DR. ILKEI CSABA, a független képviselőcsoport vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A vádhatóság Kormány alá rendelése már az 1871. évi I. ügyészségi törvény elfogadásakor igen éles vitát váltott ki. Az ellenzék által javasolt független ügyészséget alig tudták leszavazni, mint Vastagh Pál délelőtt már említette, 111:94 arányban vetették el az autonóm gondolatot. A kormányzati irányítás alatt álló, a mindenkori politikai akarat kiszolgálójává váló ügyészség modelljét a legkiválóbb hazai jogtudósok bírálták, és ismét Vastagh Pál után hadd említsem meg Finkey Ferenc professzor nevét, aki 1935 és 1940 között koronaügyész is volt. Néhány éve a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság is komoly aggályait hangsúlyozta a végrehajtó hatalmak bekebelező törekvései kapcsán. A parlamenti felügyeletet felváltó kormányzati felügyelet annak az útnak az eleje, amelyen roppant könnyű eljutni a hatalmi ágak nemkívánatos összefonódásához, ahhoz az állomáshoz, ahol a legfőbb ügyésznek - alkotmányellenesen - politikai szerepet kívánnak adni. Attól a pillanattól, hogy az igazságügy-miniszter utasítást adhat a legfőbb ügyésznek, már csak fikció az ügyészi szervezet függetlenségéről beszélni. A 2. �-hoz fűzött részletes indoklás nem is hagy kétséget a politikai szándék felől, idézem: "A Parlament előtt ne egy alapvetően szakmai irányításra hivatott állami főtisztviselő, hanem a politikus miniszter viselje a politikai felelősséget." Ezzel kapcsolatosan Tóth Károly alkotmányjogász, egyetemi adjunktus egy nyilatkozatában rámutat, hogy ameddig a vádmonopólium az ügyész kezében van, addig ő mérlegeli, hogy a bűncselekmény elkövetőjével szemben elegendő bizonyíték áll-e a rendelkezésére ahhoz, hogy a vádemelés megalapozott legyen. Ha nincs elég bizonyíték, nem emel vádat, mert a felmentéssel végződő bírósági eljárás rontja az ügyész tekintélyét és az állampolgárt is fölösleges zaklatásnak teszi ki. A tervezett változtatás viszont azt is jelenti, hogy az igazságügy- miniszter a legfőbb ügyészt akkor is vádemelésre utasíthatja, ha nincs elegendő bizonyíték. "És ha ez bekövetkezik" - mutat rá az alkotmányjogász -, "a legsötétebb diktatúrákat megszégyenítő törvénytelenségek kora köszönt ránk." Idéztem őt. Bárkit bíróság elé állíthatnak ártatlanul, a legkisebb gyanú nélkül vagy valamiféle koholt bizonyítékok alapján. Legfeljebb majd a független bíróság felmenti. Igaz, hogy addig évek telnek el - ezt én teszem hozzá -, reparálhatatlan megpróbáltatásoknak, egy előrehozott büntetésnek kitéve a gyanúsítottat. "Magyarán az ügyészség" - folytatja az alkotmányjogász - "ettől kezdve nem a büntetőeljárási törvény alapján dolgozik, hanem esetleg egy, az aktuálpolitikát túllihegő, szakmailag szürke miniszter kézi vezérlése alapján intézkedik." Igen, a politikai felelősség ezen a ponton válik veszélyessé - tisztelt képviselőtársaim -, mert a politikai elkötelezettséggel ölelkezik, hátha még ehhez politikai küldetéstudat és buzgó igyekezet is járul. Az ügyészség bekebelezése, kormányzati irányítás alá helyezése, sajnos, beleillik az újra központosító államhatalom törekvéseibe. Egy operatív testület totális ellenőrzést gyakorolhatna. Bármikor, a törvénysértés gyanúja és minden indoklás nélkül bevethető lenne a gazdasági, társadalmi és kulturális életben, ami gátlástalan önkényt hozna a munkahelyekre, lásd a már elfoglalt kulcsfontosságú intézmények hétköznapi gyakorlatát és ismertté vált példáit. A sor tiszta. Az igazságügy-miniszter megszerezte a megyei bíróságok elnökei kinevezési jogát, rajtuk keresztül befolyása van a helyi bíróságok vezetőinek összetételére. A vádhatóság közreműködésével azt állítanak bíróság elé, akit éppen akarnak. Gyakran hallani például az igazságügy-minisztertől, hogy - idézem -: "Aki a változtatások ellen szavaz, az a jogállamiság teljes kiépítését akadályozza." Ugyanez Kónya Imrétől így hangzik: "Aki ellenzi az alkotmánymódosítást, az a parlamenti demokrácia intézményrendszerének kiépítése és a bűnüldözés hatékonysága ellen lép fel." Visszatérő érv, hogy ha az ügyészség nem áll a Kormány oldalán, akkor a végrehajtó hatalom nem tud felelősséget vállalni a bűnözés elleni harcért. A Kormány felelős a törvények végrehajtásáért, olvasható az 1. �-hoz fűzött részletes indoklásban, ezen belül a büntetőjogi törvények és a büntetőjog- politika optimális realizálásáért is. Ehhez megfelelő eszközökkel kell rendelkeznie, ami a rendőrség és más rendészeti biztonsági szervek mellett, elsősorban az ügyészség lehet. Úgy adná fel - tisztelt képviselőtársaim - az igazságügy-miniszter úr a jogállami kontrollmechanizmust, az erőszakszervezetek ellenőrzését, a hatalommegosztás hétköznapi, jól bevált gyakorlatát. Már ma is döntően a Kormány alárendeltségében működő rendőrség, titkosszolgálat és egyéb nyomozásra feljogosított fegyveres testület befolyásolja, alakítja meghatározott módon a magyar kriminálpolitikát. (15.10) Ezeknek kíván szabadabb kezet biztosítani a Kormány a törvényességi kontroll lazításával. Az ország 920 ügyésze nem mindig kívánatos, amikor a bűnüldöző gépezet működésének törvényességét vizsgálja. De közvetlen irányításuk olykor különösen fontos lehet, például azért, mert országgyűlési képviselők ügyében egyedül az ügyészség jogosult nyomozást folytatni. Az igazságügy-miniszter utasítási joga attól még nem veszélytelen, hogy az utasítás, úgymond, csak pozitív tartalmú lehet. Ez zavartalan belépő a megalapozatlansághoz, a politikai szubjektivizmushoz, amikor az utasítás kiadójának akkor is igaza van, amikor az ügyész jogi és erkölcsi meggyőződése egyébként tiltakozik, ám hiába kiált parlamenti felügyeletért - az már nincs. A törvényességet nehéz óvni a jogalkalmazásban, ha az igazságügy-miniszter hivatalból a legjobb jogász, mert ezt a törvény a maga erejével szavatolja. Tisztelt Országgyűlés! A politikai rögeszmék paragrafushódítási kedve elérte az ügyészségeket. Alkotmányos helyzetének módosítása nagy kihívás a jogállamiság, a törvényesség számára. Óvni a törvényességet a jogalkalmazásban és ellátni a vádhatósági feladatokat, ez jogtisztelőbb, kevésbé arrogáns és hatalomvágyó kabinet esetében is csak független ügyészség számára kivitelezhető feladat. Ezért nem szabad elfogadni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)