DR. POHANKOVICS ISTVÁN ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Ár! Képviselőtársak! Szabó Lukács képviselő kérdése a Magyar Gördülőcsapágy Művek ügyében tulajdonképpen egy napjainkban folyó válságkezelési eseménykört hoz ide a Parlament nyilvánossága elé, és teszi szélesebb körben ismertté az ügyet, mintsem azt például megismerte a szakmai közvélemény a múlt szombati Napi Világgazdaságból, illetve a mai napi számban megjelent további hírekből. A vállalat meghatározó jelentőségű a magyar gazdaság életében, ez gondolom, mindenkinek ismert, hiszen az egyedüli csapágygyártó az országban. Mintegy 3000 fő dolgozik a vállalatnál, három meghatározó telephelyen: Debrecenben, Berettyóújfalun és Diósdon. A vállalatnak a pénzügyi gondjairól csak néhány szóban, miután a múlt szombati szakmai sajtóban teljes mértékig - számokkal alátámasztottan - megjelentek azok. Adóssága körülbelül eléri az elmúlt három év átlagos éves forgalmát, árbevételét, tehát egy igen eladósodott vállalatról van szó. Adósságainak két fő területe van: kétmilliárd fölötti banktartozás - tőke és kamat - és egymilliárd fölötti, az állammal szembeni adótartozás, vámtartozás, társadalombiztosítási tartozás. Emellé adódik még néhány százmillió forint szállítói követelés. Összességében így adódik az a helyzet, hogy a vállalat az 1992/93-as évekre némileg mérséklődött üzleti forgalmát - a kétmilliárd - két és félmilliárd fölötti éveket - úgy éli meg, hogy éves forgalmát meghaladó pénzügyi terhe van, amely zömében rövid távú. Ebben a helyzetben a minisztérium és az Állami Vagyonügynökség 1993 márciusában már nem várhatott tovább és államigazgatás alá vonta a vállalatot, május közepén új vállalati biztos került élére. Június 30-ával társasággá alakult a vállalat. (14.10) A vállalatot a Kormány - az Ipari Minisztérium és a Vagyonügynökség javaslatára - felvette abba a 12 vállalatot magában foglaló körbe, amely vállalatoknál az állammal szembeni kötelezettségek enyhítésével igyekeztek első lépésként a válságkezelésben segítségül sietni. Nyilvánvaló, ha az említett év eleji 450 milliós hitel nem kerül - úgymond - megpántlikázásra, a banki rend és a banki pénzügyi teljesítés szabályozása szerint részben múltbeli kötelezettségekben és valóban kevés folyó, szükséges kiadásra került pénz. A teher megoszlása körülbelül 120 millió banki hiteltörlesztés és kamatkezelési költség volt és mintegy 330 millió forint értékben korábbi vállalati követelés, amely összességében ha nem is a folyó termelés közvetlen megrendelése volt, de azt támasztotta alá azáltal, hogy a beszállítók a korábbi pénzüket 330 millió forint értékben megkapták. A vállalat ingatlanértékesítésre alapozta múltbéli csődegyezségi javaslatát, amelyről valamennyien tudtuk, hogy irreális, 600-700 millió forintot jórészt szociális üdültetési ingatlanaiból nem fog kapni, termelő objektumainak forgó likvid tőkévé tétele pedig, különösen Berettyóújfalun, már tavaly látszott, hogy irrealitás. A vállalat kritikus pénzügyi helyzete az az ötödik pont, amely ez év nyarára a már jelzett újabb intézkedést kívánta meg. Az Ipari Minisztérium a vállalati igényt, amely csak 250 millió forintban fogalmazódott meg, 500 millióra emelte, és ez az igény a július végi kabinetdöntés alapján augusztusban Kormány elé került és a Kormány megszavazta ennek a pénznek az ÁVÜ általi biztosítását, az ÁVÜ-t felkérte garancia adására. Ezt a pénzt a bankokon keresztül, most már igenis címzetten, csak kizárólag folyó termelésre lehet fordítani. Ezenkívül mintegy további intézkedés: a vállalat belekerült az 1993. évi adósságkonszolidációba, amely - tartozásának nagyságát ismerve - szintén meghatározó lesz a vállalat életében. Ha a vállalat az idén ebből az 500 milliós hitelgaranciából meg tudja valósítani meglévő több mint egymilliárdos rendelésállományát, nulla körüli eredményt jelez, és erre fizikailag is van esélye a hátralévő még négy hónapban. A működőképesség fenntartása kapcsán kéri képviselő úr, hogy Berettyóújfalu pénzügyi rendezése, sorsa önállóan történjen, hiszen a nagyobbik probléma: Berettyóújfalu magával ránthatja úgymond a fizikailag, piaci értelemben működőképesebb debreceni anyagyárat vagy anyatelephely működését, életét. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyi szabályok betartása mellett ezzel az Ipari Minisztérium is és az Állami Vagyonügynökség is tisztában van, és a problémát igyekszik úgy kezelni, hogy mind a diósdi telephely további működésének a sorsát, mind a Berettyóújfalu-Debrecen közötti tehermegosztásokat az elkövetkezendő hetekben mérlegre teszi és a decentralizáció jegyében kívánja azt megoldani.