DR. GÁSPÁR MIKLÓS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság ügyészségével kapcsolatos törvénymódosítások egységes reformcsomagot alkottak, s ezért módosítani kell egyrészt a Magyar Köztársaság Alkotmányát, a korábbi ügyészségről szóló jogszabályt és meg kell alkotni az ügyészségek egyes feladatairól szóló törvényt is. Az első feladat tehát a Magyar Köztársaság Alkotmányának a módosítása. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 11. fejezete szólt korábban is a magyar ügyészségről. Tekintettel arra, hogy egyes más országoktól eltérően, ahol különböző törvények, például a büntetőeljárási törvény, a bírósági szervezeti törvény, szóltak az ügyészségről, Magyarországon ezt 1949 óta az Alkotmány teszi, mégpedig külön fejezetben. Így tehát szükség van magának az Alkotmánynak a módosítására is, amelyet a jelen törvényjavaslat úgy old meg, hogy az Alkotmány 11. fejezetében újra szabályozza az ügyészség jogállását. Az ügyészségi reform lényege abban áll, hogy az ügyészség a jelenlegi országgyűlési alárendeltségből a Kormány alárendeltségébe kerül. Ez Nyugat- Európában nem egyedülálló, de tipikus és általánosan követett megoldás, illetőleg a magyar közjogi hagyományoknak is túlnyomórészt ez felel meg. E megoldással kapcsolatban számos aggály lépett föl. Többek között az, hogy az alárendeltség tervezett változása a Kormány számára lényeges jogosítványt biztosítana a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységének a befolyásolására. Ezzel szemben azonban megalapozott az az ellenérv, hogy e megoldás nem sérti a bíróságok függetlenségét, mert nem jelent beavatkozást az ítélkezésbe. Az ügyészségnek tehát alapvetően az lesz a feladata, hogy indítványokkal eljárásokat kezdeményezzen, illetőleg az eljárásokban alakítólag lépjen föl, s ily módon gyakorol majd hatást a független magyar bíróságok jogalkalmazási gyakorlatára. Ennek nagy jelentősége van egyrészt a jogalkalmazás egysége tekintetében, másrészt pedig abból a szempontból, hogy a társadalmi-gazdasági viszonyok változásaira a jogalkalmazási gyakorlat megfelelően reagáljon. A társadalom működésének alakulása és a jogfejlődés továbbá egyértelműen azt is bizonyítja, hogy a büntetőjogon kívüli területeken is nélkülözhetetlen az ügyészség közreműködése. Ilyen területek például a társadalmi szervezetek, az alapítványok, a pártok és a sajtó, illetőleg az ezekkel kapcsolatos ügyészségi feladatok. A rendszerváltozás során is több olyan törvény született, amely különféle ügyészségi feladatokat határoz meg a büntetőjog területén kívül. Vitatott kérdés volt, hogy a katonai ügyészségek megszűnjenek-e ugyanúgy, mint a katonai bíróságok, vagy pedig viszonylagos önállóságukat megtartva tovább működjenek. A javasolt megoldás egyértelművé teszi, hogy a katonai ügyészségek a magyar ügyészi szervezet részeként továbbra is működni fognak. A katonai ügyészségekhez 1992-ben kettőezernél több feljelentés érkezett, és ebből az ügyészség 1500 ügyben fejezte be az eljárást 1992 végéig. A katonai ügyészségek a honvédség tagjai közül 1100 katona ellen folytattak vizsgálatot, amely a korábbi évhez képest 14%-os csökkenést jelentett. A határőrségnél 326 fővel szemben jártak el. Rendőr ellen 123 esetben folytattak nyomozást katonai bűncselekmény alapos gyanúja miatt. A katonai ügyészségek a büntetőeljárások lefolytatása mellett 10 öngyilkosság - melyből 9 a honvédségnél, 1 a határőrségnél történt -, 23 öngyilkossági kísérlet, 8 fegyverbaleset, 1-1 repülőgép-, harckocsi- és vízi baleset vizsgálatát végezték el. A fenti adatok azt bizonyítják, hogy bár a katonai ügyészség hatáskörébe tartozó ügyek csökkentek ugyan, de a katonai ügyészségekre az egységes ügyészi szervezet részeként továbbra is szükség van. Az ügyészségek jogállása és feladatai tekintetében a különböző országokban eltérő modellek alakultak ki. A kontinensen az államügyészség a hagyományos. Magyarországon történelmileg szintén a kontinentális típus alakult ki, és a francia modellhez állt a legközelebb. Az ügyészség alkotmányjogi helyzetét rendező törvényjavaslat is a kontinentális modellt választotta. Ennek megfelelően a magyar ügyészség szervezeti önállóságát megtartva a legfőbb ügyész személyén keresztül kapcsolódik a végrehajtó hatalomhoz, s így az ügyészség tevékenységéért a politikai felelősséget az igazságügy-miniszter viseli. Az ügyészség ugyanakkor változatlanul megtartja hierarchikus struktúráját, szigorú alá-, fölérendeltségi viszonyait. Az igazságügy-miniszter utasítási joga az eljárás előbbrevitelét célzó cselekményekre, például az ügyek bíróság elé vitelére vonatkozik. Vádemelésre vagy azt megelőzően az eljárás megszüntetésére nem. Ebből következően a magyar ügyészség formailag a végrehajtó hatalomtól függő államigazgatási szerv. Tartalmilag azonban a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom között helyet foglaló kettős arculatú intézmény, amely működésében önálló igazságügyi hatóság, s amely pártatlan eljárásra kötelezett, és e kötelezettségének teljesítését szervezeti és működési garanciák biztosítják. Az alkotmánymódosítás az 51. �-ban meghatározza az ügyészség rendeltetését. Eszerint az ügyészség a törvényben meghatározott feladatai teljesítésével óvja a törvényességet a jogalkalmazásban, és ellátja a vádhatósági feladatokat. Az 52. és 53. �-ok határozzák meg tartalmilag az ügyészség felügyeletében és irányításában tervezett strukturális változásokat. Ezek alapján az ügyészi szervezet tevékenységét a legfőbb ügyész útján az igazságügy-miniszter irányítja. Az ügyészi szervezet az igazságügy-miniszter irányítását kivéve minden más szervezettől független, és a legfőbb ügyésznek utasítást kizárólag az igazságügy-miniszter adhat. Korlátozva van azonban az igazságügy-miniszter utasítási joga, az csak pozitív, az ügyek előrevitelét célzóan lehetséges, s a törvényjavaslat azt határozza meg, hogy mikor nem adhat az igazságügy-miniszter utasítást. Ez kettős jellegű, mert nem adhat utasítást egyrészt az ügyészi intézkedéstől való tartózkodásra, másrészt az eljárás folytatását akadályozó ügyészi intézkedésre. A javaslat szabályozza az ügyésznek való utasítási jogot is, hiszen az ügyésznek csak a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész adhat utasítást. A törvényjavaslat egyik lényege szerint azért van szükség arra, hogy az ügyészi szervezet tevékenységét a Kormány és ezen belül az igazságügy- miniszter irányítsa - a nyugat-európai modellnek megfelelően -, mert a Kormány felelős a törvények végrehajtásáért s így a büntetőtörvények és a büntetőjog- politika optimális realizálásáért is. E feladata végrehajtásához, többek között a bűnözés visszaszorításához, a közbiztonság növeléséhez megfelelő eszközzel kell rendelkeznie. Ezen eszköz pedig egyéb szervek mellett elsősorban az ügyészség lehet. Az igazságügy-miniszter irányítási jogköre az ügyészi szervezet tekintetében külső felügyeletnek tekinthető, hiszen az ügyészi szervezet tevékenységére vonatkozóan csak a legfőbb ügyészen keresztül rendelkezhet. Adott ügyben eljáró ügyészi tevékenység vonatkozásában csak a legfőbb ügyész adhat utasítást, illetőleg az ügyész felettes ügyésze. Döntő változás, hogy a legfőbb ügyészt a jövőben nem az Országgyűlés választja, hanem kinevezéssel nyeri el funkcióját, amit az igazságügy- miniszternek a miniszterelnök útján előterjesztett javaslatára a köztársasági elnök eszközöl. Garanciális szabály, hogy az ügyészség hatáskörére, az ügyész jogállására, az ügyészség szervezetére és működésére vonatkozó alapvető szabályokat törvénynek kell meghatározni. E törvényi meghatározást tartalmazza az alkotmánymódosítással egyidejűleg előterjesztett két törvényjavaslat, amelyek a Magyar Köztársaság ügyészségéről és a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szólnak. A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat átfogó módon szabályozza az ügyészség felépítését, közjogi elhelyezkedését és személyzeti, munkajogi viszonyait. Eszerint az alkotmánymódosítással összhangban megszűnik az ügyészség közvetlen kapcsolata a Parlamenttel, de ugyanakkor nem keletkezik közvetlen felügyeleti viszony az ügyészség és a Kormány között sem. Az ügyészség működése a legfőbb ügyész vezetése alatt történik, s e működésért a legfőbb ügyész az igazságügy-miniszternek felelős, aki az ügyészi szervezet tevékenységét a legfőbb ügyész útján irányítja. (15.00) Az irányítás tipikus módja az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslat alapján: az egyedi ügyekben a legfőbb ügyésznek adott utasítás. Ugyanakkor a legfőbb ügyész sem puszta tárgya az irányításnak, mert például joga van tájékoztatni az igazságügy-minisztert, ha az ügyészségi munka tapasztalatai alapján jogszabály megalkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését tartja indokoltnak. Szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat az ügyészségi alkalmazottak, illetőleg az ügyészek részére széles körű részvételi jogot biztosít az ügyészség vezetésében különböző testületek révén. Ilyen testületek az Ügyészségi Alkalmazottak Tanácsa és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsa, az Összügyészi Értekezlet, az Ügyészi Tanács és a szakmai kollégium. Az illetékes testületeknek különböző mértékű beleszólási joguk van a jóléti célú eszközök felhasználásába, illetőleg hasznosításába, az ügyészek szolgálati viszonyát érintő alapvető kérdésekbe, valamint a szakmai kérdésekbe. A Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslat az ügyészségnek a büntetőjog körébe tartozó egyes feladatairól, valamint a büntetőjogon kívüli tevékenységéről szól. Konkrétan és részletesen három kérdéskört szabályoz, éspedig a büntetés- végrehajtás törvényességének felügyeletét, a törvényesség és a jogvédelem biztosításában történő büntetőjogon kívüli ügyészi közreműködést és az ügyészi ténymegállapító vizsgálatot. A törvényjavaslat a demokratikus jogállami követelményeknek megfelelően kiteljesíti a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét. A törvényjavaslat alapján az ügyészség a büntetőeljárás egész folyamatában, a nyomozástól a büntetés-végrehajtás befejezéséig részt vesz. A javaslat bővíti továbbá azon bűncselekmények körét, amelyek nyomozása az ügyészség kizárólagos hatáskörébe tartozik, és súlyt helyez a fogva tartások ügyészi felügyeletére, illetőleg a fogva tartottak jogorvoslatainak intézésére. A törvényesség és a jogvédelem biztosításában történő büntetőjogon kívüli ügyészi közreműködés szabályait, többek között a polgári peres és nem peres eljárásban való ügyészi részvételt, a különböző szervezetek és intézkedések törvényességi ellenőrzését, valamint az ügyészi óvás intézményét szabályozzák. Végül a törvényjavaslat a jogsértések feltárásának különleges módszereként az ügyészi tényfeltáró vizsgálat szabályait állapítja meg, mely vizsgálat eredménye az arra jogosult ügyészi vagy más szerv intézkedésének alapjául szolgálhat. Összefoglalva tehát: a szóban forgó reform-törvényjavaslatokat, amelyek az ügyészség jogállását és feladatait mind a magyar közjogi hagyományoknak, mind pedig a korszerű demokratikus és jogállami, nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően szabályozzák, a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)