerveknél is alkalmazott munkaidőn belül és szolgálati helyen végezhető. Vannak azonban olyan szakágak is, ahol ügyeleti, készenléti szolgálatra van szükség - mint például a nyomozó ügyészi munkakör -, vagy a munkaszüneti és pihenőnapon az előzetes letartóztatás kapcsán tartott bírósági meghallgatások, amelyeken az ügyész köteles személyesen is megjelenni. A XI. fejezet az ilyen típusú munkavégzés szabályait és javadalmazását szabályozza jól követhető módon. Nem hagyható figyelmen kívül az a törekvés sem, hogy az ügyészi szervezetben dolgozók idegennyelv-tudásukat a szakmán belül is kamatoztathassák, és megfelelő elismerést kapjon ez. A 67. � idegennyelv- tudási pótlék bevezetésével megteremti ennek törvényi feltételeit. A XII. fejezet további rendelkezései a nyomozó ügyészi munkakörrel kapcsolatos többletterhek, illetve szolgálati helyen kívüli munkavégzéssel fölmerülő költségek kompenzációját szabályozzák egzaktan, számszakilag is pontosan körülhatárolva. A hosszú időn át végzett munka elismeréseként a javaslat kötelezővé teszi a jubileumi jutalom kifizetését 25, 30, illetve 40 év szolgálati viszony esetén. Az ügyész fegyelmi felelősségét meghatározó szabályok egyrészt a hivatali kötelesség vétkes megszegését, másrészt az ügyész életmódjával, magatartásával kapcsolatos, a hivatás tekintélyét sértő magatartásokat szankcionálják. Lehetőséget ad a javaslat a munkáltatónak arra is, hogy csekély súlyú fegyelmi vétség esetén mellőzze a fegyelmi eljárást, és a vétséget elkövetőt írásbeli figyelmeztetésben részesítse. Taxatív felsorolást ad a tervezet az ügyésszel szemben kiszabható fegyelmi büntetésekről. Részletesen és minden ide vonatkozó garanciális szempont figyelembevételével rendelkezik a törvény a fegyelmi eljárás megindításáról, az eljárás alá vont személy, illetőleg a fegyelmi jogkör gyakorlójának jogairól és kötelességeiről, az eljárás eredményéről, illetve a jogorvoslati lehetőségekről. Az ügyészek kártérítési felelősségének módja és mértéke illeszkedik az általános, a Munka Törvénykönyvében rögzített szabályokhoz. Kiemelést érdemel azonban az a rendelkezés, miszerint az ügyész a gondatlan károkozásért havi átlagkeresete háromszoros öszszegével felel, amennyiben a kár olyan, jogszabályba ütköző utasítása teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított ügyész előzőleg a figyelmét felhívta. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság Ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslat összhangot teremt az ügyészségre vonatkozó többirányú jogi szabályozások között (A közelében tett megjegyzésre reagálva:) Köszönöm, még van idő. Az ügyészség tevékenységének túlnyomó, közismertebb részét a büntetőeljárás során fejti ki. A büntetőjogi feladatok végrehajtásához szükséges jogszabályi háttér kellően szabályozott. A most tárgyalandó javaslat e körből kiemeli a büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyeletet, illetve a követelményekhez igazítja az ügyészségi nyomozó hivatalok hatáskörét. A büntetés-végrehajtás feletti ügyészségi törvényességi felügyelet egyszerre jelenti az elítéltek jogainak védelmét és az állam büntető igényének érvényesítését. Ennek során érhető el, hogy a büntetések elérjék céljukat anélkül, hogy az elítéltek alapvető, a büntetés által nem érintett jogai sérelmet szenvednének. Külön figyelmet kell kapnia a személyi szabadság korlátozásával járó intézkedések végrehajtásának, törvényességének, hisz itt a legnagyobb az esély arra, hogy a kényszerintézkedés alá vontak érdekei, jogai a törvényben meghatározottnál lényegesebb sérelmet szenvednek. (12.10) Ilyen körülmények között fokozottan szükség van olyan jogosítványokkal felruházni az ügyészséget - mint erre legalkalmasabb szervezet -, amelyek lehetővé teszik a büntetés végrehajtásának rendszeres ellenőrzését, felügyeletét, és amely alapján az ügyészség az esetleges törvénysértés kiküszöbölésére hatékony intézkedéseket tehet. A személyi szabadságot korlátozó intézkedések végrehajtásának felügyelete mellett természetesen szükség van arra is, miképpen a javaslatban is szerepel, hogy az ügyész ellenőrizhesse az intézkedések, az utógondozás végrehajtását és a nyilvántartásokat. Kifejezett kötelezettséget ír elő a javaslat akkor, amikor rendelkezése szerint az ügyész köteles azonnal szabadlábra helyezni azt, akit törvényes határozat nélkül vagy a határozatban megjelölt időponton túl tartanak fogva. Lényeges szabály, hogy közigazgatási, illetőleg államigazgatási szerv által elrendelt elővezetést csak ügyészi jóváhagyással lehet foganatosítani. A javaslat a továbbiakban az ügyészség büntetőjogon kívüli, egyre szélesedő tevékenységét szabályozza. Az ügyészség alkotmányos feladata annak elősegítése, hogy a társadalom valamennyi szerve, szervezete és állampolgára betartsa a törvényeket. Ennek során széles jogosítványokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy valamennyi jogterületen eredményesen léphessen fel. A polgári peres és peren kívüli eljárásokban való részvétel a polgári eljárások keretei között érvényesül, figyelembe véve a felek rendelkezési jogát. A törvényességi közreműködés másik nagy területe a közigazgatási, szabálysértési és más hatóságok munkájának, határozatainak, intézkedéseinek vizsgálata, egyes jogszabályok érvényesülésének, alkalmazhatóságának vizsgálata, ennek során az ügyészséget a tervezet szerint széles jogosítványok illetik meg szinte valamennyi területen. Párhuzamosság elkerülésére a javaslat kiveszi azokat az ügyeket az ügyészség hatásköréből, amelyek a köztársasági megbízott ellenőrzési jogkörébe tartoznak. A törvényjavaslat külön szabályozza az ügyészi óvás intézményét, amely a törvénysértés kiküszöbölésének leghatékonyabb eszköze lehet. A tervezet III. fejezete új, az utóbbi években jelentkező feladat megoldásához ad eljárási, szervezeti támpontot. Ténymegállapító vizsgálatot közérdekbe ütköző, jogszabályt sértő cselekmény vagy mulasztás gyanúja esetén az igazságügy-miniszter rendelhet el, amelyet az ügyészi szervek végeznek el. A vizsgálat jellegéből adódóan bizonyos tények, körülmények megállapítására irányul, amelynek eredményeképpen további intézkedés tehető vagy eljárás kezdeményezhető. E módszer eredményesen segítheti az ügyészséget abban, hogy az Alkotmányban írt feladatait teljesítse. A javaslat fenntartja az ügyészségnek azokat a hatásköreit, amelyeket külön jogszabály állapít meg. Tisztelt Országgyűlés! Jelen törvényjavaslat országgyűlési vitáját hosszú szakmai előkészítés előzte meg elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával. Ezek során nem kérdőjeleződött meg, hogy az ügyészi szervezet belső felépítését, az ügyészségi alkalmazottak feladat- és hatáskörét, jogaikat és kötelességeiket magas szintű jogszabály, törvény szabályozza. Az előkészítés során egyrészt a ma is hatályos jogszabályokat, másrészt az ügyészséggel szemben támasztott, sok mindenben új keletű követelményeket kellett összehangolni. Megítélésem szerint a jogszabály minden garanciát megad ahhoz, hogy az ügyészi szervezet valóban betöltse hivatását, tevékenységével segítse a korszerű államszervezet kialakítását, határozottan, de jogszerűen érvényesítse az állam büntetőjogi igényét, növelje a társadalom biztonságát. Mindezekre tekintettel mindhárom törvényjavaslat elfogadását ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek. De engedtessék meg, hogy reflektáljak még azokra a megnyilatkozásokra is, amelyek itt elhangzottak. Részben rámutassak arra, hogy az igazságügy- miniszter úr által mondottakkal teljes mértékben egyetértek, ugyancsak egyetértek Kutrucz Katalin képviselőtársammal is. Kérem, itt elhangzottak olyan, hogy úgy mondjam, aggodalmak, hogy majd ha a Kormány, illetve az igazságügy-miniszter felügyelete alá, irányítása alá kerül az ügyészség, akkor majd jogsérelmek érnek egyes állampolgárokat. Először is hangsúlyozni kívánom - az igazságügy-miniszter úrral együtt -, hogy azért van a bírói függetlenség, hogy úgyis a bíróság ítélkezik, tehát ilyen jogsérelem senkit nem érhet, legfeljebb az úgynevezett meghurcolás. Na de kérem, hát ki dönti el azt, hogy kit jogosult az ügyész vád alá helyezni? Talán az Országgyűlés? Na hát abból nem lenne semmi. Másik, ami megkapta a figyelmemet, tisztelt képviselőtársamnak, Hack Péter képviselőtársamnak az az észrevétele, hogy a Kormány ha egyszer átvesz a franciáktól intézményrendszert, akkor miért nem veszi át mindet. Hát kérem, a bírói függetlenséget énszerintem garanciálisan, intézkedésekkel nem lehet biztosítani, mert akkor beleszólnánk a bíróság munkájába. Bírói függetlenség, ha ugyan van abszolút függetlenség, talán olyan nincsen is, mindenesetre a bíróságokat a társadalmi szemlélet, a helyzete a világnak kissé esetleg befolyásolhatja. De ezen segíteni nem lehet még azzal sem, hogy átvennénk a franciáktól azt, hogy egy ilyen legfelsőbb bíróságot kinevező tanács nevezné ki majd a bírókat, pláne ha annak a köztársasági elnök úr lenne az elnöke. Hát kérem, engedtessék meg, hogy a magyar demokrácia még nem tart ott, hogy ilyen komoly garanciális - esetleges garanciális - intézkedésekre sor kerülhetne. És engedtessék meg, hogy a köztársasági elnök urunk utóbbi magatartása minekünk nagyon keserű volt a médiatörvénnyel, illetve a tv elnökével kapcsolatos kérdéseket illetően. És - igen tisztelt Országgyűlés - itt mondom meg mint tapasztalt országgyűlési képviselő, mert én '45-től '47-ig is itt voltam, és tudtam, hogy miből eredtek a bajok: ha bekövetkeznék netán az, amit az igen tisztelt másik oldal nagyon szeretne, azért a köztársasági elnök úr felelős lesz. Én erre a köztársasági elnök úr figyelmét levélben fölhívtam, amelyet igen tisztelt Hack Péter képviselőtársamnak szívesen majd a rendelkezésére bocsátok. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)