DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember egy kicsit nehéz helyzetben van akkor, amikor egy ilyen típusú törvénynek az általános vitájában szól, ugyanis itt a Btk. különös részének a módosításáról van szó, és ebből következően óhatatlanul kis atomokról, az egyes bűncselekmények módosításáról. Ezért biztos vagyok benne, hogy nemcsak én, hanem az utánam következő képviselőtársaim is kénytelenek lesznek bizonyos mértékig belemenni a részletekbe, amelyek más törvénynél lehet, hogy a részletes vitára tartoznak, de itt lehet egy-egy olyan bűncselekmény, amely az egész javaslatnak csak része ugyan, de olyan alapvető koncepcionális problémát tartalmaz, hogy mégiscsak meg kell említeni az általános vita során. Az általános vitában arról szoktunk beszélni, hogy mennyire időszerű az adott javaslat. Azt hiszem, abban, hogy ez időszerű törvényjavaslat, és minél előbb tető alá kell hozni, itt a Parlamentben igazándiból vita nincsen. Azt hiszem, hogy az időszerűséget illetően ezt tükrözi az alkotmányügyi bizottságnak az egyhangú támogatása is. Legfeljebb abban lehet vita, hogy előbb kellett volna meghozni ezt a törvényt, tehát már túl időszerű, ha úgy tetszik. Két dologról még az általános szinten azonban feltétlenül beszélnünk kell. Az egyik - ez előtt a Parlament előtt már többedszer felvetődő - probléma, hogy mennyire célszerű a Büntető Törvénykönyvet szakaszosan módosítani, nem kellene-e inkább egy új kódexet megalkotni. Nem szeretnék hosszan foglalkozni ezzel, hiszen több alkalommal elmondtam már, hogy új büntetőkódex megalkotására nem érett meg az idő, kódexalkotáshoz mindenhol nyugodt körülmények kellenek, nyugodt viszonyok; átmeneti viszonyok között nem lehet időtálló kódexet csinálni, ezért marad a szakaszos jogalkotás. Továbbmegyek: az az érzésem, hogy a büntetőjog különös részét illetően, tehát az egyes bűncselekmények megfogalmazását illetően át kell térnünk egy más törvényalkotási rendszerre. Ez a más törvényalkotási rendszer nem idegen sem a magyar hagyományoktól, sem a mai nemzetközi gyakorlattól. Mire gondolok? Arra, hogy ha meghozunk egy-egy nagyobb jelentőségű - nem büntetőjogi tárgyú, hanem bármilyen tárgyú - törvényt, akkor végig kellene gondolni minden alkalommal, hogy van-e benne olyan kötelezettség vagy tilalom, amely valamiféle szankciót igényel. Ez a szankció létezik-e a jogrendszer valamelyik területén? Ha létezik, rendben van, ha nem létezik, akkor vizsgáljuk meg azt, hogy milyen szankció szükséges - polgárjogi, szabálysértési, büntetőjogi -, nem akarok mindent felsorolni. De ha arra a következtetésre jutunk, hogy büntetőjogi szankció szükséges, akkor nagy valószínűséggel már ott, abban a törvényben meg kell csinálni a büntetőrendelkezést, és az egy másik kérdés, hogy úgy csináljuk-e, mint ahogy a háború előtti hagyományaink mutatják, hogy megmarad a külön törvény részének, vagy pedig úgy - és én őszintén szólva ezt az utóbbit tartom célszerűnek -, hogy ugyan külön törvényben hozzuk meg, abban a bizonyosban, amely az adott életviszonyt rendezi, de mindig a Büntető Törvénykönyv különös része egy meghatározott helyére elhelyezve. Ennek csak praktikus okai vannak: a Büntető Törvénykönyv egyben marad, sokkal könnyebben kezelhető, tehát ezt lenne célszerű követni. Ha ezt a megoldást követtük volna első pillanattól kezdve, akkor valószínűleg ebből a csomagból néhány tényállás már megszületett volna, hiszen néhány tényállást előzőleg meghozott törvényhez való igazítás, vagy előzőleg meghozott törvényben előírt kötelezettség indukált. Ilyen a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény, és ilyen az értékpapírtörvény. Már akkor jó lett volna, ha megfogalmazzuk a bűncselekményt, nem tettük meg, itt az ideje pótolni. A másik probléma, amivel megintcsak itt az általános vita kapcsán foglalkozni kell, a büntetőjognak a sajátos természetéből adódik. A büntetőjog a maga természetéből adódóan egy konzervatív jogág, egy védő, óvó természetű valami, ami nem képes arra, hogy bármit is megváltoztasson, bármit is befolyásoljon, hanem arra képes, hogy azt védje meg, ami van, tehát rátelepszik valamire. Ezért is van, hogy kódexet csak nyugalmas időszakban, konszolidált viszonyok között lehet csinálni, hiszen ha egy mozgásban lévő időszakban csinálunk kódexet, akkor egy bizonytalan helyzetet konzerválunk. Bizonytalan helyzetet konzerválni pedig nem túlzottan célszerű. A lényeg az egészből az, hogy a büntetőjog nem fogja rendbe tenni az alatta lévő viszonyokat akkor, hogyha azok egyébként más szempontból nincsenek rendbe téve. Ebből következik azután az, hogy ha egy bűncselekmény megfogalmazása kapcsán szükség van arra, hogy egyéb területen is valamiféle szabályt hozzunk, akkor azt nem lehet csinálni, hogy előbb megcsinálom a bűncselekményi és utána az egyéb szabályozást. Ennek legalábbis egyidejűnek kell lennie, és ez az, ami okozza az egyik alapvető problémámat, ami koncepcionális problémának is tekinthető az egyik itt szereplő bűncselekménnyel kapcsolatban. Ez egy olyan bűncselekmény, amelynek az időszerűségét én elismerem, csak nem hiszem, hogy meg lehet csinálni az alulfekvő viszonyok szabályozása nélkül. A nevét is félve mondom ki, ez a pénzmosás. Sajnos az a helyzet, hogy a pénzintézeti törvényt - és talán még egyéb szabályokat is - ahhoz meg kellene változtatni, hogy a pénzmosás valóban működjön. Pénzmosás az ugyan szól törvényben előírt bejelentési kötelezettségről, de én ilyen törvényben előírt bejelentési kötelezettséget nem találtam. A pénzintézetekről szóló törvény 46. �-ának (5) bekezdése beszél kiszolgáltatási kötelezettségről, de ez az ügyészség által kért adatra vonatkozik, és ez egészen más, mint egy bejelentési kötelezettség. Őszintén szólva arról sem tudok, hogy lenne nálunk egy olyan szabály, mint például az Egyesült Államokban van, hogy meghatározott összeg felett a pénzelhelyezéskor nyilatkozni kell annak az eredetéről. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy ilyen bűncselekményt bevezessünk, előtte rendezni kell azokat a viszonyokat, amelyek lehetővé teszik a bűncselekmény alkalmazhatóságát. Ha ezt nem teszszük meg, akkor az az érzésem, hogy rosszul tesszük. Van egy másik lényeges problémám ezzel a tervezettel kapcsolatban, és ez is egy bűncselekményhez kapcsolódik, de ez is, mint ahogy az előző, végül is egy koncepcionális kérdést takar, és ezért ezt érdemes lenne végiggondolni. Engedjék meg, hogy itt a jelenlegi helyzetet nagyon röviden vázoljam. A bűncselekmény, amiről szó van, az az itt gazdasági vesztegetésnek nevezett bűncselekmény. Jelenleg az a helyzet, hogy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények között van hivatali vesztegetés és van nem hivatali vesztegetés. Ezt a nem hivatali vesztegetést szokták volt gazdasági vesztegetésnek nevezni, de ez egy téves elnevezés, mert ez nem a gazdasági életre vonatkozik, hanem a hivatalos személyeken kívül, az államigazgatáson kívül az állami élet egész területére. Vonatkozik minden állami szervre, egyesületekre, társadalmi szervezetekre. Az biztos, hogy a jelenlegi szabályozás rossz. Nem vagyok abban biztos, hogy a társadalmi szervezeteknél a vesztegetést szabályozni kellene. Az tehát biztos, hogy a jelenlegi szabályokon változtatni kell, az is biztos, hogy az alanyi kört szűkíteni kell. A kérdés csak az, hogy olyan mértékben kell-e szűkíteni, mint amilyen mértékben ez a tervezet tartalmazza. Tudniillik mit csinál a jelenlegi tervezet? (10.30) Meghagyja a hivatali vesztegetést, tehát a hivatalos személyek által elkövetett korrupciós cselekmények el vannak rendezve. Csinál egy gazdasági vesztegetést, hogy milyen alanyi körben, az egy másik dolog, ezt majd az alkotmányügyi bizottságban rendbe tesszük, mert ez szakmai részletkérdés. A plénum elé nem ez tartozik, hanem az, hogy akarjuk-e, hogy maradjon a hivatali vesztegetés, mellette gazdasági vesztegetés legyen csak, tehát csak a gazdasági élet területén, és maradjon egy elég széles, úgynevezett lefedetlen terület. Lehet ezt is akarni, csak akkor tudjuk, hogy ezt akartuk. Tehát abban a pillanatban, ahogy ezt a javaslatot így elfogadjuk, az azzal a következménnyel jár, hogy a különböző intézeteknél, egészségügyi intézményeknél, az oktatási rendszerben ebből a szempontból lyuk keletkezik, mert ez nem gazdasági szféra, nem államigazgatási szféra, az oktatás, a jegyek adása az nemcsak a magániskolákban nem államigazgatás, hanem az állami iskolákban sem - tehát végig kell gondolni, hogy ezeken a területeken, ahonnan ezzel a változtatással a büntetőjog kivonul, ezeken a területeken megszűnt-e a korrupció lehetősége, megszűnt-e - most idézőjelben mondom - a "hiánygazdaság". Ha igen, akkor semmi probléma, akkor onnan jogosan vonult ki a büntetőjog; ha nem, akkor azt kérem, hogy gondoljuk meg, hogy ki akar-e vonulni a büntetőjog erről a területről, vagy nem akar kivonulni. Az biztos, hogy az alapgondolat, hogy a gazdasági fejezetbe is tesz egy vesztegetést a javaslat, annyiban jó, hogy a gazdasági vesztegetés nem a közélet tisztaságát veszélyezteti elsődlegesen, tehát fejezetbelileg nem igazán ott van a helye. De azért azt hiszem, hogy azokat a problémákat, amelyeket elmondtam, meg kellene fontolnunk, és én a magam részéről nagyon szívesen fogadom bárkinek az észrevételét és az ötletét ezzel a területtel kapcsolatban. A javaslat egyéb részeit illetően is vannak elgondolásaim arra vonatkozóan, hogy változtatni kellene a benyújtotthoz képest, de ezek nem koncepcionális jellegűek, inkább jogi, technikai részletkérdések. Úgy gondolom, ezeket majd alkotmányügyi bizottsági módosító javaslatként fogjuk viszontlátni, de nem olyan jellegű kérdések, amelyekről itt érdemes lenne beszélni. Elnézést kérek, most már 12 perce beszélek, és jószerivel csak a javaslat hibáiról beszéltem kormánypárti képviselő létemre. Azt azonban hadd mondjam el mellette, hogy összesen két darab bűncselekményről beszéltem. Ez a tervezet nem két bűncselekményt tartalmaz, hanem gyakorlatilag újraszabályozza az egész gazdasági fejezetet. Én a javaslatot a maga egészében - ettől a két tényállástól, amelyet most mondtam és néhány apró hibától eltekintve - nagyon fontosnak, nagyon jónak tartom, és különösen fontosnak és jónak tartom azt - és erre szeretném mindenki figyelmét felhívni -, hogy nagyon törekszik a fogyasztók minél hathatósabb védelmére. Tehát nagyon fontosak ebben a tervezetben a fogyasztóvédelmi tényállások, és természetszerűleg fontosak mindazok a tényállások, amelyek próbálnak közelíteni egy piacgazdaság gazdasági büntető tényállásai felé. Biztos vagyok abban, hogy nem ez az utolsó lépés ezen a területen, de abban is biztos vagyok, hogy ez egy nagyon fontos lépés ezen a területen. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fontolják meg azt, amit mondtam, és a megfelelő módosításokkal minél hamarabb fogadjuk el ezt a tervezetet. Köszönöm. (Taps.)