MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A balatonfüredi Dőry-villát, újabb nevén Astoria Hotelt - ön nagyon jól tudja, hiszen választókörzete - 1993. május 10-én az ÁVÜ nyilvános pályázatán 46 millió forintért megvette egy helyi vállalkozó. Pár részlet az adásvételi szerződésből, ahol az eladó az Állami Vagyonügynökség: Egyes pont: "Eladó eladja a magyar állam tulajdonában, és ténylegesen az ÁVÜ kezelésében lévő ilyen és ilyen ingatlant." Kettes pont: "Eladó kijelenti, hogy a kezelői jog bejegyzésének akadálya nincs. Eladó kifejezetten szavatolja, hogy az ingatlan és az eszközállomány elidegenítésére jogosult. Ennek hiányából eredő mindennemű kárért felelősséggel tartozik." Végül e szerződés tizennegyedik pontja: "Három hónapnál nem régebbi tulajdoni lap másolatát kapja a vevő." Minden rendben, gondolta a vevő, gondolom én is, gondolja minden magyar állampolgár. Egy romlandó műemléképületet megszerez egy magyar vállalkozó, rendbe hozza, adózik ezért, Balatonfüred szépül, mindenki jól jár. Úgy gondoltam én is, de úgy tűnik, hogy naivak vagyunk, mert más a mai magyar gyakorlat, tudniillik a Műemlékfelügyelőség - mely a mostani felújítás alapját képező tervet '90 májusában elfogadta - megtiltotta a földhivatalnál a tulajdoni bejegyzést. Egyetlen mondatot szeretnék ehhez hozzátenni. Ezt az ÁVÜ-nek kötelessége lett volna előtte megszerezni. A vállalkozó befizette a vételárat, 46 millió forintot, több mint egymillió forintot költött arra, hogy az ott felhalmozódott szemetet eltakarítsa, napi vesztesége - mert a munkát nem tudja megkezdeni - körülbelül 50-60000 forint. Ezek után jött volna pár, kicsit kemény kérdésem, azonban úgy tudom, hogy az ügyben valami történt, ezért elhagyva az első három kérdést, csak az utolsót teszem föl: Miniszter úr, kapok-e megnyugtató választ az ügyben? Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)